Grönland hatalmas jégsivatagnak tűnik, ahol több ezer kilométeren át szinte semmi sem változik. De ha gondolatban eltávolítjuk a jégtakarót, egy teljesen más sziget tárul elénk. A fehér síkság helyett hegyek, mély szurdokok, folyóvölgyek és hatalmas mélyedések bukkannak fel.
A tudósok már évtizedek óta próbálják rekonstruálni ezt a rejtett tájat. Egyes felfedezések pedig annyira meglepőnek bizonyultak, hogy felülírták a Föld legnagyobb szigetének múltjáról alkotott elképzeléseket.
Mennyi jég borítja Grönland felszínét?
A jégpáncél a sziget területének mintegy 80%-át fedi le. Területe körülbelül 1,7 millió négyzetkilométer.
A jég átlagos vastagsága eléri a mintegy két kilométert, egyes területeken pedig meghaladja a három kilométert is. Ez akkora magasság, mintha több Eiffel-tornyot helyeznénk egymásra.
A jégtakaró teljes térfogatát hozzávetőlegesen 2,9 millió köbkilométerre becsülik.
Ekkora tömeg súlya alatt a földkéreg meghajlott. Ezért Grönland kőzetaljzatának egyes részei a mai tengerszint alatt helyezkednek el.
A jég ugyanakkor nem mozdulatlan burok. Lassan vándorol a sziget belső vidékeiről a partvidék felé, ahol a gleccserek elérik az óceánt.
Hogyan sikerült betekinteni a több kilométernyi jég alá?
A hagyományos műholdfelvételek itt gyakorlatilag hasznavehetetlenek. Bár a gleccser felszínét mutatják, a mélyben fekvő sziklák láthatatlanok maradnak rajtuk.
A kutatók ezért speciális, repülőgépekre szerelt radarokat használnak.
Bizonyos frekvenciájú rádióhullámok képesek áthatolni a jégtömegen, és visszaverődni a kőzetaljzatról. A visszavert jelek elemzésével a szakemberek meghatározzák a kőzetaljzat távolságát.
Így fokozatosan elkészül a rejtett domborzat háromdimenziós térképe.
Különösen nagy mértékben járult hozzá ezekhez a kutatásokhoz a NASA Operation IceBridge programja, amelynek keretében repülőgépek végeztek méréseket a sarki jégtakarók felett.
Éppen az ilyen adatoknak köszönhetően sikerült felfedezni Grönland egyik leglenyűgözőbb geológiai képződményét.
A kanyon, amely hosszabbnak bizonyult az amerikai Grand Canyonnál
2013-ban egy nemzetközi kutatócsoport egy óriási kanyon felfedezéséről számolt be a jégtakaró alatt.
Hossza legalább 750 kilométer, mélysége pedig egyes helyeken eléri a 800 métert.
Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok híres Grand Canyonja mintegy 446 kilométer hosszú.
A grönlandi kanyon a sziget belső területeiről húzódik az északi partvidék felé. Ráadásul az alakja egy hatalmas, kanyargó folyó medrére emlékeztet.
A tudósok feltételezése szerint a kanyon még a jelenlegi jégtakaró megjelenése előtt alakult ki. Valószínűleg egykor valóban egy hatalmas folyó folyt ezen a területen.
Később az éghajlat megváltozott, a felszínt fokozatosan jég borította be, az ősi völgy pedig évmilliókra rejtve maradt.
Ez a kanyon ma már nemcsak a geológusok számára érdekes. Feltehetően az olvadékvíz gleccser alatti mozgását is befolyásolja.
Egy hatalmas tó nyomaira bukkantak a jég alatt
Egy másik figyelemre méltó felfedezés Grönland északnyugati részéhez kapcsolódik.
A kutatók egy olyan ősi tómedence nyomait találták ott meg, amely még a jelenlegi jégpáncél kialakulása előtt létezett.
A tudományos rekonstrukciók szerint a vízfelület kiterjedése elérhette a mintegy 7100 négyzetkilométert, a víztérfogata pedig a körülbelül 580 köbkilométert.
Ez összemérhető néhány mai nagy tó méretével.
Van azonban egy fontos részlet: itt nem egy olyan óriási tóról van szó, amely ma is szabadon hullámzik a több kilométernyi jég alatt.
A tudósok elsősorban egy egykor létezett állóvíz geológiai nyomait tárták fel. Ez a medence jelenleg a jégtömeg alá van temetve.
Az ilyen leletek segítenek elképzelni Grönlandot a távoli múltban, amikor a jeges térségek helyén folyórendszerek és tavak terülhettek el.
Mi történne, ha eltűnne a jég?
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a jégtakaró eltűnése után Grönland egyszerűen mély völgyekkel tagolt hegyvidéki szigetté alakulna.
A valóság azonban bonyolultabb.
Ma a jég kolosszális tömege lefelé nyomja a földkérget. Ha ez a teher megszűnne, a szárazföld felszíne lassan emelkedni kezdene. Ezt a folyamatot izosztatikus kiemelkedésnek nevezik.
Ezért a kőzetalapzat mai térképe nem mutatja meg pontosan, hogyan festene Grönland évezredekkel a jégmező teljes eltűnése után.
Ráadásul a teljes grönlandi jégtakaró elolvadása a globális tengerszint mintegy 7,4 méteres emelkedésével járna.
Ez nem a következő évekre szóló előrejelzés, hanem a jég hipotetikus, teljes eltűnésével járó következmények becslése.
Miért kutatják a tudósok továbbra is a rejtett domborzatot?
A jég alatti hegyek, mélyedések és völgyek kiemelt jelentőséggel bírnak a gleccserek viselkedésének megértésében.
A kőzetalapzat formájától függ, hogy a jég milyen gyorsan mozoghat a part felé, és milyen útvonalon folyik alatta az olvadékvíz.
Minél pontosabban ismerik a tudósok ezt a domborzatot, annál megbízhatóbban tudják modellezni a jégpáncél változásait és annak a világtenger szintjére gyakorolt hatását.
Ám a kutatások iránti érdeklődésnek más oka is van.
Grönland őrzi azon korok emlékeit, amikor a természeti viszonyai teljesen mások voltak. Az ősi folyók, a mély kanyonok és az eltűnt tavak révén szó szerint bepillanthatunk a sziget geológiai múltjába.
Így Grönland megszokott fehér felszíne alatt nem élettelen kőzetsíkság húzódik, hanem egy egész ősi táj, amelynek alapos megismerését az emberiség még csak most kezdi meg.
