Figyelj, még a legnagyobb színészek karrierje is mindössze pár balul sikerült filmen múlik, mielőtt lejtőre kerülne. A most következő lista szereplőinek viszont szerencséjük volt: időben észrevették, merre tartanak a dolgok, és sikerült visszalépniük. Néha a legjobb lépés egy lépés hátra.
Ez a tíz történet éppen azt bizonyítja, hogy egy szerep visszautasításának képessége olykor fontosabb, mint annak elfogadása.
Amikor a sebesség már nem ment meg: Keanu Reeves – Speed 2: Cruise Control (1997)
Az első Féktelenül sikere után sokan biztosak voltak benne, hogy Keanu Reeves visszatér a folytatásban. A színész azonban nemet mondott, ami hatalmas értetlenséget váltott ki. A Fox stúdió annyira megharagudott rá, hogy közel egy évtizedre mellőzte a projektjeiben – ez a lépés akár pontot is tehetett volna a karrierjére.
A dolgok azonban másképp alakultak. Az Arany Málnával díjazott bukásnak bizonyult folytatás helyett Reeves olyan utat választott, amely legendává tette. Színpadon eljátszotta Hamletet, Al Pacino oldalán szerepelt Az ördög ügyvédjében, majd kockáztatott, és elvállalt egy szerepet egy akkor még kevéssé ismert projektben, a Mátrixban. Papíron minden bizonytalannak tűnt: a rendezők korábban csupán egy kamarathrillert forgattak, a forgatókönyv pedig a filozófia és a sci-fi határán egyensúlyozott. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúlt – a film megújította a műfajt, és örökre bebetonozta Reeves kultikus színészi státuszát. Ha akkor igent mond a Féktelenül 2.-re, a filmtörténet egészen másképp alakulhatott volna.
Hogyan ne cseréld el az Oscart gombákra: Tom Hanks – Super Mario Bros. (1993)
Ma már nehéz elhinni, de Tom Hanks majdnem részese lett a kilencvenes évek egyik leghangosabb bukásának. A Super Mario Bros. korai fázisában komolyan felmerült az egyik főszerepre – a különböző verziók szerint Mario vagy Luigi karakterére, bár az előbbi logikusabbnak tűnik. Akkoriban Hanks már megbízható sztárnak számított, egy videojáték-adaptáció pedig érdekes kísérletnek hathatott.
Szerencsére meggondolta magát. A vízvezeték-szerelők kalandjai helyett olyan szerepeket választott, amelyek meghatározták a pályafutását: a Philadelphiát és a Forrest Gumpot. Két egymást követő film – és két Oscar-díj a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Nem a legrosszabb csere, ismerd el.
Azok viszont, akik mégis bevállalták a Mariót, jóval kevésbé jártak jól. Bob Hoskins sokáig bánta a részvételt, John Leguizamo pedig később beismerte, hogy a forgatáson a színészek gyakran ittak, csak hogy valahogy elviseljék a történések abszurditását. Ha Hanks nem mond nemet, jó eséllyel nemcsak az egyik, hanem mindkét leendő szobrocskáját elveszítette volna.
A golyó, amit sikerült kikerülni: Zendaya – Aaliyah: The Princess of R&B (2014)
2014-ben a 17 éves Zendaya komoly változások előtt állt. A Disney-s gyerekszerepek után a komolyabb mozi felé kereste az utat, és majdnem elvállalta Aaliyah szerepét a Lifetime csatorna életrajzi filmjében. Idejében kiszállt azonban a projektből. Az okok nyomósak voltak: a gyártás gyenge minősége, az énekesnő családja beleegyezésének hiánya, és ebből fakadóan a dalai felhasználásának ellehetetlenülése.
Végül Zendayát Alexandra Shipp váltotta, a film pedig hatalmasat bukott – a kritikusok és Aaliyah rajongói egyaránt darabokra szedték. Ez volt vélhetően Zendaya karrierjének egyik legjobb döntése. Alig egy évvel később megkapta MJ szerepét a Pókember: Hazatérésben, és innentől kezdve meredeken ívelt felfelé a pályája. Ha benne marad az Aaliyah-filmben, a Disney aligha vállalta volna a kockázatot egy bukott és vitatott produkcióból érkező színésznővel. Az elutasítás megmentette a hírnevét, és megnyitotta az utat a világsztárrá válás felé.
Kettős csapás a hírnévre, ami elmaradt: George Clooney – Vadiúj vadnyugat (1999)
Az 1997-es Batman és Robin után George Clooney karrierje hajszálon függött. A film megbukott, a színészt pedig Arany Málnára is jelölték – nem is akármire, hanem a legrosszabb filmes páros kategóriájában. Egy félresikerült kasszasikert még túl lehet élni, de kettő egymás után már a visszafordulás nélküli pontot jelenthette volna. Clooney pedig kis híján elkövette ezt a hibát.
Már beleegyezett, hogy Will Smith partnereként szerepel a Vadiúj vadnyugat című komikus westernben, ám az előkészületek során a rendezővel, Barry Sonnenfelddel közösen belátták, hogy a szerep egyszerűen nem fekszik neki. Végül Kevin Kline váltotta fel – és ez a döntés mentőövnek bizonyult.
A film óriásit zakózott, Clooney viszont közben David O. Russell Sivatagi cápák című mozijában forgatott, ami után karrierje szárnyalni kezdett. A Sivatagi cápák után jött az Ó, testvér, merre visz az utad?, a Viharzóna és az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi – olyan filmek, amelyek Hollywood egyik legismertebb színészévé tették. Ha ebbe a sorba véletlenül becsúszik a Vadiúj vadnyugat, ez a felemelkedés korántsem lett volna magától értetődő.
Az álcázás mestere, aki nem tudta leplezni a bukást: Jim Carrey – Az álcázás mestere (2002)
A kilencvenes évek közepétől a kétezres évek derekáig Jim Carrey megállíthatatlan volt: sorra aratta a sikereket. De még neki is megvolt a lehetősége arra, hogy egyetlen rossz döntéssel mindent elrontson. A 2002-es Az álcázás mestere című kalandkomédiában, amelyet a Saturday Night Live-ból ismert Dana Carvey írt, Carreyt fontolgatták a főszerepre, Pistachio Disguisey karakterére.
Az utolsó pillanatban visszalépett – és ezt a lehető legjobbkor tette. Carvey maga játszotta el a figurát, a film pedig azonnal összeomlott a megsemmisítő kritikák súlya alatt. Az évtized egyik legrosszabb vígjátékának kiáltották ki, Carveyt pedig Stinkers-díjra jelölték a legrosszabb színészi alakítás és a legrosszabb akcentus kategóriájában. A karrierje ezután már soha nem állt helyre.
Carrey helyette A minden6óban játszott, amely két évtizeden át karrierje legnagyobb bevételű filmje maradt. Ezt követte az Egy makulátlan elme örök ragyogása és a Lemony Snicket – A balszerencse áradása – olyan szerepek, amelyek megerősítették pozícióját nem pusztán komikusként, hanem sokoldalúbb színészként is.
Amikor a forgatókönyv azt kiáltja: „fuss!”: Anne Bancroft – Anyu a sztár (1981)
A Joan Crawfordról szóló életrajzi dráma, az Anyu a sztár egészen más film is lehetett volna. Eredetileg Anne Bancroftnak kellett volna a főszerepet alakítania, aki Oscar-díjas és kora egyik legelismertebb színésznője volt. A forgatás előkészítése során azonban otthagyta a projektet, a pletykák szerint egyszerűen azért, mert nem bírta tovább olvasni a forgatókönyvet.
Végül a szerep Faye Dunawayhez került, aki a Hálózat sikere után éppen a karrierje csúcsán járt. Minden ígéretesnek tűnt, a film azonban katasztrófának bizonyult. A giccses hangvétel, a gyenge párbeszédek és a Crawford család felőli bírálatok megtették a hatásukat. Dunaway karrierje zátonyra futott: kapott egy Arany Málnát a legrosszabb női főszereplőként, és évekre kiesett a komoly felkérésekből.
Bancroft viszont az időben meghozott elutasítással megőrizte jó hírét, és továbbra is elismert projektekben szerepelt. Öt évvel később megszerezte ötödik Oscar-jelölését. Olykor a színészi megérzés hangosabban szól a producerek bármilyen ígéreténél.
A megalázó meghallgatás, ami megmentette a karriert: Mads Mikkelsen – Fantasztikus Négyes (2005)
A kétezres évek közepén Mads Mikkelsen még nem számított nemzetközi sztárnak, épp csak a dán filmek világából próbált betörni Hollywoodba. Az egyik első esélye egy nagyszabású produkcióban való részvételre a Fantasztikus Négyes csapatvezetője, Reed Richards szerepének meghallgatása volt. Ám ez a lehetőség inkább bizonyult a sors próbájának, mint valódi esélynek.
Mikkelsen később úgy emlékezett vissza a szereplőválogatásra, mint pályafutása legkellemetlenebb élményére. A producerek arra kérték, tegyen úgy, mintha gumiból lennének a karjai, és rendkívül hosszúra nyúlnának. Rájuk nézett, elnézést kért, és egyszerűen kisétált a szobából, felismerve, hogy ez nem az ő világa.
A szerepet végül Ioan Gruffudd kapta meg, a filmet pedig mind a kritikusok, mind a közönség ízekre szedte. Mikkelsen alig egy évvel később már Le Chiffre-t alakította a Casino Royale-ban – és attól a pillanattól kezdve az egész világ megismerte a nevét. Néha a karrier megmentése egy feszengő, szobából kisétáló „nemmel” kezdődik.
Egy naptárütközés mint szerencsés fordulat: Tim Allen – A macska – Le a kalappal! (2003)
Dr. Seuss könyvének megfilmesítésében, A macska – Le a kalappal! című produkcióban eredetileg Tim Allennek kellett volna játszania. A film elhúzódó előkészítése azonban egybeesett a Télapu 2. – Veszélyben a karácsony forgatási ütemtervével, így Allennek választania kellett. Kiszállt a projektből, átadva a helyét Mike Myersnek – ez a döntés pedig karrierje egyik legokosabb lépésének bizonyult.
A film mind a kritikusoknál, mind a mozipénztáraknál elhasalt. Teljes katasztrófaként emlegették, Myers pedig ezután még egy hírhedt filmben szerepelt, a Szerelmi guruban, ami a Shrek-franchise-on kívül gyakorlatilag végleg pontot tett a filmes karrierjére. Allen viszont ezalatt a sikeres Télapu 2.-t hozta ki, megszilárdította helyét a családi filmek sztárjaként, és zökkenőmentesen átvészelte a későbbi kreatív hullámvölgyeket.
Ha mégis igent mond a macskás filmre, Hollywood nem bánt volna vele ilyen elnézően. Olykor a karrier megmentésének legjobb módja egyszerűen az, ha túl elfoglalt vagy egy katasztrófához.
A szuperhősszerep, amit jobb volt elkerülni: Jon Hamm – Zöld Lámpás (2011)
Amikor a Warner Bros. stúdió színészt keresett Hal Jordan szerepére a Zöld Lámpásba, az egyik legfőbb jelölt a Mad Men – Reklámőrültek révén ismertté vált Jon Hamm volt. Ő azonban időben nemet mondott. Hamm később úgy emlékezett: „Ez azon filmek egyike volt, amiket kifejezetten nem akartam megcsinálni”. És mint az idő megmutatta, ez a döntés megmentette a karrierjét.
A szerepet Ryan Reynolds kapta meg, a film pedig csúfosan megbukott a nézők és a kritikusok előtt is. A meghiúsult tervek, az esetlen vizuális effektek és a mémmé vált forgatókönyv a képregényes műfaj egyik legnagyobb melléfogásává tették a produkciót. Reynoldsnak ez a kudarc nem ártott: vártak még rá további vígjátéki szerepek, és természetesen a Deadpool, amely fenekestül felforgatta a pályáját. Hamm mögött viszont nem állt ilyen biztosítókötél.
Ha elvállalja, a produkció szinte biztosan késleltette volna a Mad Men forgatását, és könnyen megakaszthatta volna a hírnév felé vezető útját. Olykor a leghősiesebb szuperhőstett pusztán annyi, hogy nemet mondasz az univerzum megmentésére.
Oscar vagy Arany Málna? A választás egyértelmű: Nicole Kidman – Macskanő (2004)
Amikor a stúdió az önálló Macskanő-filmet készítette elő, több színésznőt is kiszemeltek a főszerepre, és közülük a legesélyesebb Nicole Kidman volt. Ashley Judd távozása után éppen Kidman vált az első számú jelöltté, ám végül ő is visszautasította az ajánlatot. A producerek csak harmadik nekifutásra szerződtették Halle Berryt, aki éppen friss Oscar-díjas volt a Szörnyek keringőjéért. Papíron úgy tűnt, tökéletesen összeálltak a csillagok.
A film a kétezres évek egyik leghangosabb bukása lett, Berrynek a legrosszabb női főszereplőnek járó Arany Málnát hozta el, és érezhetően visszavetette a karrierjét. Kidman viszont azzal, hogy elutasította a felkérést, megőrizte élvonalbeli státuszát, a rákövetkező években háromszor jelölték Oscarra, és továbbra is Hollywood vezető rendezőivel dolgozhatott.
Olykor a leghelyesebb választás pusztán az, ha az ember időben kimondja: „nem”.
