Itt az ideje búcsút inteni a hagyományos mosogatószivacsnak.
Idehaza szinte mindannyian úgy nőttünk fel, hogy a mosogatás egyet jelent a habosra nyomkodott, bőségesen meglöttyintett mosogatószeres szivaccsal. Méghozzá egy szép, többrétegű darabbal, amiből csak úgy dől a hab. Mert ha nincs hab, oda a tisztaság érzése, nem igaz?
Az előrelátóbbak persze már jó előre beáztatnak mindent forró vízbe, ami azért valljuk be, sokat dob a helyzeten. Abban viszont valószínűleg mindannyian egyetértünk: szentül meg vagyunk győződve róla, hogy a szivacsos mosogatás intézménye egyetemes. Úgy gondoljuk, hogy így csinálják Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Finnországban, Ausztráliában és a világ összes többi országában is.
A valóság azonban az, hogy ez egyáltalán nincs így. Vagyis nem teljesen. Bár sok országban még mindig a szivacs a konyha királya, egyre több helyen iktatják ki végleg a mindennapokból. Sőt, bizonyos európai országokban (például a vendéglátásban) egyenesen tiltják, hogy szivacs érjen az edényekhez.
Miért?
A válasz pofonegyszerű: az első használat után mindössze 48 órával a szivacs – bármennyire is öblítjük vagy csavarjuk ki – valóságos baktériumteleppé válik. Annyi kórokozó gyűlik össze benne, hogy lassan külön irányítószámmal rendelkező várost alapíthatnának.
Az interneten persze tucatjával keringenek a kattintásvadász cikkek, amelyek szerint a mosogatószivacs tízszer koszosabb a vécécsészénél, és kétszázezerszer több baci él rajta, mint a felmosórongyon. Valójában ez erős túlzás: sok újságíró imádja a rémtörténeteket, mert a pánikkeltő címek hozzák a legtöbb olvasót.
Egy 2001-es átfogó tanulmányban ugyanakkor összehasonlították a leggyakoribb háztartási eszközök szennyezettségét, és a mosogatószivacs a felmosórongyok, valamint a vécékefék után a „büszke” harmadik helyen végzett. Szóval a helyzet talán nem apokaliptikus, de azért finoman szólva is elgondolkodtató.
A kutatás adatai épp elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a higiéniára érzékenyebbeknél kiverje a biztosítékot, és egyenesen a szivacsok betiltását követeljék. Ráadásul időközben az is kiderült, hogy a szivacson tanyázó baktériumtelepek ellen a modern mosogatószerek szinte semmit sem érnek (a csökkenés alig 15%-os). Sőt, bizonyos staphylococcus baktériumtörzsek szó szerint vígan lakmároznak ezekből a vegyszerekből.
És itt jön a következő csavar! A baktériumoknak teljesen mindegy, hogy a dörzsink miből készült: lehet klasszikus szivacs, rostos textúra, fémdörzsi vagy épp modern poliuretán. A mikroorganizmusok bárhol képesek otthonosan berendezkedni, de a hagyományos, nedvességet magában tartó szivacs a vitathatatlan kedvencük.
Azonban a legfőbb ok egyáltalán nem ez!
A szivacsok elleni harc valós oka a környezetvédelem: ezeket a műanyag habokat rendkívül nehéz újrahasznosítani, a természetben pedig akár 500 évig is eltarthat a lebomlásuk.
Adódik a kérdés: ha nincs szivacs, akkor mégis mivel mosogatnak a finn háziasszonyok? Nos, ezzel:
Igen, egy egyszerű kefével. Finnországban ezt a csodafegyvert astiaharjának hívják, ami annyit tesz: „mosogatókefe”. Meglepő, igaz?
Északabbra utazva egyetlen szállodában, hostelben, étteremben vagy közösségi konyhán sem fogsz szivaccsal találkozni. Mindenhol kizárólag kefét használnak. A finn módszer szerint elég egyetlen csepp mosogatószer (vagy egy speciális mosogatópaszta) a koszos tányérra, amit aztán a kefével pillanatok alatt tisztára dörzsölnek.
A legmodernebb háztartásokban pedig már olyan kefék is léteznek, amelyek egy rugalmas tömlőn keresztül egyenesen a mosogatóra és a mosogatószer-adagolóra vannak kötve. Egy gombnyomás, és jön a gél, egy másik gombnyomás, és máris a kefén keresztül folyik a víz.
Elsőre ez egy magyar konyhában szocializálódott ember számára kissé furcsának és kényelmetlennek tűnhet, de elég egyetlen hét, hogy az ember rákapjon az ízére. Sokan, akik egy ideig Skandináviában éltek, hazaköltözésük után már hallani sem akarnak a szivacsról, és itthon is kizárólag kefével hajlandók mosogatni.
Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy ezeket a mosogatókeféket szinte mindig üvegtartályban tárolják, ami szintén nem véletlen: az üveg felületén sokkal kevésbé tudnak megtapadni és elszaporodni az alattomos baktériumok.
