Modern fejjel az ember azt gondolná, hogy az Egyesült Államok néhány tagállamában még ma is használatos kivégzési módszerek kegyetlenek, de a történelemkönyvet fellapozva hamar rájöhetünk, hogy a villamosszék vagy a méreginjekciós kivégzés még igencsak humánus módja a legsúlyosabb büntetési forma, a halálbüntetés végrehajtásának.
Cikkünkben most 14 olyan kínokkal teli kivégzési módszert gyűjtöttünk össze a történelemből, amiknek a végén a halál már igazi megváltás lehetett az elítélteknek.
1. Csupaszítás
A bőr eltávolítása nemcsak különösen fájdalmas, de rendkívül hosszadalmas kivégzési módszer is volt egyben. Az áldozat nem azonnal, hanem hosszú órákon vagy akár napokon át tartó szenvedés után hunyt el. A bőr eltávolításához éles késeket használtak, egy felnőtt férfi testének csupaszítása pedig nagyjából egy órát vett igénybe.
2. Nyilvános égetés - elrettentésként
Az elítéltek gyakran már a cövekhez bilincselésükkor elvesztették az eszméletüket, mielőtt még a lángok felcsaptak volna. A középkorban ezt a fajta kivégzési módot szándékosan nagy nyilvánosság előtt végezték, hogy elrettentsék az eretnekségre és boszorkányságra hajlamos embereket.
3. Emberi grill
A grillrácson történő kivégzés tulajdonképpen teljesen megegyezett a mai értelemben vett grillezéssel: az elítélteket vasrácshoz bilincselték, alájuk pedig szenet pakoltak, ami szépen lassan, szörnyű kínok között égette halálra az embereket.
4. Halálra nyomás
Ezt a fajta kínzási módszert nemcsak a kivégzésekhez, de vallatáshoz is előszeretettel használták. Ilyenkor fadarabokat tettek az áldozat különböző testrészeire, hogy a rá pakolt súly arra összpontosuljon. Ezután addig pakolták rá a súlyokat, míg az áldozat be nem vallotta, amit kellett, vagy el nem veszítette az adott testrészét, esetleg bele nem halt a fájdalmakba.
5. Bambusz-kínzás
A japán katonák által a második világháború idején is előszeretettel alkalmazott bambuszos kínzás egy szörnyű, és rendkívül fájdalmas halálhoz vezetett. Az áldozatokat csírázó bambuszok fölé rögzítették, a növények pedig napról-napra egyre jobban és jobban hatoltak bele az áldozat testébe, míg végül olyan létfontosságú szervet nem értek, amitől az áldozat elhunyt.
6. Halálos magány
Már az élve eltemetés gondolata is borzalmas, a valóságban pedig ez még szörnyűbben festett. Az áldozatok nem azonnal, hanem lassú és rémisztő halált haltak: egyesek az oxigénhiányba, mások a dehidratációba vagy épp az éhezésbe haltak bele – hosszú napokon át tartó szenvedést követően.
7. Fűrész általi halál
Ez a különösen barbár kivégzési mód főként Caligula római császár uralkodása alatt volt népszerű. A legtöbb áldozatot azonban nem a képen látható módon, hanem fejjel lefelé fellógatva, a lábukat szétfeszítve és alulról felvágva végezték ki, a nemi szerveknél kezdve.
