A New Horizons űrszonda a valaha készült legrészletesebb felvételeket továbbította a Földre a Plútó felszínéről. 2015. július 14-én a szonda a lehető legközelebb, mindössze 12,5 ezer kilométeres távolságra közelítette meg az égitestet.
A Plútó felszínét az űrszonda fedélzetén lévő LORRI kamera örökítette meg 17 perccel a legnagyobb megközelítés előtt. Helyenként a Plútó felszíne kifejezetten hasonlít a Holdéra. Képzeld el: nagyjából így nézhetne ki a mi Holdunk is, ha hó borítaná. A felvételeken jól kivehetők a rétegzett becsapódási kráterek és a hatalmas, jeges síkságok.
A NASA kutatói szerint a hóréteggel borított kráterek többsége nagyjából 10–12 kilométer átmérőjű. A Plútón hulló hó összetétele azonban teljesen eltér a földitől: a nálunk megszokott megfagyott vízcseppek helyett ott fagyott metán alkotja.
A tudósok megállapították, hogy a metán kizárólag a légkör alsó rétegeiben dominál. Amikor a koncentrációja elég magas lesz – ez a légkör felső és alsó rétegeinek határán történik –, fagyott szemcséi hóként hullanak alá a felszínre.
A New Horizons szonda mérései alapján a Plútó légköre összességében egy ritka gázréteg, amely teljesen beburkolja a törpebolygót. Fő összetevői a nitrogén, a metán és a szén-monoxid.
A Tenzing-hegység a Plútó felszínén
A felszínről látható felvételek a New Horizons szonda által 2015. július 14-én készített képekből álltak össze. A Tenzing-hegység (Tenzing Montes) egy lenyűgöző geológiai képződmény, amelyet a szonda a Plútó felszínének feltárásakor fedezett fel. E hegyek magassága megközelítőleg 3,5 kilométer, míg az egész hegylánc hossza eléri a 283 kilométert. A Tenzing-hegység a Plútó legmagasabb hegyvonulata. A földi hegyekkel ellentétben, amelyek javarészt szilárd kőzetekből épülnek fel, a Plútó hegyei főként kemény vízjégből állnak.
A hegyvonulatot a híres nepáli hegymászóról, Tendzing Norgajról nevezték el, aki 1953. május 29-én (Edmund Hillaryvel közösen) a világon elsőként mászta meg a Föld legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet. 2017. szeptember 7-én a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan is jóváhagyta ezt az elnevezést, így örökítve meg a hegymászó nevét a Naptól távoli törpebolygón.
A csillagászok eredetileg a Naprendszer kilencedik bolygójaként tartották számon a Plútót, 2006-ban azonban megváltoztatták a besorolását. Jelenleg törpebolygónak, azon belül is a Neptunuszon túli Kuiper-öv legnagyobb és legismertebb égitestének számít. A Plútó felszíne mintegy 16 650 940 négyzetkilométer (ami nagyjából akkora, mint Oroszország területe).
A Plútó meglehetősen elnyújtott pályán mozog: a Naptól való távolsága 4,4 és 7,3 milliárd kilométer között ingadozik (átlagosan kb. 5,9 milliárd kilométer). Ez egy rendkívül hideg égitest, amely nagyrészt kőzetből és jégből áll, az átlagos felszíni hőmérséklete pedig alig -230 Celsius-fok. A Plútót 1930. február 18-án fedezte fel Clyde Tombaugh amerikai csillagász.
