Létezik egy évezredek óta használt szerkezet, ami annyira hatékony, hogy még a sivatagi életet is elviselhetővé teszi, ráadásul a vizet is szinte fagypontig hűti.
A badgirek, vagyis a perzsa szélfogók azok az építmények, amik a sivatagi házakat is hűvös oázissá varázsolták. Mindemellett pedig egzotikus szépségükkel és nyers eleganciájukkal is kitűnnek.
Senki sem tudja pontosan, mikor jelentek meg az első badgirek, de Iránban már több mint kétezer éve használják őket. Érdekesség, hogy az ókori egyiptomiaknak is volt hasonló építményük, amit „malkafnak” neveztek.
Kívülről a badgirek leginkább masszív, óriási kéményekre emlékeztetnek. Áthatják az egész épületet a pincétől kezdve egészen a lakóhelyiségekig, és magasan a ház fölé nyúlnak.
Működési elvük is hasonlít a kéményekéhez, csak a rendszer sokkal összetettebb, és többféle variációt is lehetővé tesz.
Nem véletlenül hívják őket szélfogóknak: a badgirek lényege, hogy még a leggyengébb felszíni szellőt is befogják, és a nyomáskülönbséget kihasználva lefelé irányítsák az egész épületen keresztül.
Azonban a badgirek sokkal többet tudnak egy egyszerű elszívónál. Méretük és az épület központjában való elhelyezkedésük révén folyamatosan hűtik a falakat. A falak átadják a hőt a beáramló szélnek, ami aztán szintén távozik a szabadba.
Ezek a különleges szerkezetek tehát egyszerre működnek szellőzőként és egyfajta fordított radiátorként. Hatékonyságukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy Irán sivatagos területein a mai napig használják őket – az itteni extrém körülményekkel a modern klímaberendezések sem mindig bírnának el.
De nem csak a házakat óvták a pokoli hőségtől: a badgireket a földalatti vízvezetékrendszerek, az úgynevezett kanatok és a víztározók hűtésére is bevetették.
Ezen a téren is elképesztő eredményeket értek el: a tározókban lévő vizet sokszor szinte fagypontig hűtötték, így a sivatag kellős közepén is jéghideg vízhez juthattak.
A badgirek a régi Perzsia lenyűgöző örökségei, és még abból a korból származnak, amikor a térségben a zoroasztrizmus volt az uralkodó vallás, nem pedig az iszlám. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb ilyen csodás építmény Jazd városában maradt fenn, amely Irán egyik utolsó zoroasztriánus központja.
A szélfogók kialakítása rendkívül változatos, mivel minden építész igyekezett a saját egyedi stílusát belevinni az alkotásba. Ennek köszönhetően a formájuk gyakran meglepően különleges, furcsa vagy éppen gazdagon díszített.
