Ez az egyik kedvenc kedvenc történelmi témám. Alig várom, hogy elmagyarázzam, miért volt olyan magas a gyermekhalandóság a középkorban.
Kezdjük ott, hogy már születéskor is rengeteg gyerek meghalt. Gyakran az anyjukkal együtt. És ez egyáltalán nem csak a szegény családokban volt így, hanem a jómódúaknál is.
A gyógyászat katasztrofális állapotban volt, a gyermekágyi láz pedig mindennaposnak számított. Ezért a 12-13. században az újszülöttek harmada az első pár hónapban meghalt.
De még ha meg is született egy gyerek, gyakran akkor is betegeskedett, mert az anyja gyenge és kimerült volt a nehéz munkától. Ráadásul, ha az anya parasztasszony volt, a szülés után hamar vissza kellett mennie dolgozni a földre.
A gyereket ilyenkor vagy szoros pólyába tekerték (ami nagyon akadályozta a fejlődését) és magukkal vitték. Vagy otthon hagyták, ahol mondjuk kiesett a bölcsőből és megsérült. Ezek mind rontották a kicsi túlélési esélyeit.
És persze ott voltak a járványok is, amelyek folyamatosan sújtották a középkori embereket. A pestistől a fekete himlőn át a lepráig. Nyilvánvalóan leginkább a gyerekek voltak kitéve ezeknek a betegségeknek.
De még ha egy gyerek erősnek is született, akkor sem úgy bántak vele, mint ma, amikor a gyerek gyakorlatilag az egész család "királya". A középkorban a gyerekek csak "kis felnőttek" voltak, akik még nem tudtak teljes értékűen dolgozni a társadalomért.
Ezt az emberek gyerekekhez való hozzáállása is tükrözte: egyértelműen lenézték őket. Ráadásul úgy voltak vele: minek kötődni egy gyerekhez, ha úgyis bármikor elveszítheted? A mai anyák haja az égnek állna ettől.
De mivel a családokban sok gyerek volt - egymás után születtek - ezért aztán nem igazán sajnálták, szerették vagy becsülték a gyerekeket. "Ha Isten elviszi, majd csinálunk másikat." Gyász sem volt a gyerekek után, úgy kb. 10 éves korukig.
- Egy gyerek, főleg a fiúgyermek, a középkorban ráadásul már munkaerő is volt. Persze, még kicsi volt, de már képes volt bizonyos munkafeladatok betöltésére. Csak épp neki kevesebbet kellett fizetni, mint egy felnőttnek.
A középkori gyerekek már 3-4 évesen megtanulták a házimunkát, a kisebb testvérek felügyeletét, az állatok etetését. Ötévesen pedig már a földeken dolgoztak. Nem véletlen, hogy manapság is szeptember 1-jén kezdődik a tanév. Ma a gyerekek a nyári szünetet pihenéssel és szórakozással töltik, de a középkorban a gyerekeket nyáron keményen dolgoztatták, munkára fogták őket.
Egy másik, a középkorhoz szorosan kapcsolódó dolog az időről időre visszatérő, súlyos éhínség volt. Éhínség idején az emberek megpróbáltak megszabadulni a legidősebbektől és a legfiatalabbaktól is. Innen erednek azok a régi német mesék is, mint például a Jancsi és Juliska, ahol a szülők az erdőbe viszik a gyerekeiket...
És persze a középkori Európában folyamatosak voltak az ellenséges támadások is. A vikingek portyáitól kezdve az arabok, mongolok vagy törökök betöréseiig. A menekülő szülők pedig könnyen maguk mögött hagyták a gyereküket a felgyújtott házban.
Ha pedig egy gyerek egyedül maradt, még ha a nomádok nem is hurcolták el mondjuk rabszolgának, akkor is magától értetődő, hogy milyen veszélyek vártak rá a középkorban.
A középkori gyerekeket simán magukkal vihették a vallási fanatikusok egy értelmetlen hadjáratba. Onnan pedig már szinte lehetetlen volt hazajutni...
Egy nagyobb háziállat, mondjuk egy tehén vagy egy ló, könnyen eltaposhatott egy gyereket. Főleg, hogy a parasztcsaládokban a gyerekek az állatokkal egy helyen, vagy közvetlen közelükben nőttek fel. Az arisztokrata fiúk pedig szinte hamarabb tanultak meg lovagolni, mint járni.
És végül, de nem utolsósorban: a középkori gyerekek szórakozása sem hasonlított a mai gyerekekéhez, akik a számítógép előtt ülve, meséket nézve nassolnak. A középkori gyerekkor a felnőtt élet veszélyes utánzata volt: mély folyókban fürödtek, birkóztak, verekedtek, fára másztak, erdőben barangoltak, és rendszeresen kaptak nevelő célzatú verést korbáccsal vagy vesszővel. Az ilyen életmód mellett a halál veszélye nem csak illúzió, hanem egy nagyon is valós dolog volt.
Teljesen elfogadott gyakorlatnak számított, hogy a szülők odaadták a kicsi gyereküket, mondjuk egy kereskedő mellé segédnek, vagy egy mesteremberhez inasnak. És ehhez kemény bánásmód is társult, úgyhogy a gyerek garantáltan nem sokáig bírta.
És igen, a középkori Európában már 4-5 évesen is teljes büntetőjogi felelősségre vonhattak egy gyereket. Például, ha egy földesúr úgy döntött, hogy egy kisgyereknek kell felelnie a szülei bűneiért, akik fellázadtak az ő akarata ellen.
De még az arisztokrata gyerekek sem voltak biztonságban a hatalmaskodókkal szemben. Sőt, talán még ők voltak inkább veszélyben. Eltehette őket láb alól egy ellenséges család, vagy akár a saját bátyjaik is megnyomoríthatták vagy megölhették őket, mint lehetséges trónörökösöket.
Szóval ezért volt tehát az, hogy a középkorban egy gyereknek, különösen, ha egy szegény parasztcsaládból származott, nagyon kellett vigyáznia és igyekeznie ahhoz, hogy egyáltalán megérje a 6-7 éves kort. Valljuk be, ez sokunknak nem sikerült volna...
