Indiai pszichológusok egy kutatásban szoros összefüggéseket tártak fel a filmválasztás és az alapvető személyiségvonások, az úgynevezett „Nagy Ötök” személyiségmodell tényezői – az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, a neuroticitás és az új tapasztalatokra való nyitottság – között.
A kísérletben 300, 20 és 23 év közötti egyetemista vett részt, akik mindannyian anyanyelvi szinten vagy folyékonyan beszéltek angolul. A résztvevőknek hat felkínált lehetőség – kalandfilm, dráma, vígjáték, romantikus film, horror és krimi – közül kellett kiválasztaniuk kedvenc műfajukat, valamint kitölteniük egy 44 kérdésből álló, a fő személyiségvonásokat felmérő tesztet. A pszichológusok ezt követően összevetették az adatokat, hogy feltárják, miként kapcsolódik a filmes ízlés az egyéni személyiségjegyekhez.
Az eredmények rendkívül érdekesnek bizonyultak. Kiderült, hogy a kalandfilmek kedvelői gyakrabban aktívak és társaságkedvelők, ugyanakkor kevésbé hajlamosak az önfegyelemre és a túlzott szorongásra. A drámák rajongói ezzel szemben magas fokú felelősségtudatot és érzelmi érzékenységet mutattak, ám gyakrabban voltak introvertáltak – vagyis inkább megfigyelők szerettek lenni, mintsem az események közvetlen résztvevői.
Érdekesség, hogy a vígjátékok mintha mindenkit egyesítenének: ennél a műfajnál semmilyen statisztikailag szignifikáns összefüggést nem találtak a személyiségvonásokkal. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a humor univerzális, és nevetni a legkülönfélébb emberek szeretnek, személyiségüktől függetlenül.
A romantikus filmeket az érzelmileg fogékony, új tapasztalatokra nyitott személyiségek részesítik előnyben, akik ugyanakkor zárkózottabbak és kevésbé hajlamosak a társas érintkezésre. Az introverzió és az érzelmesség ezen kombinációja egy sajátos nézőtípust hoz létre, amely nagyra értékeli a vásznon megjelenő érzelmek mélységét.
Váratlan felfedezés volt, hogy a horrorfilmek rajongói extrovertáltnak bizonyultak, magas szintű barátságossággal és szervezettséggel. Érzelmileg kevésbé reaktívak, és kevésbé vonzódnak az elvont elképzelésekhez – talán éppen ezért képesek nyugodtan élvezni a félelmetes jeleneteket.
A krimik kedvelői nagyfokú nyitottságot mutattak az újdonságokra, ami érthető is, hiszen a rejtélyek megfejtése kíváncsiságot és gondolkodásbeli rugalmasságot igényel. Kevésbé hajlamosak viszont a strukturáltságra és a társas harmóniára, a csapatmunkával szemben inkább az egyéni feladatmegoldást részesítik előnyben.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kutatásnak megvannak a maga korlátai: eredményei csupán egy szűk csoportra – indiai egyetemistákra – érvényesek. A személyiség és a kulturális preferenciák közötti kapcsolat mindazonáltal törvényszerűnek tűnik: ösztönösen olyan filmeket választunk, amelyek rezonálnak a belső világunkkal. A kutatók szerint ezen összefüggések megértése nemcsak a pszichológusoknak válhat hasznára, hanem például a toborzási szakembereknek is, akiknek olykor meg kell tippelniük, hogy egy új pozícióra pályázó beilleszkedik-e a csapatba, és valóban megfelelő-e számára az adott munka. A gyakorlati alkalmazástól azonban még messze járunk, hiszen a filmes ízlés nemcsak a személyiségtől függ, hanem a neveltetéstől, a kultúrától, a környezettől és a pillanatnyi hangulattól is.
