A séf nem ajánlja: 10 olyan étel az étlapon, amit jobb nem rendelni

Van néhány étel, amiről előre sejthető, hogy rossz lesz.

Egy éttermi ebéd vagy vacsora mindig többe kerül, mint az otthoni étkezés, és ha már fizetsz, elvárnád, hogy finom ételt és kellemes élményeket kapj cserébe. De még egy drága és elegáns étteremben is előfordulhat, hogy rossz minőségű ételt szolgálnak fel, ami teljesen elronthatja a kedved.

Persze nem lehet mindentől 100%-osan bebiztosítani magad, de van néhány elsőre ártalmatlannak tűnő fogás, amit jobb, ha mindig elkerülsz. Lássuk, mitől intenek óva minket a séfek!

Ha eredeti olasz pizzára vágysz, menj egy jó olasz étterembe! De ha egy sushi bárban vagy steak házban rendelsz pizzát, és valami nagy dobásra vársz, nos... hát az elég nagy butaság. A specializált helyek büszkék a saját specialitásaikra, és azokra különösen odafigyelnek, míg minden, ami kilóg a koncepcióból, valószínűleg közepes ízű és minőségű lesz.

Ha szereted a jól átsütött húst, azt javaslom, inkább otthon élvezd, ne egy étteremben. Sok szakács számára egy ilyen rendelés remek alkalom arra, hogy megszabaduljon egy túl kemény vagy régóta tárolt húsdarabtól, amit sajnál kidobni. Hiszen jól átsütve aligha fogod észrevenni a különbséget a romlott és a friss marhahús között. Egy "medium rare" steak esetében viszont a hús valószínűleg jó minőségű lesz, mert ilyenkor nehéz elrejteni a hibákat.

Borzasztóan hangzik, de az éttermekben a vendégek által meghagyott étel nem mindig a kukában végzi. Gyakran ezekből az ételmaradékokból készítenek új fogásokat a következő vendégnek – minek menjen kárba? A statisztikák szerint különösen a sajtos, húsos és zöldséges feltétek, valamint a kenyérkosarak, a zöldfűszerek és az olajbogyók tartoznak ebbe a kockázatos kategóriába.

Szinte minden étterem étlapján szerepel sajtos, krumpli- és gombakrémleves. Lehet, hogy kevésbé fogod szeretni őket, ha megtudod, hogy olcsó, por alapú koncentrátumokból készülnek, amiket valamelyik nagykereskedésben vesznek. Sokkal biztosabb, ha klasszikus levest rendelsz: legalább látod, miből készült.

Néha igazi egzotikumokkal is találkozhatsz az éttermek étlapján, de az ilyen ételek megrendelése egyszerűen értelmetlen. A cápa steaket, a polip csápot és egyéb tengeri finomságokat jobb azokban az országokban kóstolni, ahol halásszák és frissen készítik el őket. Máskülönben egy hipermarketben vásárolt és véletlenszerűen kiolvasztott terméket kapsz, ráadásul mesésen magas áron. Jobban jársz, ha magad veszed meg ezt a finomságot, és otthon próbálod meg elkészíteni, egy jó recept alapján.

Az osztrigát pedig egyenesen veszélyes rendelni: a kényes kagylók különleges tárolási körülményeket igényelnek, amelyeket nem mindig tartanak be. Ha nem akarsz megbetegedni, inkább a tengerpart közelében vagy legalábbis olyan specializált éttermekben egyél osztrigát, ahol az akváriumban úszkálnak.

A szarvasgombás olaj az egyik legindokolatlanabbul drága termék az éttermekben. A neve ellenére ennek az olajnak semmi köze a szarvasgombához. Leggyakrabban olívaolaj alapú, szintetikus összetevőkkel, amelyek a terméknek jellegzetes szarvasgomba ízt és aromát adnak. Ne fizess ezért!

A carbonara tészta igazi klasszikus és az olasz konyha vitathatatlan slágere. Sajnos Olaszországon kívül kevés az esély arra, hogy eredeti formájában kóstold meg ezt az ételt: szinte mindenhol rosszul készítik.

Mielőtt rendelsz, nézd meg figyelmesen az összetevőket: a tésztán kívül csak tokaszalonnának (guanciale), Pecorino Romano sajtnak és tojásnak kell lennie benne. A hagyományos carbonarában szó sincs tejszínről, borról vagy baconről.

A jégsaláta maga a megtestesült paradicsom a baktériumok számára. Ezek ugyanis a salátalevelek mélyedéseiben fészkelnek, és szinte lehetetlen őket teljesen megtisztítani. Ráadásul a jégsaláta túl sok helyet foglal el a tányéron, "kiszorítva" más finom hozzávalókat. Tehát ha például Cézár salátát rendelsz, készülj fel rá, hogy főleg salátalevelekért fogsz egy főétellel megegyező árat fizetni.