A madarak érdekesebbek annál, mint amilyennek látszanak.
A fotón egy sólyom vándorlási útvonalát láthatjuk. A madárra GPS-es nyomkövetőt szereltek, hogy nyomon követhessék a migrációját. Dél-Afrikából egészen Finnországig repült.
A nyomkövető adatai alapján 42 nap alatt több mint 10 000 km-t tett meg. Átlagosan 230 km-t repült naponta, szinte egyenes vonalban. Csak az utolsó napokban tért le erről a pályáról, valószínűleg nagyon haza akart már térni a hosszú utazás után.
Érdemes megfigyelni, hogy a sólyom főleg szárazföld felett repült. A nagy víztömegeket, beleértve a Földközi-tengert is, elkerülte.
Sőt, a Vörös-tenger mellett is egy jelentős távolságon párhuzamosan repült a parttal, hogy ne kelljen víz felett repülnie. Végül eljutott a Szuezi-csatornáig, és ott átkelt a vízen.
Hasonló viselkedést figyeltek meg más madaraknál is. A sasokra szerelt nyomkövetők azt mutatták, hogy ők is igyekeznek elkerülni a nagy víztömegeket. Itt láthatsz egy térképet egy sas útvonaláról, akire Kazahsztánban szereltek fel nyomkövetőt. Figyeld meg, hogyan kerüli el a Kaszpi-tengert és a Vörös-tengert, és hogyan repül a Perzsa-öböl partja mentén, ahelyett, hogy átkelne rajta a víz felett.
A zoológusok két okot emelnek ki a madarak "víziszonyára":
1. Navigáció: A madarak a szárazföldet használják navigációra, így könnyebben megtalálják a céljukat.
A vándorlást ösztön hajtja, de a vándorlási útvonalat és a célpontot a madarak a gyakorlatban tanulják meg. Ez a tanulás és a véletlen eredménye. Ahogy megtanulják, úgy repülnek, emlékezve az útvonalra. A szárazföldi objektumok segítenek a madaraknak a tájékozódásban.
2. Pihenés és táplálkozás: A madaraknak le kell szállniuk, hogy pihenjenek és táplálkozzanak.
A legtöbb madár a sólyomhoz vagy a sashoz hasonlóan viselkedik - vándorláskor a partvonal mentén repül. De vannak kivételek is.
Ilyen kivétel a sarki csér, amely a Föld északi féltekéjének sarkvidéki területein fészkel, Európától Alaszkáig, beleértve Oroszország északi részét is. Vándorláskor az óceán felett repül, szigeteken pihenve. Halakkal táplálkozik.
A csér az Antarktiszon telel. Ez azt jelenti, hogy a csér egyáltalán nem tapasztalja meg a sarki éjszakát. Ez a madár több nappali fényt lát, mint bármely más élőlény a Földön.
Egy másik lenyűgöző példa a tengeri vándorlásra az albatrosz. Ez a nagy madár megtanult a levegőben lebegni, hogy energiát takarítson meg. Egy nap alatt akár 1000 km-t is képes megtenni.
