Ha a nyolcvanas években valaki azt mondja egy férfinak, hogy negyven évvel később a saját lakás, a magas jövedelem, a hitelmentes élet, a jó fizikum és a saját vállalkozás sem lesz garancia arra, hogy párt találjon magának és nyugodt körülmények között családot alapítson, biztosan rossz viccnek hitte volna.
A mai férfi azonban pontosan ebben a valóságban él.
A statisztikák szerint az emberek jóval később kötik meg az első házasságukat, mint a szüleik generációja, és az első gyermek vállalása is egyre későbbre tolódik. A válások aránya közben már a döbbenetes 80%-ot is meghaladta (képzeld el, hogy úgy fekteted be valahova az összes pénzedet, hogy 80% eséllyel elveszíted), a társkereső appok pedig egyetlen ujjmozdulattal lapozható, végtelen arcáradattá silányították a párkeresést.
A paradoxon éppen abban rejlik, hogy bár az emberiség történetében még soha nem volt ennyi lehetőség az ismerkedésre, a megfelelő társ megtalálása mégis egyre inkább lehetetlen küldetésnek tűnik.
Különösen igaz ez a sikeres, 40 feletti férfiakra.
Egy ilyen férfi ennyi idős korára mindent megtett, amit a társadalom fiatalkora óta elvárt tőle. Tanult, diplomát szerzett és karriert épített. Megtanult pénzt keresni, saját otthont teremtett, rendbe tette a pénzügyeit, és felhagyott a mának éléssel.
Aztán egyszer csak szembesül egy meglepő ténnyel.
Egyre gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy egyszerűen nem talál olyan nőt, akivel valóban szívesen leélné a következő negyven évet.
Ráadásul minél magasabb az életszínvonala, annál jobban beszűkülnek a választási lehetőségei.
De vajon miért alakult ez így?
Hasonló korú és idősebb nők
A legtöbb 40 feletti férfi a saját korosztályából szeretne párt választani. Elsőre ez tűnik a leglogikusabbnak: egy érett emberről van szó, akinek van már élettapasztalata, tudja, mit jelent a felelősség, és vágyik a családra.
A gyakorlatban azonban a dolgok gyakran egészen másképp festenek.
Az ilyen korú egyedülálló nők jelentős része túl van már több nehéz kapcsolaton, váláson vagy fájdalmas szakításon. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz emberek lennének, azt viszont igen, hogy a férfi nem tiszta lappal indít, hanem egy már megkezdett történet folytatásába csöppen bele.
A nővel együtt nagyon gyakran automatikusan megjelenik a férfi életében a volt férj, a gyerekek, a lezáratlan konfliktusok, a jogi hercehurcák, a gyerektartás körüli viták és az állandó telefonhívások is. Emellett kénytelen figyelembe venni egy másik férfi véleményét, és el kell fogadnia, hogy az illető folyamatosan jelen lesz a mindennapjaikban, hiszen apaként beleszólása van a közös gyermek sorsába.
Igen, ha a nőnek már van gyermeke, a volt férj jó eséllyel soha nem tűnik el teljesen az életetekből. Közvetve vagy közvetlenül, de hosszú éveken át jelen lesz: az ünnepeken, a születésnapokon, a szülői értekezleteken, az anyagi kérdésekben, a betegségek idején és számtalan más élethelyzetben.
Nem minden férfi áll készen arra, hogy zokszó nélkül elfogadja egy másik férfi állandó jelenlétét a saját családi életében. Különösen akkor nem, ha már komoly egzisztenciát épített fel, a nulláról szeretne saját családot alapítani, és a korábbi kapcsolataiból még nem született gyermeke.
Márpedig minden joga megvan ahhoz, hogy a nulláról építse fel a saját családját, ahelyett, hogy egy másik ember korábban felbomlott családjához csatlakozna.
Arról nem is beszélve, hogy más gyermekének a felnevelése még ennél is bonyolultabb kérdés.
Az interneten persze előszeretettel hangoztatják a szép szólamokat arról, hogy az igazi szerelem nem ismer akadályokat, a való élet azonban ennél jóval prózaibb.
Más gyermekét nevelni érzelmileg rendkívül megterhelő. A férfi pénzt, időt és energiát áldoz rá, tekintélyt vív ki magának, jogilag mégis idegen marad. Egy komolyabb konfliktus vagy szakítás esetén pedig akár egyetlen nap alatt elveszítheti mindazt, amit éveken át felépített.
Ráadásul, ha a férfi mindenképpen vér szerinti gyermeket szeretne, egy 40 feletti nő már nem feltétlenül vágyik újabb babára, vagy biológiailag ütközik nehézségekbe a teherbeesés az életkorral járó termékenységcsökkenés miatt.
Sok sikeres férfi éppen ezért tudatosan kerüli az ismerkedést ezzel a korosztállyal, egyszerűen azért, mert nem akar felelősséget vállalni mások múltbeli döntéseinek a következményeiért.
Ez persze nem kőbe vésett szabály. Bármilyen kivétel előfordulhat, és egy 40 éves férfi is találhat magának egy nála idősebb, nagyszerű nőt, akivel boldog családot alapíthat – hiszen minden eset egyedi. Nagy általánosságban azonban pontosan az történik, amiről fentebb szó esett.
Ráadásul létezik egy kevésbé nyilvánvaló probléma is.
Mégpedig a rögzült szokások kérdése.
Negyvenéves korára az embernek már teljesen kialakult a saját életritmusa. Mindenkinek megvannak a maga szabályai, rigolyái, illetve határozott nézetei a pénzről, a pihenésről, a háztartásról, a gyereknevelésről és a személyes térről.
Míg huszonévesen két fiatal szó szerint együtt nőhet fel, és fokozatosan csiszolódik össze, addig ebben a korban már két kiforrott személyiség feszül egymásnak. Egyikük sem akar engedni, hiszen mindketten a saját életmodelljüket tartják helyesnek. A kompromisszumkötés így nem egy természetes folyamat lesz, hanem állandó küzdelem, ami végül könnyen felőrli a kapcsolatot.
Fiatal nők 18 és 25 év között
Első pillantásra ez a korosztály remek választásnak tűnhet. Különösen azért, mert egy sikeres, 40 feletti férfi valóban könnyen felkeltheti a fiatal lányok érdeklődését: magabiztos, anyagilag stabil, tud udvarolni, van élettapasztalata, és nem úgy viselkedik, mint egy kiforratlan egyetemista.
Ám míg egy 40 éves férfinak még van némi esélye megtalálni a közös hangot egy 20 éves lánnyal, addig 50 felett az ilyen kapcsolatokban már olyan probléma üti fel a fejét, amit semmilyen pénzzel nem lehet áthidalni.
Ez pedig a gyökeresen eltérő élettapasztalat.
Hiába beszélik ugyanazt a nyelvet, kulturálisan mégis teljesen más világban élnek.
A férfi háta mögött már ott vannak a megélt válságok, elbocsátások, egy felépített vállalkozás, a másokért viselt felelősség súlya, közeli hozzátartozók elvesztése, és annak a pontos tudata, hogy mennyire drága az idő.
Egy 20 éves lány életében ezzel szemben az egyetem, az első külföldi utazások, a barátnők, az új élmények hajszolása, a közösségi média, az útkeresés és a világ felfedezésének vágya áll a középpontban.
Amikor pedig lecseng az első fellángolás, hamar kiderül, hogy valójában alig van miről beszélgetniük. Más filmeken nevetnek, más példaképek inspirálják őket, és teljesen másképp látják a sikert is. Még a gyerekkori emlékeik is két különböző korszakhoz kötődnek. Eleinte ez jelentéktelen apróságnak tűnik, de a hétköznapokban előbb-utóbb olyan érzésük lesz, mintha két külön bolygón élnének.
És van itt még egy fontos szempont.
Húszévesen a legtöbb ember személyisége még javában formálódik. Egy fiatal lány ma még az egyik országban képzeli el az életét, fél év múlva viszont már a világ másik felére költözne. Gyakran még egyáltalán nem fűlik a foga a családalapításhoz és a gyerekvállaláshoz, hiszen még be sem fejezte az egyetemet, nem épített karriert, és inkább szórakozni, bulizni vágyik. Ha viszont a férfi már elmúlt 40, és megállapodna, ez áthidalhatatlan ellentétet szül.
Éppen ezért rendkívül nehéz egy érett férfinak hosszú távra terveznie valakivel, aki még maga sem tudja, kivé válik öt év múlva.
Végezetül ott van az a forgatókönyv is, amelyet már sok férfi megtapasztalt a saját bőrén.
A férfi támogatja a fiatal lányt a tanulmányaiban, segít neki fejlődni, önbizalmat szerezni, megkeresni az első komolyabb fizetését és bekerülni egy magasabb társadalmi körbe. Idővel azonban a lány körülnéz, és észreveszi, hogy a láthatáron rengeteg más udvarló is feltűnik, akik talán még vonzóbbak, gazdagabbak, és ami a legfontosabb: jóval fiatalabbak a jelenlegi párjánál. Ilyenkor pedig szinte törvényszerűen támad fel benne a vágy, hogy kipróbáljon valami újat. Ez már csak a fiatalság természete.
Egy érett férfi számára tehát nem is annyira lehetetlen, mint inkább rendkívül kockázatos vállalkozás családot alapítani egy ilyen korú lánnyal, hiszen óriási az esélye a későbbi szakításnak vagy válásnak.
Nők 25 és 35 év között
Sok férfi a 25 és 35 év közötti korosztályt tartja az arany középútnak. Papíron valóban ez tűnik az ideális választásnak: a nő már felnőtt, de még fiatal, és gyakran nem cipeli magával egy korábbi házasság terheit vagy gyermekeit. A férfi abban bízik, hogy ebben a korcsoportban találja majd meg a tökéletes feleséget, a mai valóság azonban gyakran hidegzuhanyként éri.
Harmincéves kor körül ugyanis sok nőnél bekapcsol egy erős biológiai és társadalmi időkényszer. A biológiai óra őrült sebességgel kezd ketyegni, a fiatalkori romantikus illúziók pedig pillanatok alatt átadják a helyüket a rideg számításnak. A nő pontosan érzi, hogy a legfőbb tőkéje – a fiatalsága és a szépsége – fokozatosan veszít az értékéből, ezért azt minél gyorsabban és minél magasabb áron szeretné „értékesíteni”.
Ennek következtében sok ebbe a korosztályba tartozó nő a 40 feletti, sikeres férfiban már nem a szerelmet vagy az érzelmi társat látja, hanem egy jövedelmező pénzügyi projektet. Nem partnert keresnek, hanem egy magas életszínvonal garanciáját – valakit, akinek kutya kötelessége betömni a korábban felhalmozott anyagi réseket.
A közösségi média nap mint nap luxusutazások, márkás táskák és drága éttermek képeivel bombázza a nőket. Még ha tudat alatt tisztában is vannak azzal, hogy ez a kirakatvilág csupán illúzió, az elvárásaik így is az egekbe szöknek. A férfi még el sem hívta randevúra a kiszemeltjét, de a nő fejében máris pörög a kalkulátor: „Milyen autóval jár? Van saját lakása? Hajlandó lesz azonnal pénzt áldozni a szeszélyeimre?”
Ezzel párhuzamosan viszont a hajlandóság arra, hogy cserébe ő is nyújtson valamit – érzelmi melegséget, hűséget vagy gondoskodást –, a nullához közelít.
A helyzetet tovább rontja a végtelen választék illúziója, amelyet a társkereső oldalak és alkalmazások táplálnak. A napi több száz lájk és sablonos bók hatására a nő valóban abban a hitben él, hogy rendkívül kapós. Meg van győződve róla, hogy bárkit bármikor képes pótolni, még a legsikeresebb és legrendesebb férfit is. Akkor meg miért kellene alkalmazkodnia, elsimítania a súrlódásokat, vagy érzelmi energiát fektetnie egy mély kapcsolat felépítésébe? Bármilyen apró nézeteltérés – vagy pusztán az, ha a férfi nem hajlandó finanszírozni a legújabb hóbortját – elég ürügy arra, hogy újra megnyissa a társkereső appot, és elölről kezdje a válogatást.
Az őszinte szeretet és a kapcsolat ápolása iránti igény teljesen elsorvad, a helyét pedig átveszi a színtiszta fogyasztói számítás, amelyben a férfi csupán egy ideiglenes útitárs, aki állja a számlát. Egy sikeres férfi számára a házasság egy ilyen nővel rendkívül kockázatos és előnytelen lépés, hiszen egy esetleges válás és vagyonmegosztás során rengeteget veszíthet.
A legkellemetlenebb felismerés még csak nem is az, hogy kevesebb lenne ma az értékes, társnak való nő. Könnyen lehet, hogy pontosan ugyanannyian vannak, mint régen.
A probléma egészen másban gyökerezik: ők már rég férjhez mentek. Amíg a férfi a húszas-harmincas éveiben a karrierjét építette, hétvégente is dolgozott, lakásra gyűjtött, és igyekezett „ideális férjjelöltté” válni, addig a családcentrikus nők többsége már régen megállapodott. Mire a férfi betölti a negyvenet, a párkeresési piacon többnyire már csak azok maradnak, akik valamilyen okból korábban nem tudtak tartós kapcsolatot kialakítani. Így a sikeres férfi végül már nem a „jó” és a „rossz” között válogat, hanem csupán a különböző kompromisszumok között próbál lavírozni.
Pontosan ezért hallani ma egyre gyakrabban azt a mondást, amely tíz-tizenöt évvel ezelőtt még teljes képtelenségnek hangzott volna: „Egy sikeres férfi számára ma már nem az a legnehezebb, hogy megkeresse az első millióját, hanem az, hogy találjon egy olyan nőt, akit valóban feleségül is akar venni.”
