Már megint ez a hülye klisé: 16 dolog, ami állandóan ismétlődik a filmekben és irritálja a nézőket

A horrorfilmek főhősei általában rendkívül önálló emberek. Sosem a segélyhívót tárcsázzák elsőként. Inkább maguk kutatják fel a zaj forrását, elbújnak, sőt akár harcba is szállnak az ellenséggel, anélkül hogy bárkit is értesítenének.

Ha a szereplők véletlenül megölnek valakit, mindig annyira rettegnek rendőrt hívni, hogy inkább maguk kezdenek hozzá a holttest elrejtéséhez. Aztán persze egy rakás bajba keverednek, ami az igazságszolgáltatás szemében csak még bűnösebbé teszi őket.

Ha egy filmben valaki épp meghal, a halála előtt feltétlenül mond valamit, majd lehunyja a szemét, lehanyatlik a feje, és elengedi a másik kezét. A valóságban az élő ember és a frissen elhunyt között legtöbbször csak annyi a különbség, hogy utóbbi már nem lélegzik. Arról nem is beszélve, hogy halála előtt a legritkább esetben mond bárki szívfacsaró monológokat.

Úgy tűnik, sok ágyjelenet a filmekben csupán azért létezik, mert valaki a kamera mögött élvezi a nézésüket. A túlnyújtott intim jelenetek azonban eltörpülnek amellett a klisé mellett, hogy sokan csak reggel, felébredve döbbennek rá: egy vadidegennel töltötték az éjszakát. Ha pedig emlékeznek egymásra és ismerik a másikat, reggel azonnal belevágnak a folytatásba. Mosdóba menni vagy fogat mosni persze senkinek sem szükséges.

A film főhőse elszánja magát, hogy közöl valami nagyon fontosat. Összeszedi a bátorságát, odalép a beszélgetőpartneréhez, és már beszélni is kezd... Ám a másik fél félbeszakítja, mond valami egészen mást, majd felajánlja, hogy folytassa. „Semmi fontos” – válaszolja levert hangon a hős, és elballag a távolba.

Ha a főhős volt felesége újra férjhez ment, az új férj törvényszerűen egy hatalmas házzal és lenyűgöző vagyonnal rendelkező férfi. Ráadásul az új férj természete mézesmázos és végtelenül konfliktuskerülő.

Az akciófilmekben mindig rengeteg az üldözés, a rombolás, a robbanás és a véletlen halálos áldozat. Még ha nem is autóval vagy motorral üldözik egymást, hanem gyalogszerrel, útközben akkor is képesek egy rakás holmit szétdobálni és összetörni, valamint járókelőket lökdösni és felborítani. Mindez azonban mintha semmit sem számítana. A pusztításról senki sem emlékszik meg, és kártérítési igényt sem nyújt be senki.

Ha a szereplők ismeretlen helyre keverednek, és valami rémisztően baljóslatú dologgal szembesülnek, mit kell tenniük? Hát persze: szétválni! A szereplők különböző sarkokba szélednek szét, valamilyen őrült pedig elkezdi őket egyesével lemészárolni.

Az akciófilmek zárójelenetében a főhős hosszas és gyötrelmes küzdelemben harcol a gonosztevővel, majd megöli őt. Örömmel összeölelkezik a barátnőjével vagy társával, és megünnepli diadalát. A megölt főgonosz azonban hirtelen feltámad, hogy még kapjon néhány pofont, mielőtt végleg kileheli a lelkét. Néha ezen utolsó rohama során még a barátnőt vagy társat is sikerül megölnie. Micsoda aljas alak...

Az üldözések a klisék legfőbb melegágyai. A szereplők ahelyett, hogy kinyitnák az ajtót és kiszaladnának az utcára, mindig inkább a legfelső emelet felé menekülnek. Ha pedig mégis kijutnak az utcára, biztosan megbotlanak és elesnek. Miután pedig elestek, véletlenül sem állnak fel, hogy tovább fussanak. Inkább a földön fekszenek és sikoltoznak.

A nők valószínűleg pontosan tudják, hogy kiengedett hosszú hajjal milyen kényelmetlen futni és ugrálni. A filmekben a hősnők azonban kibontott hajjal is simán megbirkóznak bármilyen feladattal. Ráadásul a hajuk mindig göndör és tiszta. Még reggel az ágyból felkelve is tökéletes a frizurájuk. Szóval, hölgyeim...így is lehet!

A szenvedélyes szerelem érdekes dolog. Olykor a hős szeret valakit, az illető pedig fogja magát és hitszegő módon lelép. Szenvedélyes hősünk a belét is kidolgozza, hogy felhívja magára szerelme figyelmét. Ám a cselekmény során elveszíti a fókuszt, és beleszeret valaki másba. Vagy az elhagyott hős rettenetesen szenved, ám már egy hét elteltével rátalál az új szerelem. Ezúttal az igazi, az örök.

Te mit csinálsz, ha rémálomból ébredsz? A filmek tanúsága szerint azonnal fel kell pattannod, és nagyon-nagyon hevesen kell kapkodnod a levegőt. Hiszen miféle rémálom az olyan, ami után nem érzed úgy magad, mintha az életedért küzdve lefutottad volna a százméteres síkfutást?

És elérkezett a várva várt pillanat... Hősünket bekerítette az ellenség. Vége lenne? Korántsem. A nemes lelkű gonosztevők ugyanis véletlenül sem támadnának tömegesen a hősre. Betartják a sorrendet, és megengedik a hősnek, hogy egyesével bánjon el velük.

Ha azt hiszed, hogy gyilkosnak születni kell, vagy az ember természetes úton válik azzá, akkor óriásit tévedsz. A horrorfilmek tanúsága szerint az összes mániákus komoly képzésen vesz részt szuperképességei fejlesztése érdekében. Ha valaki bemenekül az erdőbe, a mániákus csak úgy odasétál, és simán megtalálja az elrejtőzött áldozatot.

A mániákus olvas a gondolatokban, előre lát minden döntést, és ismeri áldozata minden lépését. Arról nem is beszélve, hogy megölni őt a Marvel-univerzumbeli Thanos elpusztításával felérő feladat. Még a macskák is megirigyelhetnék a mániákusok szívósságát és tartalék életeik számát.

Ha feltűnik a színen egy olyan szereplő, aki bárkit könnyűszerrel össze tudna zúzni a puszta kezével, véletlenül sem fogja használni ezt a képességét. Ehelyett inkább a dobást gyakorolja: mindenkit és mindent összevissza hajigál, míg végül valakinek eszébe nem jut elpusztítani őt.