Norvégia partjainál, nagyjából 150 méteres mélységben fekszenek az U-864 német tengeralattjáró roncsai. A tengeralattjáró 1945 februárjában süllyedt el, rakománya pedig mind a mai napig környezeti problémát jelent. A történelmi dokumentumok szerint a fedélzetén 65–67 tonna higany lehetett, amelyet Japánnak szántak.
A tengeralattjáró Fedje szigetétől nyugatra nyugszik, és két részre szakadt. A roncsok között továbbra is ott található a higany, amelynek pontos mennyiségét már lehetetlen megállapítani. A japán megrendelésben 1867 konténer szerepelt, ám a berakodásról szóló teljes dokumentáció nem maradt fenn.
A tengeralattjáró különleges rakománnyal tartott Japán felé
1945 elején Németország már a vereség felé közeledett, ám az együttműködés Japánnal ennek ellenére folytatódott.
Az U-864-nek katonai felszereléseket, műszaki anyagokat és szakembereket kellett volna eljuttatnia a japán félhez. A rakomány részét képezte az ipar számára szükséges higany is.
Japánba azonban a hajó soha nem érkezett meg.
1945. február 9-én a brit HMS Venturer tengeralattjáró felfedezte az U-864-et Norvégia partjainál, és torpedókkal megtámadta. A német tengeralattjáró elsüllyedt; a fedélzetén tartózkodó mind a 73 ember életét vesztette.
Ez az összecsapás egy másik okból is bevonult a történelembe: az egyetlen olyan ismert esetként tartják számon, amikor egy lemerült tengeralattjáró egy másik, szintén lemerült tengeralattjárót süllyesztett el.
A roncsokat csaknem 60 évvel később találták meg
A háború után a tengeralattjáró pusztulásának helyszíne hosszú időre feledésbe merült.
Csak 2003-ban fedezte fel a norvég KNM Tyr hadihajó az U-864 roncsait. Kiderült, hogy a hajótest két részre tört, amelyek egymástól elkülönülve fekszenek a tengerfenéken.
A higany jelentette probléma éppen ekkor vált igazán súlyossá.
Számos szerves szennyezőanyaggal ellentétben a higany gyakorlatilag magától nem tűnik el a környezetből. A tengerfenék üledékében évtizedeken, sőt évszázadokon át is megmaradhat.
Még ennél is veszélyesebb, hogy a mikroorganizmusok képesek metil-higannyá alakítani – egy olyan vegyületté, amely felhalmozódik a halakban, majd továbbadódik a táplálékláncban.
2026-ban a konténerek egy részét kiemelték a tengerfenékről
A norvég hatóságok hosszú évek óta vizsgálják a hajótörés helyszínét.
A szakemberek 2025-ben távirányítású víz alatti eszközöket, 4K-s kamerákat, akusztikus méréseket és fotogrammetriát használtak ahhoz, hogy pontos háromdimenziós modellt készítsenek a tengeralattjáróról és a környező tengerfenékről.
2026-ban pedig 22 konténert emeltek ki a roncsok közül.
Az eredmény aggasztónak bizonyult: a kiemelt konténerek mintegy 80%-a sérült volt és szivárgott. Nagyjából fél tonna higanyt sikerült a partra szállítani, ám a munkálatok során a szennyező anyag egy része a vízbe jutott.
Ez rámutatott a fő dilemmára: maga a tengerfenék megtisztítására tett kísérlet is ronthat a helyzeten.
Miért nem emelik ki egyszerűen a tengeralattjárót?
Első pillantásra kézenfekvőnek tűnhet a megoldás: ki kell emelni az U-864-et a teljes rakományával együtt.
Ám egy ilyen művelet 150 méteres mélységben rendkívül bonyolult. A hajótest megsérült, a konténerek megsemmisültek, a tengeralattjáró körül pedig már eleve szennyezett iszap fekszik.
Ha elkezdenék mozgatni a roncsokat, az felkavarhatná a tengerfenék üledékét, és még több higany szabadulhatna fel.
A Norvég Partigazgatás éppen ezért egy másik megoldást javasolt: a roncsok és a szennyezett tengerfenék lefedését egy speciális védőréteggel. A hatóság becslése szerint egy nagyszabású kiemelés több káros anyagot szabadíthatna fel, mint amennyit el lehetne vele távolítani.
Ám ez a megoldás is sokéves ellenőrzést igényelne.
Veszélyes ez a higany az emberekre jelenleg?
Norvégia rendszeresen ellenőrzi a halakat és a puhatestűeket Fedje térségében.
A megfigyelések eredményei egyelőre nem mutatják a helyzet jelentős romlását: a tengeri élőlények higanytartalma stabil vagy viszonylag alacsony.
A probléma ennek ellenére sem tűnt el.
A tenger fenekén továbbra is ott fekszik egy második világháborús német tengeralattjáró, mellette pedig a világ egyik legmérgezőbb fémének ismeretlen mennyisége.
Különös háborús örökség ez: a harcok ugyan már több mint 80 éve véget értek, de az U-864 utolsó útjának következményeivel Norvégiának még ma is foglalkoznia kell.
