Katar egy kis állam, egy elveszett gyöngyszem az arab homokban, amit nem könnyű azonnal megtalálni a térképen. Ennek ellenére Katar a világ hét leggazdagabb országa közé tartozik az egy főre jutó jövedelem és az életszínvonal tekintetében. Az emberek itt látszólag egy arab tündérmesében élnek, ahol szinte nulla a bűnözés, nincsenek adók és a világszínvonalú egészségügy ingyenes.
A Wiku-nál most meghívunk, hogy fedezd fel velünk közösen ezt a különleges kis országot, ami egyébként a 2022-es labdarúgó-világbajnokság helyszíne is egyben.
title="Qatar (4)">
Katar egy viszonylag fiatal ország, mely csak 1971 óta független. Ettől függetlenül ez a terület, a több ezer éves fennállása alatt volt már Perzsia, az Arab Kalifátus, Omán, Bahrein és az Oszmán Birodalom része is.
A 16. század elején a Katari-félszigetet a portugálok szállták meg, a 20. század elején pedig az Egyesült Királyság protektorátusa alá került a térség. Az itt élő emberek élete folyamatos puccsból, polgárháborúból és a radikális iszlamizus negatív viszontagságaiból állt. Aztán minden megváltozott.
A helyiek kaptak egy jegyet a paradicsomba. Katar nem csupán a harmadik legnagyobb földgázkészlettel rendelkező ország a világon, de jelentős olajexportőr is egyben. Geopolitikailag a Perzsa-öböl központja, mely lehetővé teszi számára az egész régió ellenőrzését.
Az aprócska Katar szinte elveszik a Közel-Kelet homokjában.
Az évtizedekig tartó felszabadító háború után a katariaknak sikerült autonómiát kivívniuk a britektől, majd bölcs, nyugatbarát politikát folytatva külföldi befektetéseket és katonai védelmet biztosítottak maguknak.
Az emírek szorosan együttműködtek a brit és amerikai politikai körökkel. Kétségkívül ez mentette meg az országot a szomszédos országok inváziójától, a kis lélekszámú országban így tényleg paradicsomba illő élet kerekedhetett.
Gondtalan élet Katar lakossága közel 3 millió fő, de nagyjából csak 300 ezer "őslakos" katari él az országban. A többiek bevándorlók. Az ország "őslakosai" azonban határozottan gondtalan életet élnek a Katari-félszigeten, és korlátlanul élvezik az olaj- és gázkitermelés minden előnyét.
A katari kormány évente 30 ezer dollárt, átszámítva körülbelül 12 millió forintot fizet minden családtag után. Az embereknek nem kell fizetniük a gázért, a villanyért, és a vízért sem.
Az országban ingyenes a közép- és felsőoktatás, sőt, igazából az országon kívül is, az állam ugyanis az őslakosok számára fizeti az oktatást még akkor is, ha külföldi egyetemeken tanulnak. Az állami kórházakban az egészségügyi ellátás és a gyógyszerek szintén ingyenesek.
A hitelek kamata itt 2,9%. Ez nem sok, ráadásul a nemzeti ünnepek alkalmával a katari emír gyakran átvállalja a fennmaradó adósságot a lakosoktól és az állami költségvetés terhére törleszti a maradék adósságukat.
A katari törvények értelmében a külföldi vállalatok kötelesek munkahelyet biztosítani az ország állampolgárainak. Ezeket a munkahelyeket meg is kapják a helyiek, de legtöbbször nem kell bemenniük tényleg dolgozni, mivel a cégek csak a törvényeknek igyekeznek ezzel megfelelni, papíron. Az ilyen dolgozókat "halott" alkalmazottaknak hívják, és csak fizetést kapnak, dolgozniuk nem kell.
Katarban nincs jövedelemadó, sem közlekedési vagy egyéb adó. Még a külföldi munkavállalóknak sem kell adót fizetniük, és a cégek adókulcsa is csak 10%.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a nagyvonalú állami támogatás az energiaforrások értékesítéséből származó hatalmas bevételnek köszönhető. Katar az elsők között áll az egy főre jutó olaj- és gázexportban: az állampolgárok számát tekintve itt 7-szer több olajat állítanak elő, mint például Oroszországban.
A Katari állam ezenkívül rengeteg erőfeszítést fektet a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok ápolására és javítására szerte a világon - elsősorban az Egyesült Államokkal, Kínával, az EU országaival és más fejlett hatalmakkal ápol nagyon szoros kapcsolatot. Ez az ország nem zárja be a piacait, nem törekszik elszigetelődésre, és mindenkinek hozzáférést biztosít a modern technológiákhoz és a nemzetközi befektetésekhez.
A gondtalan életért cserébe az országot vezető emír csak két dolgot kér a polgáraitól: tartsák be az iszlám állam szigorú törvényeit, és ne kritizálják a hatóságokat.
