A pályafutás során végzett, fizikailag nehéz munka 50 éves kor felett rosszabb egészségi mutatókkal függ össze. Erre a következtetésre jutottak a kutatók, miután közel 65 ezer ember munkatörténetét vizsgálták meg. Kifejlesztettek egy olyan indexet is, amely lehetővé teszi a terhelés felmérését konkrét munkaköri feladatok alapján – a takarítástól kezdve a nehézgépek kezeléséig. Hogy mely foglalkozások kapcsolódnak kedvezőtlen egészségi mutatókhoz, és miért fontosak az eredmények a munkavédelem és a nyugdíjpolitika szempontjából, azt az alábbiakban foglaljuk össze.
Hogyan mérték fel a kutatók a teljes pályafutás terhelését
A kutatást Giacomo Pasini, a velencei Ca’ Foscari Egyetem ökonometriai professzora és Petru Crudu, az Innsbrucki Egyetem kutatója végezte el. A szerzők a SHARE projekt adatait használták fel, amely az 50 év feletti európai lakosok egészségére, idősödésére és nyugdíjba vonulására vonatkozó információkat gyűjti össze. A mintába 64 795 ember került be, akiknek a szakmai tevékenységéről rendelkezésre álltak adatok.
A kutatók rekonstruálták a résztvevők élete során végzett munkák sorrendjét. Minden egyes foglalkozáshoz hozzárendeltek egy fizikai intenzitási mutatót, majd megbecsülték a teljes karrier során felhalmozódott terhelést. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a korábbi munkákat is figyelembe vegyék, ne csak az érintettek legutolsó állását.
„A végzett munka is nyomot hagy az egészségünkön” – magyarázta Pasini.
Az elemzés során a kutatók figyelembe vették a résztvevők gyermekkori körülményeit, társadalmi-gazdasági jellemzőit és életmódját. A fizikailag nehéz munka és a rosszabb egészségi mutatók közötti kapcsolat ezen korrekciók után is fennmaradt.
Milyen betegségekkel függ össze a nehéz fizikai munka
Azoknál az embereknél, akiknek a pályafutása nagyobb fizikai megterheléssel járt, gyakrabban diagnosztizáltak szívinfarktust, sztrókot és krónikus tüdőbetegségeket. A cukorbetegség és a magas vérnyomás pedig általában korábbi életkorban jelentkezett náluk.
Több egészségi mutató esetében a kapcsolat erősebbnek bizonyult a nőknél. Az eredmények alapján azonban nem jelenthető ki, hogy a fizikai munka minden típusa egyformán hat a férfiakra és a nőkre: a különbségek a vizsgált betegségtől függtek.
A tudományos cikkben a szerzők számszerű becsléseket is bemutatnak. A munka fizikai intenzitási mutatójának egy MET egységgel való növekedése a szívinfarktus valószínűségének körülbelül 1,3 százalékpontos, a sztrók kockázatának pedig mintegy 0,8 százalékpontos emelkedésével járt együtt.
A MET, vagyis a metabolikus ekvivalens a feladatok elvégzése során fellépő energiafelhasználást mutatja. Ebben a kutatásban a különböző szakmák fizikai követelményeinek összehasonlítására használták. A bemutatott becslések statisztikai összefüggést írnak le a vizsgált mintában, és nem jelentenek egyéni előrejelzést egy-egy konkrét munkavállalóra nézve.
Mit jelent az extra öregedési évekkel való összehasonlítás
Hogy érthetőbbé tegyék a feltárt összefüggés nagyságrendjét, a kutatók összevetették azt az önértékelt egészségi állapot életkor szerinti eltéréseivel. Az alapmodellben a fizikai intenzitás egy MET egységgel történő növekedése az egészségi állapot szubjektív megítélésének olyan mértékű romlásának felelt meg, amely nagyjából 2,6 további életévvel mérhető össze.
Példaként a szerzők egy járművezető-oktató kevésbé megterhelő munkáját vetették össze egy árufeltöltő jóval intenzívebb feladataival.
Ez az összehasonlítás nem jelenti azt, hogy a nehéz munka 2,6 évvel rövidítené meg az életet, vagy pontosan ennyivel gyorsítaná fel a biológiai öregedést. A kutatók a statisztikai modell eredményét a résztvevők saját egészségi állapotukról adott értékelései alapján váltották át életkori egyenértékre.
Milyen munkaköri feladatokat emeltek ki a kutatók
A kutatás második része a konkrét munkafeladatokra összpontosított. A szerzők a különböző szakmákban előforduló 302 feladatkategóriából indultak ki, és statisztikai módszerrel 67 olyat azonosítottak, amely idősebb korban rosszabb önértékelt egészségi állapottal járt együtt. A legmeghatározóbbak közé tartozott a konyhák, fürdőszobák és vécék takarítása, a nehézgépek kezelése, a mezőgazdasági munka, valamint a javítás és a karbantartás.
A kiválasztott csoportba bekerült a teherautók rakodása, a nehéz tárgyak mozgatása, a villanyszerelés, valamint az építőipari és felújítási munkák is. Külön helyet kaptak a másoknak nyújtott fizikai segítségnyújtási feladatok, beleértve a mosdatást és az öltöztetést.
Így a kedvezőtlen egészségi mutatókkal összefüggő feladatok több ágazatban is megjelentek. Nem korlátozódtak az iparra vagy az építőiparra, hanem magukban foglalták a takarítást és a mindennapi gondozást is. A feltárt kapcsolat ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy ilyen feladat minden egyes elvégzése megbetegedéshez vezetne. A tanulmány a munka jellegét egy sokéves karrier összefüggésében vizsgálja.
Miért fontosak az eredmények a nyugdíjpolitika szempontjából
A szerzők az eredményeket a karrier lezárultakor tapasztalható egészségügyi egyenlőtlenségekről szóló vitához kapcsolják. Az azonos életkorú emberek nagyon eltérő munkatapasztalattal rendelkezhetnek: egyesek évtizedeken át végeztek fizikailag nehéz feladatokat, míg mások lényegesen kisebb terhelés mellett dolgoztak.
„A naptári kor mindenkinél azonos, a teljes pályafutás alatt felhalmozódott terhelés azonban nem” – jegyezte meg Pasini.
A kutatók szerint e különbségek figyelembevétele segíthet a dolgozók védelmét célzó intézkedések kidolgozásában a pályafutás kései szakaszaiban. Az eredmények alapot adnak arra, hogy ne csak az érintett életkoráról, hanem a sokéves foglalkoztatás jellegéről is szó essen.
A tanulmány ugyanakkor nem kínál kész formulát az egyes szakmák nyugdíjkorhatárának meghatározására. Érdeme abban áll, hogy a terhelés részletesebb felmérését nyújtja, amelyet a jövőbeli kutatásokban és a szakpolitikai egyeztetéseken fel lehet használni.
Mit nem bizonyít egyelőre a kutatás
A szerzők hangsúlyozzák, hogy statisztikai összefüggéseket tártak fel. Ezen adatok alapján nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kizárólag a munkakörülmények okozták az egészségi állapot romlását.
A pályaválasztás függhet az ember kezdeti egészségi állapotától és életkörülményeitől. Az egészségügyi problémák pedig szintén képesek befolyásolni a további munkatörténetet. A kutatók figyelembe vették a résztvevők elérhető adatait, és további ellenőrzéseket végeztek, ez azonban nem zárja ki az összes lehetséges egyéb magyarázatot.
A feltárt összefüggés különböző egészségi mutatók alkalmazásakor is fennmaradt. Ezért az eredmények rámutatnak arra, hogy a megelőző intézkedések kidolgozásakor mennyire fontos a teljes karrier során felhalmozódó terhelés és a konkrét munkaköri feladatok vizsgálata.
