Idővel a gyújtógyertyák elkoszolódhatnak; ennek oka lehet a rossz minőségű üzemanyag, a hidegindítás vagy az, hogy motorolaj szivárog az égéstérbe (például az olajlehúzó gyűrűk elhasználódása vagy a forgattyúsház-szellőztető szelep meghibásodása). De akár pusztán az idő múlása is: nagy futásteljesítmény után szintén keletkezik némi lerakódás a gyertyákon.
Ha a gyertyák elkoszolódnak, az autó egyenetlenül járhat, ingadozhat az alapjárat, vagy akár a CHECK ENGINE hibajelzés is felvillanhat a műszerfalon (égéskimaradás a hengerekben). Sok sofőr kicsavarja a gyertyákat, és elkezdi tisztítani őket, azonban egy helytelen tisztítás után a gyújtógyertyákat biztosan ki lehet dobni, az áruk pedig gyakran egyáltalán nem csekély.
Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a különböző autókban különböző gyertyák találhatók. Lehetnek hagyományos nikkelgyertyák, valamint platina- vagy irídiumgyertyák is. A különbség köztük óriási. Még a nikkelgyertyák is eltérhetnek hőértékük szerint (vannak hidegebbek és melegebbek, de ez egy másik cikk témája).
A nikkelgyertyák tisztítása
A régi időkben, amikor még karburátoros autók jártak az utakon, a téli időszakban akár naponta kicsavarták a gyújtógyertyákat.
Nem indult be, háromszor-négyszer „megköszörülted” a motort a fagyban. Tekintsd úgy, hogy már be sem fog indulni: az esetek 80%-ában eláztatta a benzin a gyertyákat. Hát kicsavarták őket, kiégették a gáztűzhely felett (hogy elpárologjon a benzin), és persze csiszolópapírral is megtisztították őket.
Általában finom szemcseméretet használtak, mondjuk 800–1000 körülit. Nem is dörzsölték nagyon erősen, pusztán azért, hogy lehozzák a finom kormot.
Egyébként sokan a hézagot is ellenőrizték (hézagmérővel) a középső és az oldalsó elektróda között; karburátornál ennek körülbelül 0,5–0,6 mm-nek kellett lennie (injektoros motoroknál más értékek érvényesek).
A nikkelgyertyáknál ez teljesen megszokott eljárás, őket szabad tisztítani. Akár csiszolópapírral is, semmi bajuk nem lesz tőle.
Ráadásul az élettartamuk nagyjából 30 000–40 000 km, utána érdemes kicserélni őket.
Irídium- és platinagyertyák
Nemrég beszélgettem egy idős sofőrrel, aki már jóval elmúlt 55 éves. Azt mondja nekem: „Semmit sem érnek ezek az irídium- (ugyanígy a platina-) gyertyák”. Ment velük 40 000 km-t, kiszerelte, elhatározta, hogy megtisztítja őket, a tisztítás után viszont már csak 1000–2000 km-t bírtak, aztán „megdöglöttek”, megjelentek az égéskimaradások, és kigyulladt a CHECK lámpa.
Mondom neki: „De hát miért vetted ki őket egyáltalán? Működnek, hagyni kellett volna őket tovább dolgozni.”
„Hát hogyhogy miért? A sima nikkelt 30 000 kilométerenként mindig kivettem és megnéztem” – a megszokás hatalma.
Ráadásul a régi módszer szerint, csiszolópapírral esett neki a középső és az oldalsó elektródának.
Összességében elmagyaráztam neki, hogy ő maga tette tönkre a gyertyáit, aminek több oka is van:
- Az irídium- és platinaváltozatok felépítése kissé eltérő. Van egy vékony középső elektródájuk (mondhatni tű alakú), amelyet vékony platina- vagy irídium- (esetleg ródium-) réteg borít. Erre azért van szükség, hogy ne égjenek el, mivel rendkívül vékonyak.
- Egyes gyertyáknál az oldalelektródán is található ilyen vékony elektróda
- Ez a forma azért szükséges, hogy az elektródák közötti szikra erősebb legyen
- Amikor csiszolópapírral dörzsölöd ezeket az elektródákat, egyszerűen lecsiszolod ezt az irídium-, ródium- (vagy platina-) védőréteget. Vagyis védelem nélkül hagyod a középső (és néha az oldalsó) elektródát
- Védelem nélkül az elektródák valóban nagyon gyorsan elégnek
Egyszerűen fogalmazva: ha irídiumgyertyáid vannak, felejtsd el a csiszolópapírt egyszer s mindenkorra.
Sőt, vannak, akik homokfúvással tisztítják őket – láttam ilyen videókat az interneten, ez aztán a kőkemény durvaság. Tisztítani lehet őket, de itt teljesen más a megfelelő eljárás.
A helyes tisztítás
Kizárólag olyan szerekkel és eszközökkel szabad tisztítani, amelyek nem sértik fel az irídiumgyertya felületi rétegét.
Személy szerint én erre a célra közönséges, égési lerakódások és korom elleni tisztítószereket használok.
A gyertyákat be lehet áztatni benne, majd mindegyiket egy egyszerű fogkefével alaposan át lehet tisztítani.
Minden szennyeződés le fog jönni, anélkül hogy a réteg megsérülne. A gyertya szó szerint olyan tiszta lesz, mint az új.
Ezután öblítsd le sima vízzel, távolítsd el a tisztítószert. Helyezd őket a radiátorra, hagyd megszáradni; általában 30–60 perc teljesen elegendő.
Befejezésül: ha az autód rendben van, a gyertyák sokáig kibírják, különösen az irídiumgyertyák, és teljesen felesleges csak úgy kivenni és tisztítgatni őket. A lelki békéd kedvéért 50 000 km-enként egyszer megteheted ezt (az irídiumgyertyák egyébként akár 120 000–150 000 km-t is elmehetnek).
Ha viszont a gyertyákat folyamatosan beköpi a motor, és már győzöd őket tisztítani, akkor már vagy az üzemanyagrendszer, vagy maga a motor hibáját kell elhárítani, esetleg a kartergázszelepet kell megnézni, mert ez a jelenség már egyáltalán nem normális.
