Még mindig azon tűnődsz, mikor mutatnak a marsjárók valami igazán meglepőt a világnak? Ez a kérdés szinte már mulatságos. Ahelyett azonban, hogy megmutatnám a NASA által 1997 óta közzétett több ezer lenyűgöző felvétel egyikét, inkább mutatok egy-két igazán furcsa képet, amelyet a marsjáró készített.
Látsz valami furcsát az alábbi képen? Nem? És ha esetleg a kép jobb oldalát nézed meg jobban?
Rendben… akkor mutatjuk közelebbről.
Megszólalásig hasonlít egy teherautó felnijére, vagy legalábbis valami olyasmire. De hogyan heverhet egy sziklán valami ennyire kerek és csőszerű dolog?
A Curiosity marsjáró egyszer elküldte a Földre ennek a furcsa objektumnak a fényképét. A vörös bolygó felszínén egy tökéletesen kerek tárcsa hevert, amely gyanúsan hasonlított egy régi kerékre. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha valahol egy földi külvárosban járnánk, ahol bőven akad ilyesmi. Ráadásul az ember elsőre fel sem figyel erre a tárgyra a képen, mert egy elhagyatott, üres mezőn már automatikusan természetesnek vesszük egy kidobott kerék látványát.
A bökkenő nyilvánvalóan az, hogy a Marson nincsenek teherautók. Az emberiség által odaküldött technológia egészen más típusú kerekeket használ. Más módon viszont nem kerülhetett volna oda ilyesmi. De akkor mégis hogyan heverhet ott?
Erre két válasz is létezik – egy tudományos és egy sci-fibe illő. Az egyik megközelítés szerint puszta illúzióról van szó, míg a másik szerint valaki, valamikor bizony ott hagyta azt a kereket. Nézzük meg mindkét lehetőséget!
Valaki ott felejtett egy kereket
Kezdjük a legvadabb változattal, amellyel ugyan nehéz vitatkozni, ám a tudósoknak és a szkeptikusoknak biztosan nem fog tetszeni. Eszerint a kereket egy korábbi, titkos expedíció vagy maguk a marslakók hagyták ott. Hiszen az emberiség hivatalos, Marsra indított küldetéseit könnyedén meg tudjuk számolni, és egyiken sem használtak ilyen kereket.
Hogy hiszel-e benne vagy sem, az már csak a te döntésed. Ezt a lehetőséget sem lehet persze teljesen kizárni, de tudományosan aligha lehetne bizonyítani. Na de mit mond erre a tudomány?
Optikai csalódás
A tudósok szerint mielőtt földönkívüliekről beszélnénk, érdemes megvizsgálni az ilyen történetek legfőbb „felelősét”: magát az emberi érzékelést. Az agyunk ugyanis folyamatosan igyekszik felismerni az ismerős formákat – arcokat, sziluetteket, hétköznapi tárgyakat. Evolúciós szempontból ez segítette előseink túlélését.
A probléma csak az, hogy ez a belső rendszerünk néha túllő a célon.
Ezt a jelenséget pareidoliának nevezzük – ez az a pszichológiai hajlam, amikor a véletlenszerű ingerekben is értelmes formákat fedezünk fel. Így változnak a bárányfelhők állatokká, a kávéfoltok arcokká, a marsi kövek pedig… nos, elhagyott kerekekké.
Mit látott valójában a marsjáró?
A tudomány válasza szerint a felvételen egy egészen közönséges marsi kő látható, amelynek történetesen meglehetősen szokatlan a geometriája:
- szinte tökéletes körforma
- rétegzett szerkezet
- látványos kontraszt a szélek és a középpont között
Ha ehhez még hozzávesszük a megfelelő megvilágítást, az árnyékokat és egy szerencsés szöget, máris nem egy unalmas kődarabot látunk magunk előtt, hanem egy ősi civilizáció elveszett műtárgyát.
Hasonló anomáliákat egyébként nemcsak a Curiosity, hanem a Perseverance marsjáró is fotózott már. A magyarázat azonban minden egyes alkalommal hétköznapi, geológiai eredetű volt.
De hogyan formál „kerekeket” a természet?
A Marson ugyan nincsenek autógyárak, de évmilliárdok óta zajlanak ott különféle geológiai folyamatok. Ezek pedig bőven elegendők ahhoz, hogy olyan formációkat hozzanak létre, amelyek kísértetiesen mesterségesnek tűnnek.
Íme, néhány lehetséges magyarázat:
Konkréciók – a természetes „gömbök”
Az ásványok gyakran koncentrikus rétegekben rakódnak le egy-egy középpont körül, ezzel szinte tökéletes gömböket vagy tárcsákat alkotva. Ha egy ilyen képződmény az idők során szétesik, könnyedén visszamaradhat belőle egy olyan forma, ami kerékre vagy korongra hasonlít.
Üledékes kőzetek és repedések
Amikor a kőzetrétegek az évezredek alatt megrepedeznek és mállanak, előfordul, hogy körkörös ívben válnak le egymásról – különösen akkor, ha a középpontjukban egy eltérő anyagösszetételű zóna húzódott.
Szélerózió
A marsi szelek ugyan jóval gyengébbek a földi szeleknél, cserébe évmilliókon át folyamatosan fejtik ki hatásukat. Folyamatosan csiszolják a felszíni köveket, sima és esetenként meglepően szimmetrikus formákat hozva létre.
És mi van, ha mégis egy idegen műtárgyról beszélünk?
Jelen pillanatban egyetlen marsjáró sem talált még perdöntő bizonyítékot arra, hogy fejlett technológia létezett volna a vörös bolygón. Vagy nagyon jól elrejtették az idegenek, vagy egyszerűen tényleg nincs ott semmi. Ennek ellenére talán sosem zárhatjuk ki százszázalékosan annak a lehetőségét, hogy valaha, valakik már jártak ott előttünk, és történetesen pont ott hagytak egy felnit.
Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy alaposabb vizsgálat után az eddigi összes „marsi anomália” teljesen természetes és logikus magyarázatot kapott.
A leghíresebb ilyen eset a Cydonia régió hírhedt „marsi arca” volt. A régi, rosszabb minőségű űrfelvételeken egy gigantikus, emberi arcot formázó szobornak tűnt, ám a későbbi, sokkal részletesebb fotók kíméletlenül leleplezték: csupán egy dombról, és a fény-árnyék játékáról volt szó.
Az igazi szenzációt máshol kell keresni
A legnagyobb paradoxon az, hogy a Mars valós története önmagában is nagyságrendekkel izgalmasabb, mint bármiféle fantáziálás az elhagyott ufó-kerekekről, az internet népe mégis mindig az ilyen hatásvadász leletekre kattan rá a leginkább. Ha kicsit is mélyebbre ásunk a témában, rájövünk, hogy a Mars valójában egy döbbenetesen összetett, a számunkra még ma is nagyrészt ismeretlen világ.
Egykor folyók vize mosta a felszínét, hatalmas tavak hullámoztak rajta, és talán az élethez szükséges feltételek is adottak voltak. A bolygó azóta drámai éghajlati változásokon ment keresztül, a marsjárók pedig éppen ezeket a nyomokat kutatják: nem holmi mitikus sci-fi műtárgyakat, hanem egy szomszédos bolygó valódi, izgalmas történetét. Egy ilyen bolygón egykor talán az élet is virágzott – és ki tudja, talán valamilyen formában ma is létezhet a felszín alatt. Ebbe a lenyűgöző történetbe belegondolva pedig egy elhagyott kavicskerék már tényleg csak apró, de kétségtelenül szórakoztató részletkérdés marad.
Persze az is igaz: valójában senki sem ment még oda, hogy megrugdossa, biztosan nem egy teherautó-felni-e.
