Első ránézésre az elefánt jámbor állatnak tűnik. Ez kizárólag azért van, mert nagy, komótos és növényevő. Valójában az elefántok meglehetősen gonosz állatok. Nem annyira gonoszak, mint a vízilovak, de évente rendszeresen ezer embert ölnek meg.
Azt mondják, az elefántok sosem felejtenek el semmit. Ez azért van, mert az elefántoknak nagyon nagy a fejük. És léteznek a világon kifejezetten gonosz elefántok is. Ezek nemcsak hogy nem szeretik az embereket, de olykor kifejezetten gyűlölik is őket. Az elvadultságuknak különböző okai vannak. Néhányukat például gonosz és összeférhetetlen természetük miatt űzik el a csordából. Mivel magányra vannak ítélve, mindenkit gyűlölnek – beleértve az embereket is. Vegyük például a nepáli Dhurbe nevű elefántot. Ez a gazember betört Shanichara Bote gazdálkodó házába, és megölte huszonöt éves menyét a négyéves unokájával együtt.
Éjszaka úgy tűnt, mintha valaki bontaná a falat. Kimentem megnézni, és megláttam az elefántot – emlékszik vissza Shanichara. – Az agyagfal egy pillanat alatt összeomlott. A menyem a karjában az unokámmal kirohant, de az elefánt elkapta őket.
Shanichara felesége, Mangali szalmát gyújtott a tornácon, és elijesztette az állatot. Igaz, a lángok azonnal átterjedtek a házra, és az leégett, de ez megmentette a család többi tagját.
A helyzet egész borzalma azonban abban rejlik, hogy az elvadult elefánt már tizennégy éve üldözi a gazdálkodó családját.
Ez 2012-ben kezdődött, amikor a Dhurbe nevű elefánt halálra taposta Shanichara szüleit. Hogy mi váltotta ki az elefántból az agressziót, nem világos.
A tragikus eset után a család Nepál másik végébe költözött. Abban reménykedtek, hogy a széles folyók megvédik őket az elefánttól. Azonban a gonosz és elszánt elefánt ott is megtalálta őket.
A Chitwan Nemzeti Park – Nepál első rezervátuma – archívuma szerint Dhurbe 2010-ben kezdett falvakra támadni és embereket ölni. Legalább huszonöt emberi élet szárad a lelkén, köztük két katonáé, akik az orvvadászok ellen küzdöttek.
Miután az elefánt 2012-ben halálra taposta Shanichara szüleit, a hadsereg rendkívüli ülésén parancsot adtak az elvadult elefánt felkutatására és lelövésére. A katonák kéthetes hajtóvadászatot folytattak, amely során felkutatták az elefántot, és kétszer is rálőttek. Az állat súlyosan megsebesült, de megölni nem tudták. A hajtóvadászat másfél millió rúpiába került az államnak, de Dhurbe elmenekült a dzsungelbe és elrejtőzött.
A hatóságok úgy döntöttek, hogy az elefánt belehalt a sérüléseibe. Azonban a gyilkos elefánt kigyógyult, és visszatért a régi kerékvágásba – újra a gyilkosságok és a törvényen kívüli garázdálkodás útjára lépett.
Amikor beérik a rizs és a kukorica, Dhurbe óramű pontossággal érkezik – panaszkodnak a helyi lakosok. – Pár éve betört a szomszédos faluba, a hátára rakodta a betakarított rizses zsákokat, és elment a dzsungelbe. De hogy közvetlenül a mi negyedünkben öljön meg embereket, az először fordult elő.
Hogy Dhurbe elnyeri-e méltó büntetését a bűneiért, vagy újra elmenekül a dzsungelbe, elrejtőzve a nepáli igazságszolgáltatás büntető keze elől – egyelőre nem világos. Meglátjuk.
