Hacsi, a leghűségesebb barát, Oroszlánkirály, Szerelmünk lapjai – csak néhány film azok közül, melyeket jobb, ha egy doboz zsebkendő társaságában kezdünk el nézni. Sokan azonban úgy tartják, hogy a sírás a gyengeség jele, azonban ez hatalmas tévedés.
Paul J. Zak, a kaliforniai Claremont Egyetem neurolingvisztika professzora ugyanis egy átfogó kutatást végzett a témában, melyből kiderült, hogy azok, akik elsírják magukat filmnézés közben, azok sokkal empatikusabbak, érzelmileg erősebbek, mint mások, illetve tisztában vannak vele, hogyan kell kezelni az érzelmeiket, és a hétköznapi problémák leküzdésében is eredményesebbek.
1. Tudják, hogy a történet, amit látnak csak fikció, de nem tudják magukban tartani az érzelmeiket.
Zak szerint ez egyfajta kognitív kommunikáció, hiszen az emberek ilyenkor bár tudják, hogy a képernyőn látott események nem valódiak, mégis elkerülhetetlen számukra a sírás, ha egy nagyon érzelemdús jelenetet látnak.
2. Az oxitocin a felelős.
Ez a hormon neurotranszmitterként működik – ez felelős az érzelmeinkért, amikor egy megindító jelentet látunk a képernyőn. Ilyenkor legtöbbször hozzákapcsoljuk a történetet egy személyes tragédiánkhoz és múltban történt eseményhez, ennek hatására pedig sokkal empatikusabbak leszünk a képernyőn látható személyek irányába, noha pontosan tudjuk, hogy ami velük történik, az nem a valóság.
3. Az ilyen emberek nem félnek kimutatni az érzelmeiket.
Azok az emberek, akik nem sírják el magukat az érzelmes jelenetek alatt, valójában mentálisan erősebbek a társaiknál – így habár általában őket is kivétel nélkül megérinti a történet, megpróbálják magukban tartani az érzelmeiket. Ennek oka legtöbbször, hogy nem elég bátrak hozzá, hogy kifejezzék az érzéseiket – félnek mások kritikájától.
4. A könnyek ereje.
Zak kutatása rávilágított, hogy azok az emberek, akik elsírják magukat a filmek alatt, egytől-egyig pozitívan tekintenek a könnyeikre. A sírás arra késztet bennünket, hogy kapcsolatba lépjünk más emberekkel, és hogy még a legnegatívabb környezetben is képesek legyünk felfedezni az apró kis pozitívumokat.
5. Nem futnak el az érzelmektől.
Azok az emberek, akik sírnak a filmek közben, úgy gondolják, hogy fontos minden létező perspektívából megvizsgálni egy adott szituációt, ez pedig néha könnyekhez vezet. Ez a hozzáállás azonban nagyobb érzelmi stabilitást biztosít nekik, mint azoknak, akik igyekeznek elrejteni az érzéseiket.
6. Nem korlátozódik nemekre.
Mindannyian hallottuk már azt a mondást, hogy „a fiúk nem sírnak”. A legtöbb férfit már gyerekkora óta úgy nevelik, hogy gyengeségnek és elítélendőnek tartsa a sírást. Ez azonban egy idejétmúlt, roppant szűk látókörű és értelmetlen korlátozás.
Babakorban a fiúk és a lányok egyformán sírnak olykor az őt ért interakciók hatására – ez egy teljesen természetes biológiai válasz, ami nem korlátozódik a nemekre, de még csak a fajokra sem, hiszen az állatvilágban is hasonló jelenségek figyelhetők meg. Akárcsak a fiú kisbabák, a hím állatok sem félnek attól, hogy a sírásukat esetleg a nőiesség jeleként fognák fel a társaik.
7. Teljesen egészében kiélvezik az életet.
Az oxitocin hatással van az emberek közötti bizalomra is. Azoknak az embereknek, akik jobban megbíznak másokban, magasabb szintű neurotranszmitter található a testükben, így ők mélyebb kapcsolatot képesek kialakítani embertársaikkal. Felismerik, hogy kik azok az emberek, akiket érdemes megbecsülni a közvetlen közelükben és sokkal jobb, teljesebb életet élnek mint azok, akik kétkedve állnak másokhoz és a szorongásuk miatt nehezen alakítanak ki kapcsolatot másokkal.
Te melyik film alatt érezted úgy, hogy nem bírod visszatartani a könnyeidet? Zavarban érzed magad, ha mások látják a könnyeidet? Oszd meg velünk hozzászólásban.
