Egy gyors időutazás a múltba.
Sokan vágynak a világhírnévre, de kevesen fogják fel, hogy a nagy dicsőség nagy áldozatokkal jár, és az egyik legjelentősebb áldozat a függetlenség és a névtelenség elvesztése.
Bárhova is mész: a parkba, a boltba vagy a strandra, paparazzik hada fog körülvenni, akik szenzációra vágynak, és percenként százával lövik a fotókat. Tekintettel arra, hogy karrierjük során több millió fénykép készül a sztárokról, nem csoda, hogy a nyilvánvalóan átlagos felvételek között igazi gyöngyszemek is rejtőznek.
A "Vissza a jövőbe" című film forgatásán, 1985-ben.
A "Best of vintage style" nevű közösség éppen ezeknek a ritka remekműveknek a felkutatására és megosztására szentelte a szabadidejét. Ezeket a képeket még a legnagyobb rajongók közül is csak kevesen láthatták.
Keanu Reeves és Sandra Bullock a "Féktelenül" című film forgatásán, 1994-ben.
Ha még több színészt, énekest, modellt és egyéb hírességet szeretnél látni olyan szögből, ahogy eddig talán még soha, akkor olvasd el a cikket a végéig, és írd meg utána kommentben, hogy volt-e itt valaki a gyerekkori bálványaid közül.
Diana hercegnő, 1997-ben.
Freddie Mercury, Wembley Stadion, 1986-ban.
Sophia Loren, a kép készítésének dátuma ismeretlen.
Bármilyen ámulattal is csodáljuk ezeket a felvételeket, sokan úgy vélik, hogy az emberiségnek óvakodnia kell az egyének kultuszszemélyiségekké emelésétől. Ken Eisold filozófus, pszichoanalitikus szavai szerint:
A hírességek megjelenése a kultúránkban egy viszonylag újkeletű jelenség. Régen az írók és színészek néha híressé, ismertté, sőt tisztelt emberré váltak, de nem azért, mert szándékosan erre törekedtek. A kivételes teljesítményeik melléktermékeként fellépő hírnév gyakran zavarba ejtette az embereket régen, amikor hirtelen a figyelem középpontjába kerültek.
Ken Eisold
Grace Jones, 1981-ben.
Tom Hanks, Tom Cruise, Harrison Ford, Jack Nicholson és Brad Pitt a Vanity Fair magazinban, 2003-ban.
Erzsébet királyné és Fülöp herceg, 1947.
A média telhetetlen étvágya a tartalom iránt kétségtelenül a modern celebkultúra egyik fő mozgatórugója. Sőt, a hírnév manapság a befolyásolás és a reklámok révén könnyen pénzzé tehető.
Ken Eisold
Patrick Swayze és Lisa Niemi Swayze.
Cher, Elton John és Diana Ross, 1975.
Szóval mit adnak nekünk a hírességek a rossz hírekből való rövid menekülésen kívül? A vörös szőnyegen, a véletlen "gardróbhibák" kivételével, ritkán történik igazán izgalmas dolog.
Ken Eisold
Cameron Diaz, 1991.
Audrey Hepburn, 1950.
Ken úgy véli, hogy a hírességek és a celebek végtelen áradata a médiában a társadalmi egyenlőtlenségek kozmetikázott és elfogadható változatát tárja elénk.
Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow a "Tehetséges Mr. Ripley" című film forgatásán, 1999.
Sean Connery a harmadik James Bond-film, a "Goldfinger" forgatásán, 1964.
A szupergazdagok a láthatatlanok a zárt közösségeikben és penthouse-lakásaikban, a magánrepülőgépeiken, a limuzinjaikban és az exkluzív üdülőhelyeiken. Tudjuk, hogy léteznek, még akkor is, ha nem látjuk őket. A hírességek és celebek ezzel szemben túlzottan ki vannak téve a reflektorfénynek, újra és újra feltűnnek a különböző talkshowkban, a késő esti tévéműsorokban, a bulvármédiumokban, és magazinokban. Jobb híján, ők kötik le a figyelmünket.
Ken Eisold
Sylvester Stallone feleségével, Jennifer Flavin Stallone-nal.
Amikor Harry herceg találkozott a Spice Girls-szel, 1997.
