Sokan úgy vélik, hogy egy háziállat a legjobb dolog a világon, és teljesen igazuk is van. Bárcsak a kis szőrös barátaink még több ideig velünk maradnának! Sok különleges történetet olvashattunk már a háziállatok barátságáról és hűségéről, de az egykor hajléktalanként élő James Bowen, és az egykoron kóbor macskakén élő, Bob története minden eddigit felülmúl.
A Wiku.hu-nál úgy döntöttük, hogy mélyebbre ássuk magunkat ebben az ember és állat közötti hihetetlen barátságban, és bemutatjuk nektek, hogy mi is vezetett ahhoz, hogy (kis túlzással) ma már mindenki ismeri Bob, az utcamacska történetét.
Ez a történet egy szerencsétlen fiúval kezdődik, akinek bár volt háza és családja, otthona sohasem. 1979. március 15-én az angol Surrey megyében egy James Bowen nevű csecsemő született. A család nemsokkal a születése után szétesett, ezért édesanyja Ausztráliába vitte a kis James-t. Kemény évek vártak rá, mivel nem tudott jól barátkozni, és az osztálytársai gyakran zaklatták őt.
James a középiskolára teljesen elkallódott, ezért 17 éves korában úgy döntött, hogy visszatér Angliába, ahol a fivérével (apja korábbi házasságából) és annak férjével fog együtt élni. A kapcsolatuk azonban nem alakult túl fényesen, James egyre inkább az utcán töltötte az éjszakákat, míg végül maga mögött hagyta a fivére otthonát, és az utcán, gitározásból próbálta meg fenntartani önmagát, az éjszakákat pedig hajléktalanszállókon töltötte. A depressziója és a mentális betegsége miatt James nem sokkal később a drogokhoz fordult.
„Az emberek nem akarnak fizetni a zenémért. Csak egy olyan személyt látnak bennem, akit az utcán sétálva néhány percig ingyen hallgathatnak. Nem értik, hogy ilyenkor én valójában dolgozom, azért, hogy megélhessek. Attól, mert nem hordok öltönyt és nyakkendőt, vagy ülök egy számítógépnél, még nem jelenti azt, hogy nekem nincs szükségem pénzre.” - James Bowen
James megpróbált kigyógyulni a függőségből, ezért 2007 tavaszán egy rehabilitációs programra jelentkezett. A Covent Garden utcáin gitározott, és egy önkormányzati lakásban élt, London északi részén.
Egy este, amikor hazatért, egy vörös macskát talált a lépcsőház előtt. James úgy gondolta, hogy biztos az egyik ott lakó háziállata lehet, ezért egyszerűen bezárta az ajtót, és az állatot kint hagyta. De a macska másnap is odajött, majd harmadnap is, ezért James úgy döntött, hogy megnézi, hátha van rajta egy nyakörv, az állat címével. Nem volt rajta semmi, viszont James látta, hogy a macska mancsa sérült és kezelésre szorult, ezért úgy döntött, hogy befogadja magához a kis állatot, akit a Twin Peaks sorozat egyik karaktere után egyszerűen Bob-nak nevezett el.
Az egyik helyi író, Mary Panchos meggyőzte James-t, hogy a különös történetük esetleg egy saját könyvet érdemelne, ezért bemutatta a fiatal srácot a tehetséges írónak, Harry Jenkins-nek, aki segített James első könyvének megírásában és kiadatásában. A zenész maga először nem nagyon hitt a sikerben, de később kellemesen csalódott.
Csak az Egyesült Királyságban 1 millió példányban kelt el a „A Street Cat Named Bob” című könyv, és több tucat nyelvre lefordították – a magyartól a japánig.
Bob maga köszöntötte a vendégeket a film londoni premierjén, ahol többek között még Katalin cambridge-i hercegné is szeretett volna egy közös fotót az állattal.
A hírnév után James és Bob még egy ideig ugyanabban a lakásban éltek, de később James-nek sikerült annyi pénzt keresnie, hogy egy saját házat vásároljanak. James itt egy saját barátot kapott, egy másik vörös macskát, Jinxi-t. James dalokat írt a macskáknak, rajzfilmeket nézett velük, a cicák pedig segítettek neki az újabb és újabb történetek megírására. Bevételeinek nagy részét James állatmenhelyeknek és olyan rehabilitációs központoknak adományozta, akik hajléktalan és/vagy drogfüggő emberek kezelésével foglalkoznak.
Bobnak csodálatos, hosszú és boldog élete volt James mellett. A barátok együtt látogatták meg a világ különböző országait, köztük Japánt, ahol hatalmas rajongótábor fogadta őket. Bob 2020. június 15-én azonban egy rajongókkal folytatott online találkozó után útnak indult a szivárvány felé, a világ egyik leghíresebb macskája ugyanis 14 éves korában elhunyt.
