Hogyan alkossunk meg egy karaktert a semmiből, ha nem valós személyen alapul? Ha csak papíron, esetleg képregényben létezik, érdemes kölcsönvenni valaki más érdekes szokásait, és művészien továbbgondolni őket. Hírességek, barátok, tanárok és családtagok egyaránt szolgálhatnak inspirációs forrásként: a modorukból meríteni, majd azt alkotó módon felhasználni is lehet.
Az alábbi példákból kiderül, hogy egyes színészek kinek a járását, beszédstílusát, mimikáját és egyéb jellemvonásait használták fel híres szerepeik megformálásakor.
Jack Sparrow kapitány – Keith Richards
A The Rolling Stones gitárosa inspirálta Johnny Deppet, amikor kidolgozta a híres kalóz járását, beszédmódját és mozdulatait. Később Keith Richards – meglehetősen szimbolikus módon – eljátszotta Edward Teague kapitányt, Jack Sparrow apját A Karib-tenger kalózai franchise utolsó két filmjében. A szerepére szóló felkérés természetesen nem jöhetett volna létre Depp közreműködése nélkül.
Joker hangja Heath Ledger alakításában – Tom Waits
Legendás alakításának megformálásakor Heath Ledger számos inspirációs forrást használt: Alex DeLarge tekintetét a Mechanikus narancsból, Eric Draven sminkjét A hollóból, Sid Vicious modorát a Sex Pistolsból, sőt még a hiénák nevetését is.
A híres beszédstílust azonban minden bizonnyal az amerikai zenésztől, Tom Waitstől kölcsönözte. Az interneten elterjedt egy videó egy 1979-es ausztrál televíziós interjúról, amelyben Waits hangja szinte megkülönböztethetetlen Ledger Jokerének hangszínétől és elnyújtott beszédmódjától. Maga Ledger már nem tudta megerősíteni ezt az elméletet, de a hasonlóság túlságosan nagy ahhoz, hogy véletlen legyen.
Hannibal Lecter Anthony Hopkins alakításában – Christopher Fettes
Christopher Fettes híres brit színházi pedagógus volt, akinek egykor Anthony Hopkins, Colin Firth és Pierce Brosnan is a tanítványa volt. Hopkins személyesen ismerte el, hogy A bárányok hallgatnak című filmben mentorát utánozta.
„Nagyon karizmatikus és halálosan veszélyes volt. Szétszedett volna. Intellektuálisan összetört volna. Ez a tanár egész életemben a tudatom mélyén maradt. A film bemutatója után felhívott: Tony, csodálatos alakítás! Véletlenül nem rólam mintáztad ezt a karaktert?”
Korábban Anthony Hopkins a Lecter hangjának megformálásával kapcsolatban más, a nagyközönség számára ismertebb inspirációs forrásokat is említett. Ezek közé tartozott a híres színésznő, Katharine Hepburn, a Tiffany reggeli című mű szerzője, Truman Capote, valamint a 2001: Űrodüsszeia számítógépe, HAL 9000.
John Constantine – Sting
A képregénybeli John Constantine-t a zenész-színész Stingről mintázták, pontosabban a Kénköves eső (1982) és a Quadrophenia (1979) című filmekben megformált karaktereiről. A Constantine, a démonvadász (2005) című filmre is hatással volt a zenész megjelenése, bár Keanu Reeves más hajszínnel és amerikai akcentussal játszotta a szerepet.
Logan a Logan – Farkas című filmben Hugh Jackman előadásában – Clint Eastwood
Farkas szerepének sötétebb megformálásakor Hugh Jackman Clint Eastwood Will Munny nevű karakterét utánozta a Nincs bocsánat (1992) című filmből. Jackman összehasonlította a két karaktert, a sorsukat és azt, ameddig a filmek végén eljutnak, miközben megbékélnek a bennük lakozó sötétséggel. Ezt az állapotot Jackman szerint Clint Eastwood tökéletesen közvetítette.
Venom Tom Hardy alakításában – James Brown
Hardy bevallása szerint az agresszív idegen hangjának keresésekor zenészeket próbált utánozni, mert az ő hangjuk „elektrizáló és mélyreható, ugyanakkor ősi” volt. Inspirációként szolgált számára a híres amerikai énekes, James Brown, valamint Busta Rhymes és Redman rapperek, hogy olyan hangot találjon, amely „rejtélyes és karizmatikus, de egyben veszélyes és félelmetes is”.
Smith ügynök – Matthew Marsh a Vörös törpe című sorozatban (1988–)
A híres gonosztevő megformálásakor Hugo Weaving televíziós bemondókat utánozott, egy fontos beszédstílusbeli sajátosságot pedig a brit Vörös törpe sorozat egyik karakterétől, Hercule Platini kapitánytól (Matthew Marsh alakításában) lesett el. A karakter csak egyetlen jelenetben és hologramként tűnt fel az egész sorozatban, szaggatott beszéde mégis inspirálta Weavinget Smith ügynök jellegzetes, kiszámíthatatlan szünetekkel tarkított beszédmódjának kialakításában.
Thanos – Marlon Brando
Josh Brolin, aki Thanost alakította a Marvel-filmjeiben, Marlon Brandóból és az Apokalipszis most (1979) című híres filmben Kurtz ezredesként nyújtott alakításából merített ihletet.
Tony Montana Al Pacino előadásában – Roberto Duran és Meryl Streep
A Sebhelyesarcú (1983) főszerepének megformálását részben a panamai profi bokszoló, Roberto Duran inspirálta.
„Volt benne egy bizonyos vonás, amit átvettem, mintha egy oroszlán élt volna benne.”
Al Pacino azt is megjegyezte, hogy a Sebhelyesarcú forgatása alatt nagy hatással volt rá Meryl Streep munkája a Sophie választása (1982) című filmben.
„Az, ahogyan egy másik országból és világból érkező embert eljátszott, különösen gyönyörű, céltudatos és… bátor volt.”
Max Rockatansky Mel Gibson alakításában – Clint Eastwood
Az eredeti Mad Max (1979) főszereplője, Mel Gibson Hugh Jackmanhez hasonlóan sokat merített Clint Eastwoodtól, pontosabban a Jó, a rossz és a csúf (1968) című filmből ismert Szőke karakterétől.
Eastwood alakításai általában véve is nagy hatással voltak a későbbi generációk színészeire. A listán szereplőkön kívül érdemes megemlíteni Christian Bale-t az Ellenségek (2017) című filmben, Pedro Pascalt A mandalóri sorozatban és Jamie Foxxot A csodálatos Pókember 2. (2014) című filmben. Mindannyian elismerték, hogy karaktereiket Clint Eastwood különböző szerepei alapján építették fel.
