A 2000-es évek nagyszerű korszakot jelentettek a sci-fi számára. A számítógépes grafika már lehetővé tette az űrhajók, a távoli bolygók és a digitális világok élethű ábrázolását, de a filmek ekkoriban még mindig az erős történetekre és a szokatlan ötletekre épültek.
A rendezők bátran vegyítették a tudományos-fantasztikumot a krimivel, a horrorral, a filozófiai drámával, sőt, akár még az ókori egyiptomi mitológiával is.
Néhány filmes kísérlet már a bemutatója idején is furcsának hatott, ma viszont éppen ez a különcség emeli ki őket a modern mozik gondosan kiszámított és sokszor kiszámítható újdonságainak tengeréből.
Összegyűjtöttünk a 2000-es évekből 14 olyan sci-fi filmet, amelyekre ma sokkal ritkábban emlékeznek, mint amennyire érdemes lenne. Talán régóta tervezed újranézni közülük néhányat, a többiről pedig garantáljuk, hogy most hallasz először.
Vidocq (2001)
Az 1830-as évek Párizsa fuldoklik a hőségtől, az utcákon zavargások törnek ki, a híres nyomozó, Eugène-François Vidocq pedig egy tükörmaszk mögé rejtőző bűnözőt üldöz. Találkozásuk a detektív halálával ér véget: Vidocq az ellenfele szeme láttára zuhan egy lángoló aknába.
A történtek felderítésére egy fiatal újságíró, Étienne Boisset vállalkozik, aki épp a nyomozó életrajzának megírására készült. Kikérdezi Vidocq segítőit, átvizsgálja az utolsó ügyeit, és tudomást szerez a rejtélyes Alkimistáról, aki képes elszívni az áldozatai életerejét. Minél közelebb jut Étienne a rejtély megfejtéséhez, annál több ember hal meg körülötte.
A Vidocq úgy fest, mint egy életre kelt gótikus képregény. A kamera szűk utcákon száguld, az arcokat nagylátószögű optika torzítja el, Párizs pedig laboratóriumok, bordélyok, műhelyek és csatornák fojtogató labirintusává változik. Negyedszázad elteltével is egyedi látványvilágú film, amit nehéz lenne összetéveszteni bármi mással.
Halhatatlanok (2004)
2095-ben egy hatalmas piramis lebeg New York felett, amelyben ókori egyiptomi istenek élnek. Odalent a nagyvállalatok embereken kísérleteznek, az utcákat mutánsok és kiborgok lepik el, a városrészek pedig a saját, kegyetlen szabályaik szerint működnek.
Hórusz istent halálra ítélik, és mindössze hét napot kap arra, hogy elrendezze a földi ügyeit. Ennek érdekében birtokba veszi egy politikai fogoly, Nikopol testét, és a rejtélyes lány, Jill keresésére indul. A kék hajú nő képes elektromosságot termelni, és maga sincs tisztában azzal, hogy kicsoda is ő valójában.
Enki Bilal az évtized egyik legkülönlegesebb sci-fijét alkotta meg. A vásznon élő színészek mozognak együtt számítógéppel létrehozott emberekkel és istenekkel, a cyberpunk stílus pedig váratlan, de zseniális módon találkozik az egyiptomi mitológiával. Bár a digitális látványvilág felett mára láthatóan eljárt az idő, maga a megteremtett univerzum még ma is lenyűgöző fantáziáról tanúskodik.
A sejt (2000)
Catherine Deane pszichoterapeuta egy olyan úttörő technológia kísérleteiben vesz részt, amelynek segítségével be lehet hatolni egy másik ember tudatába. Rendszerint kómában lévő pácienseken segít, a legújabb feladata azonban a hírhedt sorozatgyilkos, Carl Stargher sötét elméjébe kalauzolja.
A bűnözőt ugyan sikerült kézre keríteni, ám egy betegség miatt kómába esett. Utolsó áldozatát egy lassan vízzel megtelő üvegkamrába zárta, ezért Catherine-nek a férfi beteg emlékei között kutatva kell megtalálnia a lány megmentéséhez szükséges nyomokat.
Stargher tudata egy hatalmas, rémálomszerű palotának bizonyul, ahol a férfi mindenható királyként tekint önmagára. Catherine megpróbálja elérni a gyilkosban megmaradt ártatlan gyermekkori ént, de Stargher beteg világa hamarosan őt is hatalmába keríti. A sejt egyszerre idéz egy feszült sci-fi thrillert, egy modern művészeti galériát és egy rendkívül látványos, felkavaró lidércnyomást.
Napfény (2007)
A 21. század közepén a Nap halványulni kezd, a Földet pedig fokozatosan dermesztő fagy bénítja meg. Az emberiség utolsó reménye az Icarus II űrhajó legénysége, amelynek egy hatalmas robbanótöltetet kell eljuttatnia a haldokló csillaghoz, hogy új magfúziós reakciót indítson be a mélyén.
Az első, azonos céllal indított expedíció hét évvel korábban nyomtalanul eltűnt. Már a Nap közvetlen közelében járnak, amikor a csapat hirtelen jelet fog az elveszett Icarus I-ről, és úgy határoznak, hogy módosítják a pályájukat. Az elhagyatott hajó fedélzetén ugyanis ott maradt a másik töltet is, amivel az emberiség kaphatna egy második esélyt.
Egy apró emberi hiba kárt tesz a védőpajzsban, és a küldetés szó szerint darabjaira kezd hullani. A legénység tagjai vitákba keverednek, kegyetlen döntéseket kényszerülnek hozni, és fokozatosan elveszítik a józan eszüket a csillag vakító, hipnotikus erejével szemben. Különösen lenyűgöző a filmben a Nap ábrázolása: szinte élőlényként érzékelhető, amely egyszerre képes életet adni, és egyetlen szempillantás alatt hamuvá égetni az embert.
Hold (2009)
Sam Bell már lassan három éve dolgozik magányosan egy hélium-3-at kitermelő holdbázison. Egyetlen társa a GERTY nevű mesterséges intelligencia, a Földről érkező üzenetek pedig a távolság miatt hatalmas késéssel futnak be. A hazatérésig már csak néhány hét lenne hátra, ám Sam egészségi állapota váratlanul és drasztikusan romlani kezd.
Egy holdjáróval elszenvedett baleset után a főhős az orvosi részlegen tér magához. A vállalat vezetése a berendezések sérülésére hivatkozva megtiltja neki, hogy elhagyja az állomást, Sam azonban kijátssza a rendszert, és visszatér a szerencsétlenség helyszínére. A ronccsá tört járműben egy sebesült férfit talál, aki a megszólalásig hasonlít rá.
A két Sam megpróbálja kideríteni, hogy vajon melyikük az igazi, és miért próbálja a bázis eltüntetni a korábbi dolgozók nyomait. A fojtogató atmoszférájú kamarajellegű történet lépésről lépésre alakul át egy hátborzongató elbeszéléssé arról, hogy mennyire elértéktelenedik az emberi élet, amikor a profitéhes vállalatok képesek technológiával helyettesíteni azt.
Kamera által homályosan (2006)
Bob Arctor fedett ügynökként a rejtélyes „D-anyag” nevű kábítószer terjesztését figyeli meg egy disztópikus jövőben. Még a saját felettesei sem ismerik a valódi arcát, mivel a szolgálatban egy különleges álcaruhát visel, amely másodpercenként váltogatja a viselője külsejét.
A rémálom akkor veszi kezdetét, amikor Arctort bízzák meg a saját otthona megfigyelésével. Ezentúl olyan biztonsági felvételeket kell elemeznie, amelyeken ő maga is szerepel, és a saját tetteiről kell jelentéseket készítenie a központnak. A D-anyag folyamatos használata miatt az agyféltekéi fokozatosan elveszítik a szinkront, Bob pedig egyre kevésbé tudja megkülönböztetni, hogy hol ér véget a beépített ügynök, és hol kezdődik a kábítószeres gyanúsított.
A film különleges rotoszkópos animációval készült: a hús-vér színészek (többek között Keanu Reeves és Robert Downey Jr.) játékát először kamerára rögzítették, majd a képkockákat utólag rajzolták át animációvá. A folyton hullámzó vonalak és az állandóan változó arcok tökéletesen érzékeltetik annak az embernek a mentális állapotát, akinek a valósága épp a saját fejében hullik darabjaira.
Hasonmás (2009)
A nem is olyan távoli jövőben az emberek már szinte alig teszik ki a lábukat a lakásukból. Helyette vonzó és hibátlan robotszurrogátumokra csatlakoznak rá, amelyek a gazdáik helyett dolgoznak, szórakoznak és tartják a kapcsolatot másokkal, miközben az emberek valódi testei elhízva és elkényelmesedve fekszenek otthon a speciális vezérlőfotelokban.
A rendszert mindenki teljes mértékben biztonságosnak hiszi, egészen addig, amíg egy ismeretlen technológiájú fegyver el nem pusztít egyszerre egy szurrogátumot és a hozzá kapcsolt embert. A példátlan eset nyomozását Tom Greer FBI-ügynökre (Bruce Willis) bízzák, aki maga is hozzászokott már ahhoz, hogy egy tökéletes, mechanikus hasonmás szemével figyelje a világot.
Egy balul elsült üldözés során Greer robotját teljesen összetörik, így a főhős hosszú évek után először kényszerül arra, hogy a saját esendő testében lépjen ki az utcára. Újra érzi a fájdalmat, retteg a sérülésektől, és hamar rádöbben, mennyire kiüresedett az a társadalom, ahol ugyan bárki tökéletes külsőt választhat magának, de már szinte senki sem meri felvállalni a valódi, tökéletlen énjét.
Pandorum (2009)
Bower tizedes hosszas mélyaltatásból ébred a hatalmas Elysium űrhajó fedélzetén. Szinte semmire sem emlékszik, a kapcsolat teljesen megszakadt a parancsnoki híddal, a hajó reaktora pedig rendszertelenül működik. Nem sokkal később mellette tér magához Peyton hadnagy is, aki szintén alig tud felidézni bármit is a múltbeli eseményekből.
Mivel a fő rendszerek leálltak, Bower kénytelen a szűk és sötét szervizalagutakon keresztül eljutni a reaktorhoz. Rövidesen azonban rájön, hogy a fedélzeten gyors, mutáns, emberszerű lények portyáznak, a maroknyi emberi túlélő pedig kegyetlen vadásszá vagy őrült vademberré züllött. Senki sem tudja biztosan, hogy mióta is tart az Elysium útja, és valójában hová is tartanak a sötét űrben.
A film címe egy olyan extrém pszichés zavarra utal, amely a mélyűri, hosszú utazások során léphet fel az űrhajósoknál. Az elszenvedője elveszíti a kapcsolatát a valósággal, életveszélyessé válik a társaira, és akár képes egy egész űrhajót is romlásba dönteni. A feszültség percről percre nő, hiszen ezen az elátkozott helyen még a saját emlékeidben és az érzékszerveidben sem bízhatsz.
Equilibrium - Gyilkos nyugalom (2002)
Egy pusztító harmadik világháború után a teljhatalmú kormányzat úgy dönt, hogy a béke érdekében megfosztja az emberiséget az érzelmektől. Libria városának minden lakója köteles naponta bevenni a Prozium nevű érzelemgátló szert, a könyveket, festményeket és zenéket pedig kíméletlenül megsemmisítik. A szigorú rend fenntartására a lőfegyveres harcművészetet űző, elit klerikusok ügyelnek.
John Preston az állam egyik legkiválóbb és legkönyörtelenebb klerikusa. Habozás nélkül számolja fel az ellenállókat, egy alkalommal pedig még a saját társát is személyesen tartóztatja le, akit „érzelmi bűncselekménnyel” gyanúsítanak. Egy véletlenül kihagyott gyógyszeradag után azonban Preston élete megváltozik: életében először veszi észre igazán a napfényt, hallja meg a zene szépségét, és döbben rá arra, hogy valójában milyen szörnyűségekben vett részt eddig.
Christian Bale zseniálisan alakítja azt a férfit, aki érzéketlen gépnek kénytelen mutatni magát a többi hasonló gép között. Bármilyen apró, felesleges pillantás vagy egy elcsukló hang azonnal elárulhatja őt, miközben a fanatikus új társa feszülten figyeli minden mozdulatát. Az alkotás emellett megteremtette a „Gun Kata” fogalmát, egy olyan kitalált harcművészetet, amelynek köszönhetően a film lövöldözős jelenetei leginkább egy halálos, tökéletesen megkoreografált táncra hasonlítanak.
Az ember gyermeke (2006)
2027-re az emberiség már tizennyolc éve küzd a globális meddőséggel: egyetlen új gyermek sem született a bolygón. A világ társadalmai és államai sorra omlanak össze a káoszban, Nagy-Britannia pedig egy gigantikus menekülttáborokkal körülvett, elszigetelt és kegyetlen rendőrállammá alakul.
A kiábrándult egykori aktivista, Theo (Clive Owen) már rég elvesztette a hitét az emberiségben, és csak békében szeretné túlélni a mindennapokat. Volt felesége (Julianne Moore) azonban arra kéri, hogy segítsen egy fiatal menekült nőnek, Kee-nek átjutni az országon. A főhős vonakodva belemegy, majd hamarosan megérti a rendkívüli titkolózás igazi okát: a lány csodával határos módon terhes.
Theónak most minden áron el kell juttatnia a nőt a Human Project nevű titkos kutatócsoporthoz, akik talán magyarázatot és megoldást találhatnak arra, mi történt az emberiséggel. Az életveszélyes út háborús övezeteken, katonai ellenőrző pontokon és túlzsúfolt, lázongó táborokon vezet keresztül. Alfonso Cuarón filmjének stílusa és hosszú, vágás nélküli jelenetei olyan érzést keltenek, mintha egy dokumentumfilmes operatőr csöppent volna a háború kellős közepébe, amitől az alkotás sokkal megrázóbb és zsigeribb élményt nyújt a legtöbb világvége-történetnél.
A Mars-mentőakció (2000)
Az első emberes marsi expedíció legénysége egy különös, mesterségesnek tűnő formációra bukkan a vörös bolygó Cydonia régiója közelében. Amikor megpróbálják közelebbről megvizsgálni a hegyet, egy óriási, természetellenes forgószél támad rájuk, amely pillanatok alatt elpusztítja a tábort és szinte a teljes legénységet. A tragédiáról a Földre csupán egyetlen, töredékes üzenet jut el.
A NASA azonnal egy elit mentőcsapatot küld a Marshoz, ám az útjuk hamarosan egy kétségbeesett túlélési küzdelemmé alakul. A sikeres, de nehézkes leszállást követően az asztronauták rátalálnak az első küldetés egyetlen, csodával határos módon életben maradt tagjára. A férfi szentül meg van győződve arról, hogy a pusztító vihar nem természeti jelenség, hanem az emberek jelenlétére és tevékenységére adott intelligens válaszcsapás volt.
A szereplők végül megfejtik az idegen eredetű jelet, és a marsi hegy alatt egy óriási, emberi arcra emlékeztető rejtélyes építményt találnak. A szerkezet belsejében pedig ott rejtőzhet a végső válasz a földi élet keletkezésének titkára. A Mars-mentőakció komótosan, mégis feszülten idézi fel az űrkutatás aranykorának azon klasszikus álmait, amikor az emberiség nem pusztán gyarmatosítani indul az ismeretlenbe, hanem hogy egy olyan felfedezésre bukkanjon, ami az egész fajunk történelmét újraírja.
2020: A tűz birodalma (2002)
A londoni metróhálózat bővítésekor a munkások véletlenül felébresztenek egy gigantikus sárkányt, amely évmilliók óta szunnyadt a föld mélyén. A tűzköpő fenevadak villámgyorsan elszaporodnak az egész bolygón, városokat égetnek hamuvá, és szinte a teljes emberiséget elpusztítják. Húsz évvel a kataklizma után a túlélők maroknyi csoportjai középkori erődökben és romok között rejtőzködnek, és rettegésükben igyekeznek még a tűzgyújtást is elkerülni, nehogy magukra vonják a bestiák figyelmét.
Az egyik ilyen angliai közösséget Quinn (Christian Bale) vezeti, aki még gyermekként, a saját szemével látta az első sárkány felébredését London alatt. Egy nap az erődjükbe egy jól felfegyverzett, harcedzett amerikai katonai egység érkezik a kopasz, tetovált és meglehetősen fanatikus Van Zan (Matthew McConaughey) vezetésével. A férfi azt állítja, hogy a milliónyi sárkány között valójában csupán egyetlen hím él, és az ő elpusztításával végre megállítható lenne a faj szaporodása.
Posztapokaliptikus katonák, akik tankokkal, helikopterekkel és gépágyúkkal indulnak sárkányvadászatra a felperzselt London romjai között – tegyük a szívünkre a kezünket: már maga ez az alapötlet is elég lett volna egy piszkosul szórakoztató filmhez. De ehhez a készítők bónuszként megnyerték egy zseniális Christian Bale-t, egy kőkemény Matthew McConaughey-t és egy olyan atmoszférikusan hamuvá égetett világot, ami azonnal beszippantja a nézőt.
A felejtés bére (2003)
Michael Jennings (Ben Affleck) egy zseniális mérnök, aki a vállalati kémkedés legmagasabb szintjén, titkos technológiák visszafejtésével foglalkozik. Hogy a megbízóknak ne kelljen aggódniuk az adatszivárgás miatt, a férfi elméjéből minden egyes munka végeztével precízen kitörlik az adott időszakra vonatkozó emlékeit. Ezekért a kockázatos megbízatásokért Michael hatalmas pénzeket kap, és a memóriatörlések ellenére maradéktalanul elégedett a luxuséletével.
Egy új, szigorúan titkos szerződés ezúttal nem heteket, hanem rögtön három évet vesz el az életéből. Amikor Jennings végre magához tér a legújabb emléktörlés után, döbbenten értesül róla, hogy valamiért önként lemondott a csillagászati fizetéséről, és a pénz helyett egy látszólag értéktelen, hétköznapi holmikkal teli borítékot küldött saját magának. A csomagban egy kulcs, egy jegy, egy öngyújtó és még néhány rejtélyes apróság lapul, amelyek értelmét a férfi egyelőre képtelen felfogni.
Hamarosan azonban könyörtelen vállalati fegyveresek és kormányügynökök veszik őt üldözőbe. A menekülés során a borítékból előkerülő apróságok sorra életmentőnek bizonyulnak egy-egy kritikus pillanatban – mintha az emlékezetét vesztett, „korábbi” Jennings hajszálpontosan előre látta volna a jövőt. A főhősnek most a tárgyak segítségével fel kell göngyölítenie a saját életéből hiányzó három évet, és ki kell derítenie, hogy valójában milyen pusztító gépezetet alkotott meg a munkaadóinak.
Különvélemény (2002)
2054-re Washingtonban teljes üzemben működik az úgynevezett Precrime rendszer, amely képes előre jelezni a gyilkosságokat. Három mutáns látnok (a „prekogok”) egy medencében fekve előre látja a bűncselekményeket, mielőtt azok megtörténnének, a különleges rendőri egységek pedig még a tényleges tett előtt letartóztatják a leendő tettest. Az embereket tehát egy olyan erőszakos bűntettért zárják el életfogytiglan, amelyet a valóságban még el sem követtek.
A rendőrség elit tisztje, John Anderton kapitány (Tom Cruise) őszintén hisz a módszer tévedhetetlenségében. A gépezet egészen addig kikezdhetetlennek is tűnik, amíg a látnokok egy napon őt magát nem nevezik meg a következő elkövetőként. A jóslat szerint harminchat órán belül Johnnak hidegvérrel meg kellene ölnie egy számára teljesen ismeretlen férfit, miközben ő maga sem érti, hogy miért is tenne ilyet.
Anderton azonnal menekülni kényszerül a saját korábbi kollégái elől, miközben kétségbeesetten az úgynevezett „különvéleményt” kutatja – egy olyan eshetőséget, amelyben az egyik látnok a jövő egy másik, békés változatát látta meg. A feszült hajsza közben Steven Spielberg filmje elképesztő precizitással vonultat fel holografikus, személyre szabott reklámokat, önvezető járműveket, retinascanneres biometrikus megfigyelést és intelligens rendőrségi robotokat.
Ami pedig a legfélelmetesebb: a 2002-ben még sci-finek tűnő technológiák közül ma, több mint húsz évvel később már meglepően sok sokkal közelebb áll a mindennapi valóságunkhoz, mint amennyire azt a nézők valaha is szerették volna.
Te melyik filmet néznéd újra ebből a nosztalgikus válogatásból akár most azonnal? Oszd meg velünk hozzászólásban, és azt is írd meg, hogy szerinted melyik elfeledett, 2000-es évekbeli sci-fi maradt ki a listáról! Ha elég jó tippet kapunk, talán közösen összehozzuk az alapanyagot egy második részhez is.
