14 lény, amiktől nem szoktunk félni, pedig kellene

A természet nemcsak kedves és barátságos lényeket teremt, hanem bizony olyanokat is, melyek veszélyesek lehetnek ránk, emberekre nézve. Annál is inkább, mivel vannak köztük olyanok, melyek bár veszélyesek, mégis látszólag ártalmatlan, esetenként egyenesen aranyos állatoknak álcázzák magukat. Kevesen gondolnák például, hogy egy katicabogár ártalmas lehet, de azt is érdemes alaposan szemügyre venni, hogy milyen „cuki” hernyó mászik éppen a vádlinkon.

A Wiku-nál most összeállítottunk egy listát azokról az állatokról, melyektől általában ritkán félnek az emberek, pedig megvolna rá az okuk.

A búcsújáró lepke hernyója (Thaumetopoeinae) veszélyes, és nem is kell feltétlenül hozzáérnünk ahhoz, hogy bajba kerüljünk. Elég ha oda nyúlunk, ahol már jártak korábban és széthullajtották a bélbolyhaikat, ezek ugyanis bőrgyulladást okozhatnak.

• Élőhely: előfordul Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában és Oroszországban is.

A fekete-tengeri skorpióhallal leggyakrabban a part menti vizekben találkozhatunk. Ideje nagy részét a sziklák között tölti, zsákmányra várva.

Többnyire a búvároknak és a halászoknak okoznak fejfájást, mivel a csontos tüskéik olyan anyagot tartalmaznak, amik súlyos fájdalmat okoznak, a sebbe kerülő nyálka pedig gyulladást válthat ki, ezért veszélyes hozzájuk érni.

• Élőhely: az Atlanti-óceán keleti része, a Földközi-tenger, a Fekete-tenger.

Ennek a nyár közepén különösen aktív pillangónak és a hernyóinak mérgező szőrzetük van. Érintkezés után kellemetlen kiütést okozhatnak, amik akár hetekig is eltarthatnak.

• Élőhely: Nyugat- és Kelet-Európában, Kis-Ázsiában és Közép-Ázsiában.

Ezeknek a békáknak sötétvörös, narancssárga vagy sárga voltok vannak a hasukon, ezzel is jelezve, hogy nem ajánlatos hozzájuk érni. A bőrük olyan anyagot termel, ami súlyos irritációt, hidegrázást és fejfájást okoz az embereknél.

• Élőhely: Oroszország európai részén és a Távol-Keleten található nagyobb vizek közelében.

A lárva meglehetősen nagy, akár 5 centisre is megnőhet, amitől már igen komoly ragadozóvá válik. Ha hozzáérünk, nagyon fájdalmas harapásban lehet részünk. Maga a bogár kevésbé veszélyes, de tüskéi segítségével az is képes szúrni, az így keletkezett seb pedig 2-3 hétig is komoly fájdalmakat okozhat.

• Élőhely: gyakori Európában, Ázsiában, Szahalintól az Atlanti-óceánig, és Afrika északi részén.

Egy ilyen csiga akár 18 centiméteresre is megnőhet, és rendkívül falánk. Nemcsak bármit megeszik, de olyan fonálférgeket hagy maga után, melyek emberre és állatra egyaránt veszélyesek lehetnek.

• Élőhely: előfordul Nyugat-Európában, többek között Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Nyugat-Lengyelország, Svájc déli részein és a Brit-szigeteken.

Ez egy röpképtelen, ám annál veszélyesebb bogár. Amikor az általa kiválasztott anyag érintkezik a bőrrel, akkor hólyagokat és égési sérüléseket okozhat, melyek aztán nagyon nehezen gyógyulnak.

• Élőhely: az egész palearktikus faunatartományon megtalálható, kivéve a távoli északi területeket.

A haragos sikló nem mérgező, de rendkívül agresszív temperamentuma így is sok gondot okozhat. Mindig készen áll a támadásra, és általában arcra vagy nyakra támad.

• Élőhely: Délkelet-Európában, a Volga mentén, Kelet-Kazahsztánban és Kis-Ázsiában is megtalálható.

A tengeri bolhák ritkán harapnak meg embert, de ha ez mégis megtörténik, akkor elkerülhetetlen a fájdalmas kiütés és irritáció. A nagyobb viharok a parthoz sodorják őket, ahol különösen veszélyesek lehetnek a turistákra.

• Élőhely: szinte minden édesvízben, tengerben és az óceánok fenekén is megtalálhatók.

A hátonúszó poloska első ránézésre nem különösebben figyelemreméltó, de ne becsüljük alá. Jobb, ha nem nyúlunk hozzá, mivel olyan erős harapása van, amivel az emberi bőrt is képes átlyukasztani.

• Élőhely: egész Európában megtalálható.

Ezek a rovarok könnyedén felismerhetők a testüket borító jellegzetes csíkokról. A tigrisszúnyog olyan arbovírusos[4] kórokozók hordozója, mint a Nyugat-nílusi vírus, a sárgaláz vírus, az agyvelőgyulladás, a dengue-láz, a Chikungunya-láz, a Zika-vírus, valamint számos fonalféreg.

Ezek a szúnyogok korábban csak az ázsiai országokban és Észak-Amerikában voltak jelen, ám újabban Európa dél-keleti részén is találkozni velük.

A hódok a hideg időket a barlangjaikban vészelik át, de előfordul, hogy kimennek, hogy a víz alá rejtett élelmeikhez nyúljanak. Érdemes megjegyezni, hogy aranyos külsejük ellenére ezek a rágcsálók rendkívül agresszívek lehetnek. Érdemes őket csak távolról figyelni.

• Élőhely: egész Európában megtalálhatók.

A pöfögő futrinkát azért hívják így, mert amikor fenyegetve érzi magát, irritáló vegyianyagot permetez az ellenfelére.

Ezeket a bogarakat érdemes messziről elkerülni és különösen nem szabad az arcunk közelébe tenni, mivel az általa permetezett vegyianyag szétégeti a bőrt, és még rosszabb a helyzet, ha a szemünkbe kerül belőle.

• Élőhely: Eurázsia déli része és Oroszország.

A katicabogarak korántsem olyan ártalmatlanok, mint amilyennek tűnnek. A harlekinkatica (19 pöttyös katica) például veszélyes, mert az erős állkapcsaival hatalmasat tud csípni, főleg ha éhes.

Bár a harapásuk nem mérgező, mégis fájdalmas dudort hagynak maguk után, néha pedig allergiás reakciót is kiválthatnak.

• Élőhely: egész Eurázsiában előfordul, de Európában sem ritka. Magyarországon például 2008-ban láttak ilyet először.