Egyes bűnelkövetők a legváratlanabb módokon próbálják megmagyarázni tetteiket. Vannak, akik emlékezetkiesésre hivatkoznak, mások körülményekre, de akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy a bűncselekmény idején teljes mértékben elvesztették az önkontrollt hipnózis vagy idegen befolyás miatt. Korábban az ilyen magyarázatok akár a bírósági döntéseket is befolyásolhatták. A jogi gyakorlatban létezett az úgynevezett Svengali-védelem: a vádlott tehetetlen bábként állította be magát egy olyan személy kezében, aki állítólag uralta az akaratát. Egyes történelmi ügyekben ezeket az állításokat valóban komolyan vették, más esetekben azonban nem segítettek elkerülni a büntetést. Az alábbi hét szokatlan történetben a bűncselekmények résztvevői azt állították, hogy nem saját akaratukból cselekedtek. Hogy mennyire voltak meggyőzőek a magyarázataik, azt mindenki maga döntheti el.
1. Susan Atkins azt állította, hogy Charles Manson hipnotizálta őt Sharon Tate meggyilkolása előtt
Susan Atkins a hírhedt Manson család szekta tagja volt, amelyet Charles Manson vezetett. 1969 augusztusában a csoport más tagjaival együtt részt vett a várandós színésznő, Sharon Tate és több más személy meggyilkolásában a nő Los Angeles-i otthonában. Ez a bűncselekmény megrázta az amerikai társadalmat, és az Egyesült Államok bűnügyi történetének egyik leghíresebb epizódjává vált.
Később Atkins azzal próbálta magyarázni viselkedését, hogy Manson erős pszichológiai hatása alatt állt. Azt állította, hogy a férfi gyakorlatilag hipnotizálta őt, megfosztva attól a képességétől, hogy önálló döntéseket hozzon.
Elmondása szerint nem klasszikus, transzba merülő hipnózisról volt szó, hanem egy hosszú távú hatásról, amely az agymosáshoz hasonlított. Manson állítólag pszichológiai nyomással, étel- és vízelvonással, valamint LSD használatával irányította követőit.
Atkins olyan emberként állította be magát, aki fokozatosan elvesztette saját akaratát, és teljesen alárendelte magát a csoportvezetőnek. Ezek a magyarázatok azonban nem segítettek elkerülnie az elmarasztaló ítéletet. A bíróság figyelembe vette a bűncselekmény súlyosságát és a nő szerepét a történtekben.
2. Thomas McDonaldot felmentették egy gyilkosság után, mivel a védelem hipnózisra hivatkozott
1894-ben az amerikai Kansas államban történt Thomas Patton meggyilkolása, amely szokatlan jogi precedenssé vált.
Az ügy középpontjában egy gazdag földbirtokos, Anderson Gray állt. Abban az időszakban egy bírósági eljárásban vett részt, amelyben Patton ellene tanúskodott. Gray úgy döntött, megszabadul a kényelmetlen tanútól, de maga nem akarta elkövetni a gyilkosságot.
Helyette elutazott a szomszédos Wichita városába, ahol talált egy Thomas McDonald nevű farmert. Az ügy iratai szerint Gray hipnotizálta a férfit, puskát adott neki, és elvezette Patton házához. McDonald lelőtte a házigazdát.
A tárgyaláson a védelem azt hangoztatta, hogy a farmer nem volt tudatában cselekedeteinek, és nem tudta irányítani azokat, mivel hipnózis alatt állt. Az esküdtek elfogadták ezt a verziót, és felmentették McDonaldot.
A gyilkosságért való felelősséget Grayre hárították, akit bűnösnek találtak a bűncselekmény megszervezésében. Így a hipnózisra való hivatkozás ebben az esetben valóban fontos szerepet játszott a bírósági döntésben.
3. Allan Adron azt állította, hogy hipnózis alá került, amikor átadták neki a pisztolyt
Az 1948-as Los Angeles-i Jerome Ferreri-ügyben családi konfliktusok, hűtlenség és fegyverek mellett a vádlottak meglehetősen szokatlan magyarázatai is előtérbe kerültek.
Jerome és felesége, Betty egy előkelő negyedben, Hancock Parkban éltek. A nő elmondása szerint férje rendszeresen verte őt, és többször más nőket is hazahozott. Egy nap a férfi egy újabb kísérővel tért haza, Betty pedig, felháborodva a történteken, egy csavarkulccsal felfegyverkezve elkergette mindkettőjüket.
Segítségükre sietett a mindenesük, Allan Adron, majd beavatkozott a szomszéd, Charles Fauci is, akinek kapcsolatai voltak a bűnözői alvilággal. Fauci átadta Adronnak a pisztolyt. Amikor Jerome hazatért, a férfi kétszer rálőtt. Ezt követően Betty egy hentesbárddal halálos csapásokat mért férjére.
A történtek kegyetlensége ellenére egyiket sem ítélték el gyilkosságért. Bettyt és Faucit felmentették, Adront pedig beszámíthatatlanság miatt nem találták bűnösnek.
A védelem oldalán fellépő pszichiáterek kijelentették, hogy a férfi szuggesztió hatása alatt állhatott. Szerintük, amikor Fauci átadta neki a fegyvert, Adron egyfajta hipnotikus állapotba került, és elvesztette az irányítást saját cselekedetei felett.
4. Gabrielle Bompard azt állította, hogy szeretője hipnotizálta, hogy rávegye a gyilkosságban való részvételre
1889-ben Párizst megrázta Augustin Gouffé bírósági végrehajtó meggyilkolása, aki ismert volt számos szerelmi kalandjáról.
Egy nap Gouffé véletlenül találkozott ismerősével, Michel Eyraud-val. Ő és szeretője, Gabrielle Bompard tudtak a férfi gazdagságáról, és úgy döntöttek, kihasználják a nők iránti gyengeségét. A pár megtervezte a gyilkosságot, abban bízva, hogy megszerezhetik az áldozat pénzét.
Eyraud meghívta Gouffét Bompard lakására, azzal az ürüggyel, hogy a nő szakított vele, és négyszemközt akar találkozni vele. Amikor a vendég megérkezett, Bompard elcsábította, Eyraud pedig egy függöny mögé rejtőzött. Egy előre elkészített kötelet rögzítettek egy fémkampóra. A nő egy sálat tekert Gouffé nyaka köré, amelyet aztán a kötélhez erősítettek. Eyraud meghúzta a kötelet, és a férfi megfulladt.
A holttestet Párizs közelében, egy folyóparton találták meg. Miután a nyomozók Eyraud nyomára bukkantak, Bompard önként jelentkezett a rendőrségen.
A kihallgatáson azt állította, hogy szeretője kényszerítette a bűncselekményben való részvételre azzal, hogy előzőleg hipnotizálta és uralma alá vonta. Elmondása szerint Eyraud olyan ügyes volt a hipnózisban, hogy nem tudott ellenállni neki.
A nyomozók azonban nem hittek ennek a verziónak. Végül Eyraud-t és Bompardot is halálra ítélték.
5. Palle Hardrup azt állította, hogy cellatársa három hónapon át készítette fel a rablásra hipnózis segítségével
1951-ben Koppenhágában fegyveres bankrablás történt, amelynek során két alkalmazott, Hans Wisbom és Kai Moller életét vesztette. Az elkövető Palle Wichmann Hardrup volt, akit a rendőrség hamarosan elfogott.
A férfi azonban azt állította, hogy nem visel teljes felelősséget a történtekért. Elmondása szerint nem sokkal a bűncselekmény előtt börtönben volt, ahol cellatársa, Bjorn Schouw Nielsen hipnózis segítségével fokozatosan uralma alá vonta.
Hardrup azt mesélte, hogy Nielsen három hónapon keresztül sugallta neki a rablás gondolatát, részletesen elmagyarázta a cselekvési tervet, és még azt is megmondta, kit kell megölni. Ő maga állítólag csak egy idegen akarat végrehajtója lett, aki képtelen volt önállóan elállni a tervtől.
Ennek a történetnek váratlan folytatása lett a bíróságon. A más személy általi befolyásolás verzióját részben figyelembe vették: Nielsent bűnösnek találták a rablás megszervezésében való közreműködésért, Hardrupot pedig elmegyógyintézetbe küldték.
6. Sirhan Sirhan azt állította, hogy egy pöttyös ruhás nő hipnotizálta őt Robert Kennedy meggyilkolása előtt
Sirhan Sirhan azzal vonult be a történelembe, hogy 1968-ban meggyilkolta Robert Kennedy szenátort. A bűncselekmény Los Angelesben történt, a politikus beszéde után. Sirhan tüzet nyitott, aminek következtében Kennedy halálos sebesüléseket szenvedett.
Évtizedekkel később Sirhan védelme új magyarázatokkal állt elő a történtekkel kapcsolatban. Az ügyvéd többek között kijelentette, hogy védencét hipnózis és pszichológiai befolyásolás révén programozhatták a gyilkosságra.
Maga Sirhan azt mesélte, hogy nem emlékszik a lövöldözés körülményeire, és állítólag egy ismeretlen, pöttyös ruhás nő befolyása alatt állt. Verziója szerint a támadás előtt a nő elvezette őt a szálloda egyik hátsó helyiségébe, és megcsípte a vállát. Ez a gesztus állítólag a lövöldözés megkezdésének jele volt.
Egyes tanúk valóban beszámoltak egy pöttyös ruhás nőről, akit Sirhan mellett láttak. Azonban a nő szerepét és a bűncselekménnyel való kapcsolatát soha nem sikerült meggyőzően bizonyítani.
A feltételes szabadlábra helyezési bizottság nem fogadta el a védelem érveit, és elutasította Sirhan újabb szabadlábra helyezési kérelmét, többek között a kellő megbánás hiányára hivatkozva.
7. Egy nő rálőtt Georges Gilles de la Tourette neurológusra, azt állítva, hogy hipnózis hatása alatt cselekedett
Georges Gilles de la Tourette francia neurológus neve sokak számára ismerős a róla elnevezett Tourette-szindróma miatt. 1893-ban azonban az orvos maga is egy igencsak szokatlan eset résztvevőjévé vált.
December 6-án este tért haza a párizsi kórházban végzett munkája után. A bejáratnál egy Rosa Camper nevű fiatal nő várta. Tourette korábban hipnóziskezeléseket tartott neki, és egyszer megadta neki az otthoni címét.
Camper pénzt kért az orvostól, azzal magyarázva, hogy a hipnózis miatt állítólag elvesztette saját akaratát és a képességét arra, hogy önállóan keressen kenyeret. Amikor Tourette be akart lépni a házba, a nő kétszer rálőtt a tarkójára.
Szerencsére az orvos túlélte a támadást, és viszonylag könnyű sérülésekkel megúszta. Campert később beszámíthatatlannak nyilvánították. Az ügy leírása szerint pszichiátriai zavart diagnosztizáltak nála, ami után a nőt visszaküldték egy pszichiátriai intézetbe.
Így ért véget a hipnózist tanulmányozó orvos története egy volt páciens támadásával, aki maga is szuggesztió hatásával magyarázta tetteit.
