Teljesen váratlanul megszólalt valaki a hátam mögött:
– Te, fiatalember, nem a megfelelő csavarhúzókat választottad!
Ez hat évvel ezelőtt történt. A frissen épült garázsomhoz kerestem csavarhúzókészletet egy barkácsáruház kéziszerszámos polca előtt állva. Forgattam ezt-azt, végül kiválasztottam egy tetszetős szettet, és betettem a kosárba. Ekkor ütötték meg a fülemet hátulról ezek a szavak.
Azóta is hálás vagyok a sorsnak, amiért összehozott ezzel a hozzáértő emberrel, egy veterán mesterrel, aki hosszú évekig szaktanárként is dolgozott.
Végül is, mit tud az átlagember egy egyszerű csavarhúzóról? Ott van a ládában és kész. A lényeg, hogy kézre álljon, megfelelő méretű legyen, és persze stimmeljen... az ára.
Kiderült azonban, hogy a csavarhúzók esetében egész más paraméterekre is figyelni kell. Ezek határozzák meg ugyanis, hogy mennyire lesz kényelmes a használatuk, és valójában meddig fogják húzni a műhelyben.
És lefogadom, hogy a legtöbb ilyen apróságról te sem hallottál még!
Na, vágjunk is bele!
1. A csavarhúzónak meghatározott hosszúságúnak kell lennie

Természetesen a rövid (úgynevezett marokcsavarhúzókra) is szükség van a háztartásban, de... még a háború előtti Németországban, amikor a németek gőzerővel készültek a Harmadik Birodalom kiépítésére, és gyorsabban gyártották a tankokat, mint a kávéfőzőket, egy tudóscsoportot azzal bíztak meg, hogy fejlesszenek ki kényelmes, amolyan „népi” szerszámokat.
Mellesleg innen ered az antropotechnika tudománya is, amit ma ergonómiaként ismerünk.
Ezek a kutatók hajszálpontosan megállapították például, hogy mekkora egy 152 milliméter hosszú szár maximális nyomatéka. A fickók gyakorlatilag ott ültek, és milliméterre kiszámolták, hogy egy adott fogás kényelmes lesz-e vagy sem, és hogy megfelelő erőt lehet-e vele kifejteni. A csavarhúzó optimális munkatartományát végül 120-155 milliméterben határozták meg. A birodalmat ugyan nem sikerült felépíteniük, és a világot sem hódították meg, de az ergonómiában kétségtelenül letették a névjegyüket.
2. Hatszögletű erősítés a szár tövénél

A kifejezetten komoly terhelésre készült, minőségi csavarhúzókon – ahol a gyártó nem fél attól, hogy a szerszám már az első használat során darabokra törik – szinte mindig találunk egy hatszögletű erősítést a szár tövénél. Ez önmagában is a jó minőségű fém, a jobb megmunkálás és a keményebb edzés jele. A hatszögletű kiképzés persze nem dísz: arra szolgál, hogy egy villáskulcsot lehessen rácsúsztatni. Így teljes testsúllyal (akár mellkassal is) rátehénkedhetünk a csavarhúzóra, miközben a kulcs segítségével extra nyomatékot kifejtve lazíthatjuk ki a legmakacsabb, berohadt csavarokat is. Ez különösen akkor életmentő, ha tényleg csak egyetlen esélyünk van a kicsavarásra, mielőtt végleg elnyalódik a csavar feje.
3. „Durva” fémmegmunkálás a csavarhúzó hegyén

Sokan panaszkodnak mostanában a gyártókra, mondván, hogy annyit romlott a minőség, hogy a szerszámok hegyét már csak ilyen „durván” munkálják meg. Pedig ez a felületi érdesség egyáltalán nem véletlen: minél durvább a marás a hegyen, annál kevésbé fog kiugrani a csavarhúzó a csavarfejből nagy terhelés hatására. A prémium gyártók kifejezetten szándékosan durvítják a fémet, a legdrágább modelleknél pedig gyakran extra volfrám-karbid vagy gyémántszemcsés bevonatot is alkalmaznak a maximális tapadás érdekében.

Tehát ha a vadiúj csavarhúzód hegye tökéletesen polírozott, csillogó fém... akkor ezt a szépséget jobb, ha azonnal kihajítod a kukába. Vagy ajándékozd oda valakinek, akit nem különösebben kedvelsz – hadd szenvedjen anélkül, hogy tudná: pusztán a sima felület miatt 45%-kal kevesebb erőt tud majd kifejteni a szerszámmal. (Igen, ezt is a németek számolták ki.) Részben emiatt van az is, hogy a profi csavarhúzók szárát sosem látod tükörfényes, krómozott acélból. Egy fényes felület ráadásul az első olajos kézfogástól úgy kezd el csúszni, mint a jég, és munka közben folyamatosan ki akar majd ugrani a kezedből – meg persze a csavarból is.
4. Széles lyuk a markolat végén

Sokan úgy gondolják, hogy ez a lyuk mindössze arra való, hogy a szerszámokat kampóra akaszthassuk a műhelyben. Ez igaz is, de a felakasztás mellett van egy sokkal fontosabb, „titkos” funkciója is: bele lehet dugni egy másik csavarhúzó szárát, és amolyan T-kulcsként karként használni az egészet. Egyes csavarhúzók markolata direkt úgy van kialakítva, hogy egy speciálisan erre a célra kifejlesztett T-hajtószárat lehessen átdugni rajtuk. A magyarországi barkácsboltok polcain ritkán látni ilyet, de a méregdrága, profi német készletekben nagyon is bevett megoldásnak számít.
5. A markolat formája és anyaga

A markolatnak tökéletesen kell kitöltenie a tenyeret, vagy még annál is egy hajszállal vaskosabbnak kell lennie. Kiderült ugyanis, hogy a túlzottan vékony, „ceruzaszerű” nyéllel jóval kevesebb erőt lehet átadni a csavarnak – ez a probléma pedig hatványozódik, ha mondjuk munkavédelmi kesztyűben próbálunk dolgozni.
Érdekesség, hogy Angliában mind a mai napig létezik egy olyan prémium kéziszerszámokat készítő manufaktúra, amely a leendő tulajdonos anatómiájához igazítja a nyél méretét. A megrendelőtől szó szerint kézlenyomatot vesznek, majd a manufaktúra mesterei a milliméterre kiszámított méretek alapján faragják ki a markolatot. Az árát... inkább hagyjuk is, az egy ilyen szettnél nagyjából úgy aránylik a bolti csavarhúzóhoz, mint egy egyedi Bentley egy lerúgott Zsigulihoz.
És még egy nagyon fontos dolog a markolattal kapcsolatban: lehetőség szerint kétkomponensűnek kell lennie, de mindenféle felesleges anatómiai dudor, ujjkiképzés, recézés és egyéb dizájnosnak tűnő bóvli nélkül. A sima felületen futó kemény és tapadós, gumírozott felületek okos kombinációja önmagában is tökéletesen biztosítja a legjobb fogást.
Az ujjaknak kialakított, szigorúan rögzített felesleges „dudorok” ugyanis a tartós munkavégzés során olyan szinten feltörik az ember tenyerét, és olyan brutális vízhólyagokat okoznak, hogy másnap még egy kanál levest sem tudsz majd a szádhoz emelni a fájdalomtól.
Egy szó mint száz: ott álltam a boltban, és tátott szájjal hallgattam a mestert, miközben szép lassan egy kisebb tömeg gyűlt körénk az áruházban. Vásárlók és még maguk az eladók is csatlakoztak; mindannyiunk számára hihetetlenül tanulságos volt az idős szakember rögtönzött kis kiselőadása. Hazatérve persze azonnal előkotortam a féltve őrzött szerszámosládámat, hogy górcső alá vegyem a készletet. Kitaláljátok a végeredményt? Természetesen egyetlen nyomorult darab sem volt közöttük, ami akár csak a felének is megfelelt volna a mester által említett kritériumoknak.

