12 tény Anya Taylor-Joyról – Hollywood legkülönlegesebb színésznőjéről 2026-ban

Anya Taylor-Joyt nehéz bárki mással összetéveszteni.

Hatalmas szemei, szinte földöntúli megjelenése és az a szokása, hogy olyan karaktereket választ, akik egyáltalán nem illenek a körülöttük lévő világba, ideális színésznővé tették őt sci-fikhez, horrorokhoz és különös pszichológiai thrillerekhez.

Tíz év leforgása alatt volt már boszorkány, sakkzseni, egy 23 személyiséggel rendelkező férfi áldozata, a Puszta császárnője és Paul Atreides még meg nem született húga.

Saját élettörténete ráadásul olykor semmivel sem kevésbé szokatlan, mint a filmjeinek cselekménye.

Anya Miamiban született, élete első éveit Buenos Airesben töltötte, majd a családjával Londonba költözött. Anyanyelve a spanyol volt, így Angliában teljesen idegennek érezte magát, és eleinte elvi alapon nem volt hajlandó megszólalni angolul.

Abban bízott, hogy a szülei feladják, és visszaköltöznek Argentínába.

A terve a várakozásoknak megfelelően meghiúsult, így kénytelen volt megtanulni a nyelvet. Anya legfőbb tankönyveivé a Harry Potter-könyvek, valamint a Jumanji és a Rocksuli című filmek váltak. A színésznő később elmesélte, hogy J. K. Rowling hősei abban az időszakban gyakorlatilag a barátait pótolták.

Taylor-Joy ma már folyékonyan beszél angolul és spanyolul, miközben az angol kiejtésében brit, amerikai és ír hanglejtések keverednek. A színésznő bevallotta, hogy az akcentusa az országtól, a beszélgetőpartnerétől és még a hangulatától függően is változik.

Anya szinte teljes szabadságként emlékszik vissza az argentínai gyermekkorára. Állandóan kutyák és más állatok vették körül, lovagolni pedig olyan korán kezdett, hogy később azzal viccelődött: hamarabb boldogult a lovakkal, mint hogy biztosan megtanult volna járni.

Az állatok iránti szeretete a költözés után is megmaradt. Taylor-Joy arról álmodik, hogy egyszer letelepszik egy farmon, lovakat, kecskéket, kacsákat és tyúkokat tart majd, a városba pedig csak forgatásokra jár be. Hollywood egyik legkeresettebb színésznőjétől ez meglehetősen konkrét szökési tervnek hangzik.

A Londonba költözés után az osztálytársai hamar észrevették, hogy az új lány máshogy néz ki és máshogy beszél. Anyát csúfolták a távol ülő szemei miatt, bezárták a szekrényekbe, nem engedték be az osztálytermekbe, egyszer pedig még egy hal fotóján is megjelölték a közösségi oldalon.

Otthon hangos és érzelmes gyerek volt, de az iskola fokozatosan arra kényszerítette, hogy rejtőzködjön. Taylor-Joy elkezdett előre viccet csinálni magából, hogy megfossza a többieket az első csapás lehetőségétől. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és meggyőzte a szüleit, hogy adjanak neki esélyt a színészetre.

Anya később úgy magyarázta, hogy a forgatási helyszín olyan hellyé vált a számára, ahol végre minden furcsasága hasznosnak bizonyult. Az az arc, amely annyi kellemetlenséget okozott neki az iskolában, Hollywood egyik legfelismerhetőbb színészi eszközévé nőtte ki magát.

A karrierje első komoly fordulata a londoni Harrods áruház közelében történt. A tizenhat éves Anya mögött lassan gurult egy fekete autó, a lány pedig azt hitte, egy veszélyes idegen követi. Felkapta a kutyáját és futni kezdett, míg az autóból ki nem kiabáltak, hogy munkát szeretnének ajánlani neki.

A terv bevált. Az egyik modellfotózás alkalmával Anya megismerkedett a Downton Abbey sorozatból ismert Allen Leech színésszel. Azonnal elmondta neki, hogy színésznő szeretne lenni, és megkapta a szükséges kapcsolatokat az első meghallgatásokhoz.

Egyazon napon két szerepet is felajánlottak Taylor-Joynak. Az első egy Disney-tévéprojekthez kapcsolódott, és nyugodt karrierindítást biztosíthatott volna, a második viszont a kanadai erdőbe vezetett, a szinte ismeretlen rendező, Robert Eggers sötét horrorfilmjének forgatására.

Anya A boszorkányt választotta.

Tizennyolc évesen elutazott Észak-Ontario egy eldugott szegletébe, ahol szinte semmi térerő nem volt, segített a stábnak felszerelést cipelni a sárban, és megpróbált zöld ágra vergődni Charlie-val, a kecskével. Az állat Fekete Phillipet játszotta, és rendszeresen rátámadt az emberekre, így a kamerák mögött semmivel sem keltett kisebb rémületet, mint a filmvásznon.

A premier után Taylor-Joy meg volt győződve arról, hogy szörnyen játszott, és cserbenhagyta az egész stábot. A nézők reakciója azonban pont az ellenkezője lett: A boszorkány az évtized egyik legfontosabb horrorfilmjévé vált, a kisköltségvetésű film különleges lánya pedig szinte azonnal ajánlatokat kapott a neves rendezőktől.

Gyerekkorában Anya komolyan balettozott, és ma is sok szerepét a mozgáson keresztül közelíti meg. Minden karakternek külön járást, testtartást és kéztartást talál ki. A színésznő elmondása szerint még sírni is teljesen másképp sírnak a szereplői.

Ez a tapasztalat váratlanul jól jött A vezércselben. Maga Taylor-Joy nem volt erős sakkozó, a bábuk mozgatására viszont úgy tekintett, mint az ujjai koreográfiájára. A hosszú kombinációkat tánclépésekhez hasonlóan jegyezte meg, és a játszmákat egyetlen felvétellel játszotta le, anélkül hogy a lépések között a táblarajzokra pillantott volna.

A sorozat megjelenése után a sakkozók a jelenetek pontosságát dicsérték, a nézők pedig azt hitték, Anya valóban évekig sakkozott. A valóságban Beth Harmon magabiztos mozdulatai mögött egy egykori balerina izommemóriája állt.

Beth Harmon több személyes vonást kapott a színésznőtől, mint bármelyik korábbi karaktere.

Anya a saját mozgáskultúráját, megszokott gesztusait és érzelmi tapasztalatainak egy részét is átadta a figurának. Olyan nehezére esett elválnia a szereptől, hogy a forgatás befejezése után úgy érezte, mintha egy közeli hozzátartozóját veszítette volna el.

A sorozatot családok tízmilliói látták, a megszokott névtelenség pedig szinte néhány hét alatt köddé vált. New Yorkban az emberek maszkban, sötét szemüvegben és zárt ruhában is felismerték Taylor-Joyt. Az arcát szinte alig lehetett látni, de a nézők megjegyezték Beth jellegzetes járását.

Anya meglehetősen egyszerű módszert talált arra, hogy kevésbé vegye észre a kíváncsi pillantásokat. Az utcán gyakran kontaktlencse nélkül járkál, így a körülötte lévő tömeg elmosódott háttérré válik, és kevésbé nehezedik a pszichéjére.

A Furiosa előtt Taylor-Joy alig vezetett autót, és még nem volt valódi jogosítványa. Az első komolyabb manőver a volán mögött az úgynevezett J-turn lett a számára: az autó nagy sebességgel tolat, hirtelen 180 fokos fordulatot tesz, majd előremenetben halad tovább.

A hagyományos parkolás elsajátításával eközben nem sietett. Viccelődött is azzal, hogy egy autópályára nem tud nyugodtan felhajtani, de arra képes, hogy látványosan megfordítson egy nehéz járművet anélkül, hogy eltalálná a közelben álló operatőröket.

A forgatás során George Miller többször is kaszkadőrnek nézte Anyát. Az egyik jelenetben Furiosa a páncélozott teherautó motorháztetejéről ugrott át a betört szélvédőn. A rendező meg volt győződve arról, hogy a mutatványt egy dublőr hajtja végre, amíg a koordinátor nem közölte vele, hogy épp maga Taylor-Joy repült be az autóba.

Anya a rendezők körében olyan színésznőként szerzett hírnevet, aki hevesen kiáll a karaktereiért. Már A boszorkány forgatásán azt kérték tőle, hogy sírjon abban a jelenetben, ahol Thomasint a család minden szerencsétlenségével vádolják. Taylor-Joy úgy érezte, hogy a lány már rég belefáradt a védekezésbe, és ragaszkodott a dühkitöréshez.

Hasonló vita alakult ki A menü kapcsán is. A forgatókönyv szerint Margónak egyetlen könnycseppet kellett volna elhullatnia, amikor megtudja, hogy a partnere szándékosan vitte a szigetre meghalni. Anya elmagyarázta a rendezőnek, hogy egy ilyen helyzetben a hősnő inkább átmászik az asztalon, és puszta kézzel fojtja meg az árulót.

Az Északihoz is kitalált egy kifejezetten nyers részletet. Olga vérrel kente be a tenyerét, majd megütötte vele a férfit, aki ki akarta használni a kiszolgáltatottságát. Robert Eggers egyetértett abban, hogy ez a gesztus azonnal jobban szemlélteti Olga jellemét, mint bármilyen hosszú párbeszéd.

Az ausztrál sivatagban zajló forgatás több hónapig tartott, és nehezebbnek bizonyult, mint amire Anya számított. A munkanap olykor hajnali három óra körül indult, a sminkelés akár öt órát is igénybe vett, az idő nagy részét pedig a színésznő egyedül töltötte.

Furiosának kevés szövege volt, ezért Miller arra kérte, hogy tartsa az arcát merev álarcként, és mindent a szemével közvetítsen.

A film korai változatának megtekintésekor Taylor-Joy már az első percekben elsírta magát, és sokáig megszólalni sem tudott. Rádöbbent, mennyi feszültség gyűlt össze a munka során, és milyen mélyen átitatta őt a szerep.

A Furiosa a konfliktusokhoz való hozzáállását is megváltoztatta. Korábban a színésznő könnyen felindulttá vált, ha valaki mást bántottak, a saját sérelmeit viszont gyakran csendben tűrte. A film után megtanulta ugyanazzal az elszántsággal megvédeni saját magát is, amellyel a karaktereit védelmezte.

Taylor-Joy szívesen hoz el a forgatásokról olyan tárgyakat, amelyeket egy átlagember aligha tenne ki a nappali polcára.

A boszorkányból egy hollók által átlyuggatott mellvértet kapott, amelyet később színes festékkel különös műalkotássá alakított. Otthonában A Sötét Kristály: Az ellenállás kora című sorozat hátborzongató bábui is helyet kaptak.

A gyűjteményt Dementus műnyelve egészítette ki a Furiosából. Anya kitalált egy jelenetet, amelyben a karaktere kivágja a Chris Hemsworth által alakított figura nyelvét, és rábeszélte Millert a jelenet leforgatására, a végső vágásba azonban nem került be. A kelléket a színésznő ajándékba kapta, és ma egy kis műanyag dobozban őrzi.

Taylor-Joy otthona is ehhez illő stílusban van berendezve: öreg fa bútorok, gótikus részletek és horrorfilmekből származó kellékek díszítik. A színésznő azt szeretné, ha a vendégek a küszöböt átlépve azonnal azon tűnődnének, ki képes egyáltalán ilyen helyen élni.

Harmincéves korára Taylor-Joy kinőtte a színészi pálya kereteit. Az Apple TV Lucky című krimisorozatában egy balsikerű rablás után bujkáló csalót alakított, és első alkalommal vállalt vezető produceri feladatot.

Ez lehetőséget adott számára, hogy beleszóljon a szereposztásba, a képi világba és a főszereplő fejlődési ívébe.

Ezzel párhuzamosan Anya visszatért Alia Atreides szerepéhez a harmadik Dűnében. A második részben a feltűnését akkora titoktartás övezte, hogy a forgatás Namíbiában zajlott egy szűk stábbal, és a jelenetről mindenkinek szigorúan tilos volt beszélnie.

A folytatásban Alia jóval több játékidőt kapott, Timothée Chalamet pedig egyszerre rémisztőnek és lenyűgözőnek nevezte Taylor-Joy játékát.

Maga Anya ugyanolyan lelkesedéssel tekint a nagyszabású franchise-okra, mint amilyennel egykor a kanadai erdőbe indult A boszorkányt forgatni. Azok a feladatok vonzzák, amelyek előtt először azt kérdezi magától: „Mégis hogyan fogom ezt megcsinálni?” Filmográfiája alapján pontosan egy ilyen kérdés után születnek a legjobb alakítások.

Taylor-Joy egyelőre nem törekszik arra, hogy könnyen kezelhető hollywoodi sztár legyen, ami előnyösen megkülönbözteti sok kollégájától...