Az alagút végén lévő fényről szóló történetek mindig is szkepticizmust váltottak ki az orvosokban. Ez 2001-ben változott meg, amikor a holland kardiológus, Pim van Lommel találkozott egy olyan beteggel, aki eloszlatta a kételyeit.
A férfit kómában szállították kórházba. A nővér kivette a műfogsorát, és a kocsira tette. Egy héttel később a beteg magához tért, és részletesen leírta, hol van a fogsora: a palackokkal megrakott kocsin, a dobozok alatt. A probléma az, hogy mindez akkor történt, amikor a szíve nem vert, az agya pedig kikapcsolt állapotban volt.
Ez az eset lett a kiindulópontja az új kutatásoknak, köztük a nagyszabású AWARE II projektnek, amelyet Dr. Sam Parnia vezetett az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A tudósok 567 szívmegállást szenvedett beteget figyeltek meg 25 kórházban (2017–2020 között).
Az újraélesztés során a betegekre EEG-érzékelőket helyeztek, amelyek rögzítették az agyhullámokat, a fejük fölé pedig táblagépeket helyeztek képekkel, valamint fejhallgatókat, amelyekből egy hang a következő szavakat mondta: alma, körte, banán.
És íme, ami meglepte az orvosokat: a túlélők majdnem 39%-a számolt be emlékekről a klinikai halál állapotában. Valaki hallotta az orvosok hangját, valaki érezte a szívmasszázs fájdalmát, mások pedig úgy érezték, mintha kívülről figyelték volna az eseményeket.
Ezek nem hallucinációk – hangsúlyozza Dr. Parnia. – Látjuk, hogy a tudat a klinikai halál során is tovább működik, még akkor is, amikor a szív már megállt.
Ötféle élmény
Ezekből a beszámolókból a kutatók fő kategóriákat különítettek el.
Tudatos megfigyelések. Az emberek hallották az orvosok utasításait, érezték a mellkasukra nehezedő nyomást.
Mintha álomban lennének. Álomszerű, töredékes képek.
És végül a halál szokatlan élménye – az a bizonyos testen kívüli élmény, 360 fokos érzékeléssel és életáttekintéssel.
Ez az életáttekintés nem egy valós krónikának, hanem az átélt események érzelmi újraértékelésének bizonyult. A betegek azt mondták, abban a pillanatban megértették, hogy nem a karrier és a siker, hanem az emberekkel való kapcsolatok voltak az igazi értékek.
Az alapvető valósággá az válik, hogyan viszonyulunk másokhoz. És természetesen előtérbe kerülnek a szeretteinkkel való kapcsolatok – magyarázza Parnia.
És itt a tudomány szembesült a fő paradoxonnal: az agy halott volt, de tovább gondolkodott.
A haldokló agy paradoxona
Az EEG-adatok azt mutatták: még a szív megállása után is tovább működik az agy.
Az oxigénszint a normális 43%-ára esett vissza, de a delta-, théta- és alfa-hullámok – a tudat jelei – a szív-tüdő újraélesztés megkezdése után is 35–60 percig megmaradtak.
Sőt, a szív megállása utáni első 30 másodpercben gamma-aktivitási hullámot rögzítettek – olyan nagyfrekvenciás hullámot, amely a memóriáért, a figyelemért és a tudatosságért felel.
Ahogy Jimo Borjigin professzor kifejti, ez úgy néz ki, mintha az agy egy utolsó erőfeszítést tenne:
Amikor a szív megáll, az agy természetes gátlórendszerei kikapcsolnak, és az ember egyszerre hozzáfér minden emlékéhez és érzelméhez.
Az ember sokkal többet érez, mint gondoltuk.
Mit mond a tudomány
A kényszerű kísérlet eredményei után a viták újult erővel lángoltak fel. Egyesek azt állították, hogy mindez csak a kémia játéka: az agy haldoklik, endorfinokat, szerotonint és dopamint szabadít fel, az ember fényt lát és nyugalmat érez. Mások azt mondják: túl sok a véletlen és az igazolható eset.
Igazolható megfigyelések
A legismertebb eset Pam Reynolds-é, akinél műtét közben teljesen leállították a vérkeringést, és 15 °C-ra hűtötték a testét. A műtét után részletesen leírta a sebészek eszközeit és beszélgetéseit, bár ekkor az agya egyetlen jelet sem adott.
Hasonló példa a Janice Holden által vezetett 613 eset áttekintése. Ez megmutatta, hogy az igazolható megfigyelések akár 97%-a pontosnak bizonyult.
Ugyanakkor a kísérlet teljesen racionális eredményt is hozott: senki sem nevezte meg a táblagépen lévő képet. Vagyis a testen kívül senki sem tudott látni.
Igaz-e, hogy az emberek látják az életüket a halál előtt? Igen, de nem a szemükkel, hanem a tudatukkal látják. A kutatások azt mutatják, hogy a klinikai halál során aktiválódnak a memória és az erkölcsi értékelés zónái. Mondhatjuk úgy, hogy az agy egy utolsó személyiség-áttekintést végez.
A fény és a nyugalom neurobiológiája
Mi indítja el ezeket a látomásokat? A tudósok több magyarázatot is felvetettek.
Amikor az agy oxigénhiányos állapotba kerül, biokémiai tűzijáték kezdődik benne.
- A szerotonin szintje 20-szorosára nő – vizuális hatások jelennek meg.
- A dopamin 12-szeresére nő – az ember örömöt érez.
- Az endorfinok csillapítják a fájdalmat és eufóriát okoznak.
De vannak olyan részletek, amelyeket a biokémia még nem tud megmagyarázni. Például miért történik a halálközeli élmények 22%-a általános érzéstelenítés alatt, amikor a tudatnak kikapcsolt állapotban kellene lennie?
Hogyan változtatja meg az embereket a szívmegállás élménye
A halálközeli élmények jobban megváltoztatják az embereket, mint bármely pszichoterápiás kurzus.
Azoknak, akik emlékekkel élték túl az újraélesztést, akár a 80%-a is elveszíti a halálfélelmet, és kedvesebbé válik – néha túlságosan is.
Az agy az utolsó pillanatig küzd, a tudat pedig úgy kapaszkodik az életbe, mint egy utas a kapaszkodóba egy zötykölődő vonaton.
Dr. Lakhmir Chawla, a projekt egyik résztvevője azt mondta:
Az orvosoknak emlékezniük kell: még a szív-tüdő újraélesztés alatt is hallhat a beteg. Ami azt jelenti, hogy ebben a pillanatban még mondhatunk neki valami fontosat.
És ha a halál hagy nekünk pár percet a gondolkodásra – érdemes nem azon töprengeni, mit veszítünk, hanem azon, hogyan éltünk.
