Mi a különbség a múlt megafaunájának két kihalási időszaka, a dinoszauruszok és a mammutok eltűnése között? A tudomány arra a felismerésre jutott, hogy mindkét esetben katasztrófák történtek, és ezek az óriások a többi faunával és flórával együtt pusztultak el. A különbség viszont az, hogy a dinoszauruszokból nem maradtak fenn lágyrészek vagy bőr. Kizárólag a csontvázak maradtak meg.
Ez nem is meglepő, hiszen a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, míg az utolsó mammutok a feltételezések szerint még alig 5000 évvel ezelőtt is előfordultak. Ám a túlnyomó többségük jóval korábban eltűnt. Én viszont úgy gondolom, hogy szinte pillanatok alatt tűntek el, csak mindez nem is olyan régen történt. Erről tanúskodnak ezeknek az óriásoknak az örökfagyban megfagyott tetemei. Olyan feljegyzésekkel is találkozni, amelyek szerint a 19. században az északi vidékek lakói még a kiolvadt mammuthússal etették a kutyáikat.
De miért nem találtak egyetlen, akár megkövesedett vagy mumifikálódott dinoszaurusztetemet sem? Hiszen sokkal hosszabb ideig éltek a Földön – nem százezer éveken át, mint a mammutok, hanem évmilliókon keresztül. És nemcsak a csontvázaiknak kellene fennmaradniuk, hanem a múmiáiknak is.
Néhány olyan dinoszaurusz-leletre azért rábukkantak, amelyeken megőrződött a bőr, az izomzat, sőt még a gyomortartalom is. Igaz, nem megmaradt lágyrészekkel rendelkező tetemként, hanem mumifikálódott és megkövesedett állapotban.
2000. július 20-án Montana állam északkeleti részén, Malta városától 25–30 km-re északra Nate Murphy őslénykutató kőzetbe zárt, mumifikálódott és megkövesedett dinoszaurusz-maradványokra bukkant. Az állat a Brachylophosaurus nemzetséghez tartozó, közepes méretű kacsacsőrű dinoszaurusz volt.
A 90%-ban megmaradt bőrlenyomatoknak köszönhetően megállapították, hogy a Brachylophosaurus felsőtestét és lábait apró pikkelyek fedték, a hasi rész bőre pedig simább volt. A nyakának töve meglehetősen izmosnak bizonyult, a nyak felső része pedig emelt helyzetben volt – nem úgy, ahogyan ezt a kihalt állatot korábban elképzelték és rekonstruálták.
Sikerült megvizsgálni a gyomor és a belek tartalmát is. Finomra zúzott magnólialevelek maradványait és a nedves szubtrópusokon honos tűlevelű fák nyomait találták meg. Sőt, még a megkövesedett bélrendszerben élt paraziták nyomait is sikerült megfigyelni. A múmiát jelenleg az indianai The Children's Museum of Indianapolis gyűjteményében állítják ki.
A tudósok összesen mindössze 6 ilyen dinoszaurusz-„múmiát” ismernek. Az egyik egy olyan hajón veszett el, amely a második világháború során elsüllyedt. A többiről az alábbiakban olvasható egy rövid áttekintés.
A következő lelet egy Edmontosaurus múmiája. Jelenleg az Amerikai Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzik. Az Edmontosaurusok az alaszkai sarkvidéki hadroszauruszok egyik faja.
A múmia vizsgálata során meghatározták az állat izomtömegét. Kiderült, hogy a hadroszauruszok lába és farka 25%-kal nagyobb volt, mint azt eredetileg gondolták. Az ezen izomtömeg alapján végzett futási sebességbecslés akár 45 km/órás sebességet valószínűsít, ami gyorsabb, mint a Tyrannosaurus tempója!
A következő példány szintén egy Edmontosaurus-múmia, amelyet a Senckenberg Múzeumban állítottak ki. Ezt Charles Sternberg amerikai gyűjtő találta meg 1910-ben.
1921-ben Krause professzor részletesen leírta ennek az Edmontosaurusnak a gyomortartalmát: a hasi tájékon megkövesedett tűleveleket és tűlevelű gallyakat, valamint számos apró magot és gyümölcsöt azonosítottak.
A 2000-es évek elején Észak-Dakotában egy újabb Edmontosaurus-múmiát találtak. A vizsgálatok befejeztével, 2008-ban a dinoszaurusz múmiáját a North Dakota Heritage Center múzeumában állították ki.
Egy újabb ankylosaurus-múmiára pala- és homokkő-lerakódásokban bukkantak egy kőolajmezőn, Kanada Alberta tartományának egyik eldugott, északi vidékén.
2011-ben a kanadai Albertában, Fort McMurray-től 30 km-re északra, a Millennium Mine bitumenbányában egy kotrógép kezelője egy őskori élőlény maradványaira bukkant. A lelet később a Borealopelta nevet kapta, ami „északi pajzsot” jelent. A helyszínre érkező tudósok 14 napon át szabadították ki a múmiát a sziklából, majd további 6 év munkájába telt a kövületek aprólékos megtisztítása a kőzettől.
Ez a lelet a világ egyik legépebben fennmaradt nodosaurus-kövülete. 2017 májusában a nodosaurust a Royal Tyrrell Múzeumban állították ki – más olyan kövületek társaságában, amelyekre az albertai bitumenes homok ipari kitermelése közben bukkantak rá.
A dinoszauruszok maradványait többnyire ilyen állapotban találják meg: csak a csontváz marad meg, kőzetbe vagy homokba zárva. Az összes szövet helyét szervetlen ásványi anyagok vették át.
Ez egyébként arra is utalhat, hogy egyszerűen nem maradt semmi, ami széthordhatta volna a tetemeket: a dögevők, a ragadozók, de még a rágcsálók és a paraziták is eltűntek a dinoszauruszokkal együtt. A testeket pedig villámgyorsan befedték és konzerválták a kőzetrétegek. Az ilyen leletek rétegmélysége akár arra is utalhatna, hogy mindez időben nem is volt olyan régen. A geokronológia szerint azonban a dinoszauruszok kihalása 65 millió évvel ezelőtt ment végbe. Valamilyen oknál fogva a krokodilokat ez a pusztulás nem érintette.
Az is figyelemre méltó, hogy miként kövesedett meg az a kőzet, amely ezeket a leleteket kívülről és belülről egyaránt kitölti és körülveszi.
Rendkívül kemény, nagy sűrűségű kőről van szó. Olyan benyomást kelt, mintha a dinoszauruszok testét a kataklizma során folyékony, gyorsan megszilárduló, betonhoz hasonló massza borította volna be.
