Ők azok, akiknek hála még egy ártatlan ebédből is az alábbiakhoz hasonló abszurd, végtelenül röhejes történetek képesek keveredni…
Molett hölgy két palacsintát szeretett volna rendelni, mire a pincér cinikusan: „nem kell az már neked”.
Nem tudtunk dönteni, ezért megkérdeztük, hogy mit ajánlj a pincérnő, mire megvetően nézett és forgatta a szemét. Még egyszer megkérdeztük, kicsit ingerültebben, mire közölte, hogy a szomszéd éttermet az utca másik oldalán.
Aranyászok helyett ananászlevet kaptam. Mikor jeleztem a pincérnek a tévedést, közölte, hogy tanuljak meg artikulálni.
Pincér: „Bocsánat, tudom, hogy még esztek, de nem kérhetném el esetleg előre a borravalót? Azt hiszem, hogy 20 perc múlva ki fognak rúgni."
A pincér jelezte, hogy van egy speciális képessége, aminek hála képes kapcsolatot teremteni a halottakkal, és amióta beléptem az étterembe, érzi, hogy a nagyapám jelen van és kapcsolatba akar velem kerülni.
B*szdmeg, a nagyapám még él!!!
Barátnőm nekem: rendelhetek egy gyerek-menüt? Mekis pultos: csak, ha apucinak hívsz közben.
Kisgyerek a mosdót kereste, mikor szóltunk a pincérnek, hogy ugyan segítsen már neki, a pincér csak ennyit mondott: „a tájékozódás az alapműveltség".
Balatonnál a kukoricás bácsi orráról-homlokáról csöpögött az izzadtság a kukoricára. Mikor ezt szóvá tettük, így szólt: „az is sós, ez is sós, a gyereknek fel sem fog tűnni".
Strandon lévő fagyisnál a fagyis bácsi nem a vízbe öblítette le a kanalat, hanem úgy gondolta, inkább lenyalogatja helyette.
Dunaparti palacsintázó, az előttünk álló megkapta a rendelést, majd jelezte, hogy ő nem kért rá porcukrot. * javítva Erre a 70 és a halál közti idős bácsi elkezdte lefújni róla a porcukrot, miközben szemmel láthatóan fröcsögött a nyála.
Amikor a pincér kihozta a rántott szeletet, leesett a földre. Teljesen természetesen visszarakta a tányérra, majd mikor lerakta elém, megkérdeztem, hogy „ez mégis mi?!”, mire közölte: „nyugi góré, felmostak reggel.”
Ketchupot szerettem volna, de a pincér szerint teljesen elfogyott az étteremben, viszont a kocsijában úgy emlékszik, hogy van még egy üveg valahol, ezért hátra mehetnék vele és segíthetnék neki megkeresni.
Kiugrottam a mosdóba, majd visszaültem az asztalomhoz. Néhány perc elteltével a mellettem ülő fiatal pár szólt, hogy amíg WC-n voltam, a pincér odament a tányéromhoz és levágott egy darabot a húsomból.
Nem tudtunk dönteni, ezért megkérdeztük, mit ajánlj, mire megvetően nézett és rázta a fejét. Még egyszer megkérdeztük, kicsit ingerültebben, mire közölte, hogy a szomszéd éttermet az utca másik oldalán.
Somlói helyett gesztenyepürét kaptunk. Pincér: „nem mindegy, majdnem ugyanúgy néz ki".
Holstein szeletet szerettünk volna enni. A pincér fél óra múlva félénken odajött és megkérdezte, hogy nem akarunk inkább valami egyszerűbbet, mert sokan vannak az étteremben.
- Én: Kaphatok a leveshez pirítóst?
- Pincér: Hazamész és annyit csinálsz, amennyit akarsz.
A pincér odajött hozzám, miközben ettem, és megdicsérte, hogy milyen jól mozog a szám evés közben. Ezután jelezte, hogy szívesen látná, mit tudok még vele csinálni.
- Pincér: minden rendben volt?
- Én: avas volt a krumpli.
- Pincér: nem baj, így finom.
Pincér csaj telefonált, nem akart kiszolgálni. Mikor jeleztük, hogy sietnénk, közölte: „nekem is csak két kezem van".
A szomszéd asztalnál nem ették meg teljesen az ételt, ezért miután felálltak és elmentek, a pincér leült a helyükre és megette a maradékukat.
40 perc várakozás után a pincér odajött hozzám és megkérdezte, hogy most szeretnénk-e enni vagy tudunk még esetleg várni egy 30-45 percet, mert most jött a főnök lánya és ugyanazt szeretné enni a pasijával, amit mi rendeltünk.
Két pohár kólát kértünk a pultnál, de mivel nem sikerült egyformára tölteni a két poharat, ezért az egyikből leivott.
Megkérdeztem a pincért, hogy mit tartalmaz a csirke-tekercs, mire a pincér: „nem tudom, még nem ettem”.
Szóltam a pincérnek, hogy nem elég meleg a leves, mire közölte velem, hogy elég meleg az, mert amikor hozta, beleért az ujja.
Kértem a gyereknek egy gombóc fagyit, majd szóltam a csajnak, hogy kérnék még rá színes cukrot is, mire ő: „minek? úgyis lepotyog”.
Nálunk a pincér kihozta a sertés pörköltet, de az egyik galuskára figyelmes lettem, hogy nagyon távol van a többitől, közel a tányér széléhez. Meglöktem, nem mozdult. Kiderült, hogy az nem galuska, hanem egy rágó. Szóltam a pincérnek, aki bocsánatot kért és visszatette a szájába.
Ha neked is van hasonló történeted, oszd meg velünk hozzászólásban, hogy kibővíthessük vele a listát! 😂
