A személygépkocsik világa egy különleges közeg, amely az emberi társadalomhoz hasonlóan saját folklórral és mendemondákkal rendelkezik. Nem meglepő, hogy az autók és motorok mitológiájában és történetében számos olyan hiedelem és legenda létezik, amelyekben gyakran még a technikailag képzett autósok is hisznek. Ezek többsége a 80-as évekből származik, és a mai napig kötelező rituálékként vagy eljárásként él tovább.
A reggeli tankolással több üzemanyag tölthető be
Arról van szó, hogy kora reggel a benzinkúti tartályban lévő üzemanyag mindig hidegebb, mint napközben vagy este. Mivel a benzinnek és a dízelolajnak meglehetősen nagy a hőtágulási együtthatója, reggel több üzemanyag fér a tankba, ha tömegre számítjuk.
Ebben a tévhitben van némi ráció, de csak elméleti szinten. A legtöbb benzinkút üzemanyagtartályai elég mélyen a föld alatt vannak elásva, ahol a talaj hőmérséklete gyakorlatilag sem a nap folyamán, sem évszakok szerint nem változik, így az üzemanyag hőmérsékletének tényleges ingadozása minimális.
A felszíni tárolókkal rendelkező régi töltőállomásokon a hőmérséklet-ingadozások észrevehetőbbek voltak, de ott is legfeljebb szimbolikus térfogatkülönbségről volt szó.
Egyes modern töltőállomásokon az üzemanyag-adagoló oszlopok hőmérséklet-kompenzációs rendszerekkel vannak felszerelve, amelyek automatikusan figyelembe veszik az üzemanyag hőmérsékletét a kívánt mennyiség kiadásakor, így semmiképpen sem számíthatunk arra, hogy így több üzemanyagot tankolhatunk.
A kézi sebességváltóval üzemanyag takarítható meg
Ez a legenda még a karburátoros üzemanyag-ellátó rendszerrel rendelkező régi motorok korszakában alakult ki, amikor különféle házi készítésű módszerek voltak használatban a takarékos vezetésre, például az üresben vagy a legmagasabb fokozatban történő gurulás.
Valójában a megtakarítás, ha volt is, csak az optimális sebesség és ezáltal a motor terhelésének megválasztása miatt történt. A befecskendezős motorok megjelenésével a helyzet megváltozott. A modern motorok képesek leállítani az üzemanyag-ellátást, amikor sebességben gurulnak, ami gyakran gazdaságosabb, mint üresben vagy kinyomott tengelykapcsolóval gurulni.
Így mára a kézi váltó és a megfelelően beállított modern automata vagy fokozatmentes váltó közötti fogyasztáskülönbség a legtöbb vezető számára gyakorlatilag eltűnt, sőt, néha az automata váltó bizonyul gazdaságosabbnak, egyszerűen azért, mert pontosabban választja meg a sebességfokozatot a vezetési körülményekhez, mint az átlagos vezető.
A szintetikus olajra váltáskor a motor mindig szivárog
Egy meglehetősen elterjedt, a 80-as évekből származó mítosz a gumi tömítések alacsony minőségével kapcsolatos. A lényege az, hogy a motor összes gumigyűrűje, mandzsettája és szimeringje jól érzi magát az ásványi olajjal érintkezve, de a szintetikus olajjal való érintkezéskor oldódni kezdenek.
Igen, előfordul, hogy olajcsere után olajcseppek jelennek meg a motoron. Ennek oka nem a szintetikus vagy félszintetikus olaj, hanem a friss kenőanyag nagy tisztítóképessége.
Nem számít, hogy ásványi vagy szintetikus olajról van-e szó. Az új olaj kimossa az összes gyanta- és szennyeződésdugót, amelyekkel a szimeringek vagy mandzsetták el voltak tömődve. Innen ered a szivárgás.
Egyes autógyártók feltüntetik az autók kézikönyvében a motorolaj típusát és az egyéb kenőanyagokra vonatkozó korlátozásokat, ezért érdemes először figyelmesen elolvasni a műszaki dokumentációt.
A piros autókat gyakrabban büntetik
Ez a történet az Egyesült Államokból származik, ahol egy időben létezett a piros autók kultusza. Nem egyszerűen a piros színű autóké, hanem az erős motorral felszerelt, feltuningolt versenyautóké. Ha valaki vett egy skarlátvörös autót, annak mindenképpen úgy kellett száguldoznia, mint egy rakétának.
Valójában semmilyen hasonló gyakorlat nem létezett és nem létezik, ezt érdemes külön hangsúlyozni, mert a mítosz meglepően szívósnak bizonyult.
Valószínűleg a banális feltűnőség miatt keletkezett, mivel a piros autó a forgalomban jobban szemet szúr, mint a szürke vagy a bézs, ezért jobban megjegyzik, ha gyakrabban állítják meg, egyszerűen az emberi észlelés miatt, nem pedig a valós statisztikák alapján.
Télen kötelező az autót legalább 10-15 percig alapjáraton melegíteni
A 80-as években az autótulajdonosok igyekeztek 10 percig vagy tovább előmelegíteni a motort, mielőtt elindultak volna, és azokban az években ennek valóban volt értelme.
Az ok az akkori olajok minősége volt: hideg motorban a viszkozitásuk erősen megnőtt, ami miatt a kenőanyag rosszabbul áramlott a csatornákban, a súrlódó alkatrészek pedig egy ideig elégtelen kenés mellett működtek.
Mostanra a helyzet megváltozott. A modern négyévszakos olajokat kifejezetten úgy fejlesztették ki, hogy még alacsony hőmérsékleten is megőrizzék a megfelelő folyékonyságot, és sokkal gyorsabban eljutnak a szükséges alkatrészekhez, mint a régi ásványi kenőanyagok.
Ezért a hosszú alapjárati melegítésnek a modern, minőségi olajjal működő motoroknál már nincs gyakorlati értelme. Hatékonyabb a motort menet közben melegíteni, az út első perceiben kerülve a hirtelen terhelést.
