A Szovjetunió kör alakú lakóépületei – az 1929-es taganrogi kommunaháztól kezdve az 1970-es évek moszkvai „fánk-házakig” – az építészek merész kísérletei voltak arra, hogy egyszerre több feladatot is megoldjanak: új esztétikát teremtsenek, csökkentsék a költségeket, és a kollektivizmus szellemében neveljék az új embert.
Ezek az ambiciózus kísérletek azonban szembetalálkoztak a hiánygazdaság és a mindennapi élet rideg valóságával, ami végül megakadályozta, hogy tömeges jelenséggé váljanak...
A kerek forma lakóépítészetbe történő bevezetésének első kísérletei már a szovjet hatalom hajnalán megtörténtek. Itt Taganrog járt az élen, ahol 1929-ben egy helyi üzem munkásai számára épült egy háromemeletes ház nyitott gyűrű, avagy „C” betű alakban. A 36 lakásos épület az új életmód igazi kiáltványává vált: az emeleteket körbeölelő közös folyosó-erkélyekkel és a közös tisztálkodóhelyiségekkel kialakított elrendezésének az egységet és a kommunát kellett szimbolizálnia. A taganrogi ház, amelyet ma építészeti műemlékként tartanak számon, a Szovjetunió első kerek lakóépülete lett, és irányt mutatott a jövőbeli kísérleteknek.
Az igazi ismertséget azonban az 1970-es évek moszkvai projektjeinek köszönhetően szerezték meg a kerek házak. Addigra a típuspanelek ugyan megoldották a súlyos lakáshiányt, viszont egy másik problémát szültek: a városi környezet sivárságát és egyhangúságát. Válaszul erre egy merész, ám egyszerű megoldást született: „hajlítsunk” gyűrűvé egy szabványos kilencemeletes paneltömböt.
A projekt megvalósításának kulcsa az építési szabványok és a matematika határán született felismerés volt. A szabványok szerint a szabványos betonpaneleket legfeljebb 6 fokos szögben lehetett egymáshoz illeszteni. Ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy 22 egyenes szekció láncolatát egy szabályos, 155 méter átmérőjű gyűrűvé zárják össze.
Így jelent meg 1972-ben a Nyezsenszkaja utcában az első moszkvai „fánk-ház”. Grandiózus építmény volt: 26 lépcsőház, 913 lakás és egy hatalmas, teljesen zárt, futballpálya méretű belső udvar. 1979-ben ugyanezen tervek alapján épült fel egy második, szinte azonos ház a Dovzsenko utcában, amelyben már 936 lakás kapott helyet.
Ezeknek a házaknak a megjelenése az egyik legszebb moszkvai legendát szülte meg. Állítólag az 1980-as olimpiára öt ilyen gigantikus gyűrűt terveztek felépíteni, hogy madártávlatból az olimpiai ötkarikát alkossák.
Azonban, mint oly gyakran, a valóság jóval prózaibb volt. Az építészettörténészek kétségbe vonják ezt a legendát. Az első ház építése még azelőtt elkezdődött, hogy a NOB hivatalosan jóváhagyta volna Moszkvát az 1980-as játékok helyszíneként. Valószínűleg ez a szép történet már utólag keletkezett, és az újságírók kapták fel. Ráadásul hasonló mítosz övezte a taganrogi házat is: azt beszélték, hogy még három ilyen épület felhúzását tervezték, hogy a magasból nézve a Szovjetunió cirill betűs rövidítését adják ki.
A kezdeti lelkesedés és az állami bizottság pozitív értékelése ellenére a kerek házak nem terjedtek el tömegesen. A kísérlet számos olyan problémába ütközött, amelyek gazdaságilag célszerűtlenné tették. Az ilyen házak szobái trapéz alakúak voltak, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a szabványos szovjet bútorok elhelyezését, és bármilyen felújítást valóságos fejtörővé változtatott.
A belső udvarra néző ablakokkal rendelkező lakások krónikus napfényhiányban szenvedtek, ami növelte a villanyszámlát, valamint elősegítette a nedvesség és a penész megjelenését. Ezenkívül a hatalmas kerek udvar óriási rezonátorként működött: bármilyen hang felerősödött, és a ház túloldalán is tisztán hallható volt, ami teljesen megsemmisített mindenféle privát szférát.
A nem szabványos szerkezeti elemek megépítése, valamint a „fánk-házak” későbbi karbantartása és javítása lényegesen drágábbnak bizonyult, mint a típusépületek felhúzása és fenntartása. Végül a második ház 1979-es felépítése után a projektet gazdaságilag indokolatlannak nyilvánították és leállították.
Ma ezek az épületek nem csupán lakóházak, hanem Moszkva igazi építészeti nevezetességei. Szokatlan megjelenésük régóta vonzza a filmesek figyelmét. A szovjet kerek házak története ékes példája annak, hogy a művészet, a mérnöki tudomány és az ideológia határán született merész építészeti elképzelések a rideg valósággal szembesülve hogyan maradtak csupán elszigetelt, ám annál emlékezetesebb kísérletek, amelyek még ma is megmozgatják a képzeletet.
