Az 1990-es évek végén a Sony Handycam kamerák NightShot funkciója hatalmas botrányt kavart, mivel bizonyos körülmények között képes volt átlátni a ruhákon, és megmutatni a test körvonalait.
Az eset körül azóta is makacs mítoszok keringenek, például a 700 ezer eladott kamera tömeges visszahívásáról, vagy az eszközök mindent látó, röntgenszerű képességéről. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nézzük meg, mi történt valójában!
Az éjjellátó technológia működési elve
Ezeknek a rendszereknek alapvetően három fő típusa létezik.
Az első típus a maradékfény-erősítés. Ez a technológia a meglévő, halvány természetes fényt – például a hold- vagy csillagfényt – alakítja át felerősített elektronikus képpé. Bár viszonylag olcsó megoldás, nagy hátránya, hogy vaksötétben teljesen hasznavehetetlen.
A második típus az aktív infravörös éjjellátás. Ilyenkor a kamera az emberi szem számára láthatatlan infravörös fényt bocsát ki, majd rögzíti a visszaverődő jelet. Pontosan ezt az elvet használták a Sony NightShot funkciójánál is: az infravörös LED-ek megvilágították a témát, az infravörös fényre érzékeny szenzor pedig egy monokróm (fekete-fehér vagy zöldes) képet alkotott, ahol a fényerő a tárgyak fényvisszaverő képességétől függött.
A harmadik típus a passzív infravörös éjjellátás, vagyis a hőkamera. A rendszer a tárgyak saját hősugárzását érzékeli, és a célpont, illetve a háttér közötti hőmérséklet-különbség alapján hozza létre a képet. Ez a módszer teljesen független a fényviszonyoktól, sőt, ködben és esőben is kiválóan működik. Mivel azonban meglehetősen drága technológiáról van szó, leginkább csak professzionális, ipari vagy katonai területeken alkalmazzák.
Érdekesség, hogy a modern képérzékelők (CCD és CMOS) alapvetően érzékenyek az infravörös sugárzásra egészen 1200 nm-ig. Hogy a nappali felvételeken a színek mégis természetesek maradjanak, a gyártók egy úgynevezett infravörös (IR) szűrőt (hot mirror) helyeznek a szenzor elé. Ez blokkolja az infravörös és ultraibolya tartományt, és csak a látható fényt (400–700 nm) engedi át. A NightShot funkcióval ellátott Sony kamerák trükkje az volt, hogy ezt a szűrőt fizikailag el lehetett tolni az érzékelő elől, így a kamera azonnal képessé vált az infravörös fény rögzítésére.
A nagy 1998-as botrány
1998-ban a Sony piacra dobta a NightShot funkcióval ellátott Handycam kameráit (például a CCD-TRV65 modellt), amelyeket kifejezetten gyenge fényviszonyok melletti videózásra terveztek. A japán Takarajima magazin azonban hamarosan olyan megdöbbentő fotókat közölt, amelyek bebizonyították: ha a kamerát fényes nappal, NightShot módban és egy plusz infravörös szűrővel használják, szó szerint átlát a ruhákon, és megmutatja a test körvonalait. A cikkben különböző színű, száraz és nedves ruhát viselő modelleken demonstrálták a jelenséget. A sztorira azonnal lecsapott a világsajtó is: a The Washington Post, a The New York Times, a CNN és más nagy lapok is címlapon hozták a hírt.
A furcsa jelenség technikai magyarázata pofonegyszerű: az infravörös sugarak könnyedén áthatolnak a vékonyabb, ritkább szövésű anyagokon, majd a bőrről visszaverődve kirajzolják a test kontúrjait. Dalsey Neiman, a Sony akkori képviselője elismerte, hogy a cég mérnökei is reprodukálni tudták a hatást, de hangsúlyozta, hogy ehhez több tényező szerencsés (vagy szerencsétlen) együttállására volt szükség. Számított a megvilágítás típusa, a ruha anyaga, színe és vastagsága, a rétegek száma, valamint a kamera és a célszemély közötti távolság is.
A tömeges visszahívás mítosza
A történet kapcsán a legmakacsabb tévhit, hogy a Sony 700 ezer eladott kamerát hívott vissza a botrány miatt. A valóságban a vállalat csak az eladatlan készletek kiszállítását állította le, és azonnal módosította a gyártási folyamatot, de a már megvásárolt eszközöket eszük ágában sem volt tömegesen visszahívni. A CNN 1998. augusztusi riportja szerint a cég az Egyesült Államokban eladott mintegy 400 ezer darabot is a vásárlóknál hagyta. Ráadásul 1998 végére világszerte nagyjából 400 ezer ilyen kamera talált gazdára, így a 700 ezres szám valószínűleg csak egy alaposan felfújt becslés volt.
Phil Petesha, a Sony Handycam termékvonalának 1998-as marketingmenedzsere egy 2024-es interjúban tiszta vizet öntött a pohárba: „Egyetlen kamerát sem hívtunk vissza. Való igaz, hogy bizonyos beállításokkal és egy kiegészítő szűrővel a gépek képesek voltak átlátni a vékony fekete ruhákon, különösen, ha az illető fehérneműt viselt vagy nagyon világos volt a bőre. Emlékszem, elmentem a paramusi Macy's áruházba, felvásároltam az összes létező fekete fürdőruhát, és a laborban hetekig csak ezeket teszteltük.”
Tömeges visszahívás helyett a Sony egyszerűen szoftveresen és hardveresen is módosította az újabb sorozatokat. Az új kamerákban a NightShot funkciót már nem lehetett erős nappali fénynél bekapcsolni: ha valaki mégis megpróbálta, a képernyőn csak vakító fehérség jelent meg. A cég emellett csendben süllyesztőbe küldte a modellhez már leforgatott, drága televíziós reklámfilmet is, mivel a botrány közepette túlságosan kockázatos lett volna sugározni.
Miért nem tudnak átlátni a ruhán a mai kamerák?
A mai, modern kamerák már nem képesek erre a trükkre, aminek két fő – egy technikai és egy etikai – oka van.
Technikai szempontból ma már minden tömeggyártott okostelefon és fényképezőgép szenzora előtt egy fixen rögzített infravörös szűrő található. Erre a tökéletes képélesség és a természetes, valósághű színek miatt van szükség. A fizikai, eltolható szűrő technológiája teljesen kikopott a mindennapi, fogyasztói eszközökből.
Ha valaki professzionális infravörös felvételeket szeretne készíteni, ahhoz ma már komoly és drága hardveres átalakításra van szükség: a gyári szűrőt átlátszó üvegre vagy speciális infravörös (IR) szűrőre kell cserélni. Egy ilyen átalakítás után a kamera ugyan látja a teljes fényspektrumot (vagy tisztán az infravöröset), de cserébe a normál, hétköznapi színes fotózásra gyakorlatilag alkalmatlanná válik anélkül, hogy külső szűrőket csavaroznának az objektívre. Ezeket a drága, speciális eszközöket ma már csak a régészetben, a kriminalisztikában és más tudományos területeken használják – a sarki elektronikai boltok polcain hiába is keresnénk őket.
Végül, de nem utolsósorban az etikai szempont is döntő volt. Az 1998-as Handycam-botrány tökéletesen rávilágított, milyen veszélyekkel jár, ha egy mindennapi technológia olyan információkat fed fel, amelyeket a készítői sosem szántak a nyilvánosságnak. A mai gyártók már a tervezőasztalon tudatosan kizárják az ilyen visszaélések lehetőségét, hiszen egy hasonló pereskedés és PR-katasztrófa komoly anyagi károkkal járna. A 90-es évek végi Sony-fiaskó örök leckeként szolgál a techvilág számára: azóta minden cég ezerszer is leteszteli a kütyüit, mielőtt a boltokba küldené őket, nehogy valaki „nem rendeltetésszerűen” próbálja meg használni a legújabb funkciókat.
