A tudósok kimutatták, hogy amikor valaki bókol nekünk, az ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint például amikor pénzbeli jutalmat kapunk valakitől. Valószínűleg ezért esnek olyan kellemesen a bókok, és ezért emlékszünk vissza rájuk szívesen akár sok-sok év múlva is.
- Lefogytam, és rendbe tettem magam. Egy nap az egyik szomszéd fickó látta, hogy jövök a ház felé, szóval tartotta nekem az ajtót, majd így szólt: „Olyan jó, hogy egy ilyen gyönyörű lány költözött a házunkba!” Hálás vagyok a parasztnak, mert bár 5 éve ott lakok, ezzel extra önbizalmat adott nekem ahhoz, hogy tudjam, jó úton járok. © Ismeretlen / Vk
- Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt egy egyetemista lány azt mondta, hogy szép nadrágom van. Attól kezdve úgy tekintettem arra a nadrágra, mint semmi másra, mint mondjuk a rák gyógymódjára! © WeReWaTcHiNgYoUU / Reddit
- 15 éves koromban fáradtan tértem haza a sítúráról: csurgott rólam a víz, fáztam, a sapkám havas volt, nem voltam kifestve se, de az orcáim pirosak voltak, a kabátom félig lecsúszott, és sílécek voltak a kezemben. Ekkor a nagyapám így szólt: „Nézz csak a tükörbe, te lány! Milyen gyönyörű vagy még ilyenkor is!” Őszintének hangzott, és azóta is sokszor eszembe jut. © Olga / Yandex
- Az egyik télen randiztam egy sráccal. Az első randin megbeszéltük, hogy a mozi előtt találkozunk. Természetesen a mínuszok ellenére a legvékonyabb ruhákba és magassarkúban voltam, hogy gyönyörű legyek. Végre megérkezett, alaposan megvizsgált, majd mosolyogva azt mondta: „lenyűgöző, hogy milyen gyönyörű vagy, de most azonnal menjünk haza neked egy kabátért és meleg ruháért, nem akarom, hogy megbetegedj!” – rögtön tudtam, hogy különleges ez a férfi, azóta 6 éve házasok vagyunk. © Ismeretlen / VK
- Bemenetem a McDrive-ba, majd a pénztáros lány megjegyezte, hogy milyen gyönyörűek a szemeim. Ez tíz éve volt, de azóta is csak ebbe a McDrive-ba járok. © PMYOURBOOBOVERFLOW / Reddit
- Orvostanhallgató vagyok, az egyik gyakorlati órán, amikor vérmintákat kellett vizsgálnunk, a tanár megjegyezte, hogy milyen gyönyörű, klasszikus leukocitáim vannak. Életem talán legfurcsább bókja volt. © Renrin / Pikabu
- Egyszer az egyik barátnőmmel egy rockzenekar koncertjén voltunk. A buli végén átmentünk a közeli bárba, ahol a zenekar néhány tagja is megjelent. Fényképeket készítettünk velük, majd az énekes távozáskor azt súgta a fülembe: „Olyan gyönyörű vagy, mint az élet.” Még mindig gondolkodom, hogy ez most vagy az életem legjobb, vagy legrosszabb bókja volt. © Alexandra / Yandex
- Elég régen volt, kb. 6 évvel ezelőtt (amikor még csak 12 éves volt), hogy az Egyesült Királyságban épp az útlevél-ellenőrzésen mentem keresztül. A pult mögött dolgozó alkalmazott beszélt hozzám, megkérdezte, hány éves vagyok, stb. Bátortalanul beszéltem vele, de amikor visszaadta az útlevelem, megjegyezte, hogy milyen jól beszélek angolul. Azóta is rengeteg erőt merítettem ebből ahhoz, hogy fejlesszem az angol nyelvtudásom, így ma már anyanyelvi szinten beszélem. Ki tudja, ha nincs ez a bók, talán sosem lett volna erőm és kitartásom megtanulni ezt a nyelvet. © Alena / Yandex
- A bárban ültem, amikor elsétált mellettem egy nő, hirtelen megállt, majd így szólt: „Ha még nem mondták esetleg, ma különösen remekül nézel ki”. 3-4 év telt el azóta, de még mindig örömmel emlékszem vissza erre. © Skyloer / Reddit
- Örökké emlékezni fogok rá, ahogy diákként egyszer egy laza pulóverben sétáltam hazafelé, és amikor elment mellettem két kerékpáros, hallottam, hogy valamit motyognak az orruk alatt. Nem sokat gondolkodtam, utánuk szóltam, hogy „mit pofázol?”, majd mikor már jelentős távolságra voltak, hallottam, ahogy hangos, ingerült válasz érkezett: „Azt mondtam, hogy gyönyörű ez a lány!”. © Fumetsuno / Pikabu
- Amikor kicsi voltam, sokat jártam a kisvárosunkban lévő játékboltba. Egyszer megtudtam, hogy a hátam mögött Jessica Rabbit-nek hívnak az alkalmazottak. Én bóknak vettem. © AustinTreeLover / Reddit
- A volt barátom egyszer azt mondta: „imádom a hajad illatát”. Kellemesen meglepődtem, és nagyon jól esett, míg nem folytatta: „Mindig lasagna illata van!”. Azóta több mint 10 év telt el, és nekem gyerekeim vannak. A minap feküdtünk az ágyon és az 5 éves fiam így szólt: „Hmmm, anyu! Olyan jó illatod van!”. „Milyen, kicsim?” – kérdeztem. Erre ő: „Mint a csirkehús és a majonéz.” © Jane Sullivan / Quora
- A történet idén tavasszal történt. Fogtam egy tálcát, majd elmentem ebédelni a munkahelyemen. Amikor mentem fizetni, a pénztáros lány viccesen azt mondta nekem: „Szia, édesem!”, majd mosolygott. (mint kiderült, egy HONEY feliratú póló volt rajtam). A mai napig örömmel emlékszem vissza erre, és mindig elmosolyodom, amikor eszembe jut, egyúttal pedig ráébreszt arra, hogy milyen ritkán kapnak bókot a férfiak, pedig mi is épp ugyanúgy igényeljük őket, mint a nők. © f3681 / Pikabu
- Apám katonaember, ezért kézenfekvő volt, hogy gyerekként megtanította nekem a morze kódokat. Gyakran kopogtunk egymásnak a családi asztalnál ülve, vicces volt. Amikor új lakásba költöztem, takarítás közben az egyik kedvenc dalomat énekeltem, amikor hirtelen kopogást hallottam a radiátoron. Az alattam lévő szomszéd volt, aki azt morzézta a kopogással: „gyönyörűen énekelsz!” ment is rá a válasz: „köszönöm szépen!”. Másnap összefutottunk a liftben és azonnal randizni mentünk. © Ismeretlen" / VK
- Nem számít, hány bókot kapok a férfiaktól, egyre örökre emlékezni fogok: „Van kedved randizni velem? Olyan rejtélyes vagy, mint a főkönyvelőnk.” © Ismeretlen / VK
