1. A tuberkulózis okozta sápadtság szépségideálnak számított
A tuberkulózis a viktoriánus kor egyik legrettegettebb betegsége volt. A kór megtámadta a tüdőt, fokozatosan rontotta az ember állapotát, és gyakran halállal végződött.
Ugyanakkor a betegség bizonyos külső jegyei váratlan módon megfeleltek az akkori szépségideálnak. A sápadt bőr, a vékonyság, a karcsú derék, valamint az élénk ajkak és az arcpír vonzó tulajdonságoknak számítottak.
A kor irodalmában és kultúrájában a törékeny, sápadt és beteges megjelenésű nő képe afféle romantikus ideállá vált. Ugyanakkor az az állítás, miszerint a nők tömegesen fertőzték volna meg magukat szándékosan a szépség érdekében, óvatosságot igényel: bár ilyen történetek előfordulnak a viktoriánus divatról szóló népszerű elbeszélésekben, kevés a megbízható bizonyíték a tömeges, szándékos megfertőződésre.
2. Arzént használtak a sápadt bőrért
A sápadt bőr a szépség és a magas társadalmi státusz jele volt. A lebarnult bőr a szabadban végzett munkával társult, míg az arisztokratikus megjelenés azt feltételezte, hogy a hölgynek nem kell sok időt a napon töltenie.
Ezért számos módszer létezett a bőr világosítására. Ezek között említik az arzénos eljárásokat is. A nők arzénhez kapcsolódó gyógyfürdőket és forrásokat látogathattak, miközben néha napernyőkkel igyekeztek védekezni a napsugárzás ellen.
Ma az arzén jól ismert mérgező anyag, ezért az ilyen kozmetikai eljárások különösen veszélyesnek tűnnek. Akkoriban azonban a szervezetre gyakorolt hatásáról alkotott elképzelések jóval hiányosabbak voltak.
3. Ólmot és radioaktív anyagokat is tartalmaztak a kozmetikumok
A kifogástalanul sápadt arc a vonzerő egyik fő ismérve volt. Ha a bőr nem felelt meg a divatos ideálnak, púdereket, krémeket és különféle sminkszereket vetettek be.
A probléma ezen termékek összetételével volt. A 19. és a 20. század elején a kozmetikumokban valóban használtak ólomvegyületeket, később pedig radioaktív anyagok is megjelentek a szépségápolási termékekben, amikor azok veszélyességével még nem voltak teljesen tisztában.
Vagyis egy modern neszesszer a korabeli megfelelőihez képest szinte a sokkal szigorúbb biztonsági szabályok szerint működő laboratórium benyomását kelti.
4. Kármin alapú készítményekkel érték el a vörös ajkakat
Az élénkvörös ajkak szintén népszerűek voltak, azonban az általunk ismert rúzs mai formájában akkor még nem létezett.
A vörös pigment előállításához kármint használtak. Ezt bíbortetvekből, apró rovarokból állították elő, amelyeket megszárítottak és porrá zúztak. Maga a színezék nem számít viktoriánus méregnek, és ma is használják a kozmetikumokban.
Sokkal több kérdést vetettek fel az otthoni ajakápolók készítési módjai és a kiegészítő összetevők. A viktoriánus kozmetikumok népszerű leírásaiban említik az ammóniát is, amelyet az ilyen készítmények feldolgozása során használhattak. Ezért az otthoni kozmetikumkészítés akkoriban egészen más hozzáállást igényelt a biztonsághoz, mint manapság.
5. A fűzők extrém mértékben szorították össze a derekat
A homokóra alak a 19. századi női szépség egyik fő szimbóluma volt. De korántsem minden nő rendelkezett természeténél fogva ilyen hangsúlyos derékkal.
Erre fűzőket használtak. Órákon át viselték őket, a fűzőt úgy meghúzva, hogy megváltoztassák a test arányait. A fűző fölé dús szoknyákat vettek, amitől a derék még vékonyabbnak tűnt.
Túlságosan szoros fűzés esetén a fűző korlátozhatta a mozgást és nehezíthette a légzést, a nagyon merev modellek hosszan tartó használata pedig extra terhelést jelentett a testnek. Ezért a romantikus viktoriánus hölgy ma ismert képe a fűzőben meglehetősen prózai oldallal is rendelkezett: a divatos sziluettért sok kényelmetlenséget kellett elviselni.
6. Arzénes ostyák
Talán a viktoriánus szépségipar egyik legfurcsább példája az arzénhoz kapcsolódik, amelyet nemcsak külsőleg ajánlottak használni.
Abban az időben léteztek úgynevezett arzénkészítmények és szerek, amelyeknek azt tulajdonították, hogy javítják a bőr megjelenését. A népszerű irodalomban találhatók említések speciális arzénes „ostyákról”, amelyeket a sápadtabb és tisztább arcszín érdekében ajánlottak fogyasztani.
Ma már maga az ötlet is abszurdnak tűnik, hogy valaki mérget vegyen be a szép bőrért.
7. Veszélyes anyagokat használtak a szemsminkben
A szemeknek kifejezőnek kellett lenniük, ezért a nők különféle festékekkel és szemhéjfestékekkel hangsúlyozták azokat.
A probléma ismét az összetételben rejlett. A régi kozmetikumokban ólom-, higany- és antimonvegyületek is előfordulhattak. Ma már tudjuk, hogy az ilyen anyagok hatása súlyosan károsíthatja a szervezetet.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az ilyen receptek nem voltak általánosak az összes viktoriánus kozmetikumra nézve. A szerek összetétele nagyban függött a gyártótól, az országtól és az adott időszaktól.
8. Belladonnát csepegtettek a szembe a nagyobb pupillákért
Az egyik legszokatlanabb szépségtrend a szemek vizuális nagyítására irányuló törekvés volt. Ehhez egyes nők belladonna, vagyis nadragulya alapú készítményeket használtak.
Ez a növény olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek tágíthatják a pupillákat. Éppen ez a hatás vonzotta az embereket: a nagy pupillákat a vonzerő jelének tekintették, és különleges kifejezőerőt kölcsönöztek a tekintetnek.
Csakhogy a nadragulya mérgező. Helytelen alkalmazása súlyos mérgezéshez vezethet, ezért a kozmetikai szerként való használatának ötlete ma különösen kockázatosnak tűnik.
9. A dús krinolinok tüzekhez és esésekhez vezethettek
A 19. század egy másik divatos trendje már nem a kozmetikumok összetétele miatt volt veszélyes. A krinolinokról és a hatalmas, dús szoknyákról van szó.
Jellegzetes sziluettet hoztak létre, de ugyanakkor jelentősen megnövelték a ruházat térfogatát. Szűk helyiségekben és lépcsőkön egy ilyen szoknyában könnyű volt valamibe beleakadni vagy elveszíteni az egyensúlyt.
Különös veszélyt jelentett a nyílt láng. Az elektromos világítás még nem volt a mindennapi élet megszokott része, ezért a házakban gyertyákat és más lángforrásokat használtak. A könnyen gyúlékony anyagból készült dús szoknya túl közel kerülhetett a tűzhöz és meggyulladhatott.
Ennek eredményeként a krinolinok valóban balesetek forrásai lettek, bár a viktoriánus divatról szóló népszerű elbeszélések olykor jelentősen eltúlozzák ezen események mértékét.
Ma sok ilyen trend hihetetlennek tűnik. De a 19. században a szépségről alkotott elképzelések egészen más körülmények között formálódtak, és a mérgező anyagokról, valamint a szervezetre gyakorolt hatásukról szóló ismeretek még csak fejlődtek. Ami most nyilvánvalóan veszélyesnek tűnik, akkoriban könnyen eladható volt a fiatalság és a vonzerő megőrzésére szolgáló szerként.
