1990. június 10 -én, 13 perccel a BA5390 Birmingham - Malaga járat felszállása után a pilótafülke rosszul rögzített szélvédője kiszakadt, és a repülőgép parancsnokát kiszívta a pilótafülkéből. Az egyik légiutas-kísérőnek sikerült a lábánál elkapnia a kapitányt, a másodpilóta pedig azonnal kényszerleszállást hajtott végre.
A Wiku-nál többször is olvastunk már a repülés történetének egyik legfurcsább balesetéről, és mivel mindig érdeklődve olvastuk, ezért úgy döntöttünk, hogy egy kicsit a mélyére ássunk és veletek is megosztjuk ezt a nem mindennapi történetet.
1990. június 10 -én a BA5390 számú járat 81 utassal a fedélzetén indult útnak a birminghami nemzetközi repülőtérről Malaga felé a menetrend szerint (helyi idő) 08: 20 kor. Tim Lancaster parancsnoknak ekkor még fogalma sem volt arról, hogy ez nem egy rutinrepülés lesz.
A felszállás után Alastair Atchinson másodpilóta átadta a kormányt a parancsnoknak, aki bekapcsolta a robotpilótát. 08:33-kor a repülőgép már 5273 méter magasban járt Didcot felett, amikor a pilóták kikapcsolták a biztonsági övüket. A repülés ekkor még a jól megszokott módon zajlott, a légiutas-kísérők megkezdték az ételek és italok felszolgálását.
Hirtelen azonban pattogó hang kezdett hallatszódni, a gép bal oldalán lévő egyik szélvédő pedig kivált a helyéről. A nyomáskülönbség azonnal kiszívta a gépből Lancaster kapitányt, aki biztonsági öv nélkül ült a pilótaülésben. Egyetlen szerencséje az volt, hogy a lába beakadt az ablak és a műszerfal közötti résbe.
Ekkor sietett be a pilótafülkébe Nigel Ogden légiutas-kísérő, aki megragadta a kapitány lábát és nem engedte, hogy kirepüljön az ablakon.
Később kiderült, hogy egy rosszul rögzített üveg okozta a balesetet, amit 27 órával a repülőgép felszállása előtt szereltek be gyorsan. A vizsgálat megállapította, hogy a karbantartó személyzet a műszakvezető nélkül és erősen hiányos létszámú csapattal végezte a javítást, mely során nem megfelelő méretű csavarokat használtak: 90-es csavarok helyett 84-es csavarokkal lett rögzítve a szélvédő.
A gép azonnal süllyedni kezdett, de a másodpilótának szerencsére sikerült átvennie az irányítást. Bekapcsolta a robotpilótát, amit a kapitány a lábával rúgott ki, majd vészjelzést adott le, ám a süvítő levegő miatt gyakorlatilag semmit sem hallott a diszpécser szavaiból.
A légiutas-kísérő közben folyamatosan fogta a kapitányt, aki egyre nehezebbé vált a számára, ezért két másik kollégája, John Heward és Simon Rogers sietett a segítségére. Az ablakon keresztül látták, hogy a kapitány bőre elkezd megfagyni a hideg levegő miatt.
„Megragadtam Tim lábát, de majdnem engem is kiszívott a pilótafülkéből. John, a kollégám, az övemnél fogott engem, majd amikor már nem tudtam tartani Tim-et, a bokájánál fogva az egyik székhez kötözte a lábát" - nyilatkozta Ogden az eset után. Tim Lancaster (középen) a kórházban, utaskísérő társaival: Simon Rogers (balra) és Nigel Ogdennel (jobbra).
Végül a gép lejjebb ereszkedett és 22 perccel az üveg kirepülése után sikeresen landolt Southamptonban. A kapitányt ekkor tudták visszahúzni a pilótafülkébe. Tim eszméletlen volt, de csodával határos módon még mindig élt.
A kapitány 600 km/h-ás sebességnél -17 fokos levegőben lógott kint a gép törzsén, ezért tényleg csodának nevezhető, hogy végül hordágyon, pár törött csonttal hagyhatta el a repülőt. A rehabilitáció után hat hónappal ismét visszatért a repüléshez.
Ogden, a kapitány életét megmentő légiutas-kísérő nem volt ilyen szerencsés. Bár egy kificamodott vállal és fagyási sérülésekkel megúszta, a baleset pszichés nyomot hagyott rajta. Ogden pár héttel később visszatért dolgozni, de nem tudta legyőzni a baleset okozta poszttraumás stresszt, így elhatározta, hogy foglalkozást vált. Ő és a többi légiutas-kísérő, illetve a másodpilóta is elnyerték a brit királynő dicséretét a levegőben mutatott hősies szolgálataikért. Hogy a balesetet okozó szervízmunkás milyen büntetést kapott, azt nem tudni.
