Üdvözlök mindenkit!
Ma egy olyan problémáról szeretnék beszélni, amellyel sok egyedülálló, gyermektelen férfi – és szerintem nő is –, valamint olyan párok szembesültek már, akiknek a gyerekei felnőttek.
Rögtön egy pontosítás: nagyon toleráns vagyok a gyerekekkel. Bár a negyvenes éveim elején járva még nem lettem apa, örömmel vigyáztam az unokahúgomra, amikor még kicsi volt.
De nem osztom azt az általános rajongást, amellyel sok anya – és apa – viszonyul a gyerekéhez. Komolyan: a közösségi oldalak tematikus csoportjaiban és a női fórumokon is gyakran azt olvasni, hogy a gyerekek az élet virágai.
Ma már enyhébb a helyzet, de úgy tíz évvel ezelőtt, ha egy nő kijelentette, hogy nem akar szülni, az anyukák azonnal rátámadtak, és azt kiabálták:
Hogyhogy nem akarsz??? Kell!
A már szült nőket arra buzdítják, hogy szüljenek még és még. Inkább azt kellene elmagyarázni, hogy a gyerek óriási felelősség, és csak akkor érdemes szülni, ha az ember tudja, hogy megfelelő megélhetést képes biztosítani magának és a gyerekének.
A gyereknek a férfi és a nő számára is örömöt kell jelentenie. Az anyaságot mindenek fölé helyező nők úgy erőltetik rá a férjükre a gyereket, mintha ő lenne az élet egyetlen fénypontja. Csakhogy amint megszületik a kicsi, a férfi háttérbe szorul és kiég. Rabszolgává válik, akinek egyetlen feladata az anya és a baba eltartása.
A legbosszantóbb, hogy az ilyen anyukák aztán női fórumokon panaszkodnak:
Annyira elfáradtam! Az a naplopó egyáltalán nem segít semmiben! Legalább öt percet szánna a fia nevelésére, mindent egyedül cipelek a vállamon!
Az ilyen hölgyek elfelejtik megemlíteni, hogy a férjük megszakad a munkában, hiszen el kell tartania a családot. Némelyiküknek pedig egyenesen megtiltják, hogy részt vegyen a kicsi nevelésében.
Nekem ez a családmodell nagyon nem tetszik. Most pedig beszéljünk arról, miért nem engedek be többé magamhoz olyan vendégeket, akik számomra idegen gyerekekkel érkeznek.
1. ok
Erre a fenti részből már következtethetsz. Az anyukák őszintén égi ajándéknak tartják a gyereküket.
Semmi kifogásom az ilyen anyai szeretet ellen. Az anyukák azonban elvárják, hogy ebben mindenki osztozzon.
Átjött hozzám egy kolléganőm a négyéves kisfiával. Mit kellene éreznem iránta? Szeretetet? Lehet, hogy kicsi, de számomra idegen, kívülálló személy. Egyébként is válogatós vagyok a társas helyzetekben, és ki nem állhatom, ha valamilyen kapcsolatot rám erőltetnek.
Amikor az anyukák látják, hogy engem hidegen hagy a csemetéjük, megbántódnak, sőt jelenetet rendeznek.
2. ok
Legyünk őszinték: sok mai anyuka elfelejtette, mit jelent a helyes nevelés. Mit mondhatnánk akkor a gyerekeikről, akiknek még az alapokat sem tanították meg? A vége az, hogy alighogy félrenézel, egy idegen poronty máris összefirkálta a falakat, feldöntötte a drága műszaki cikkekkel teli asztalt, vagy – ami a legrosszabb – elkezdte idegesíteni a házi kedvencedet.
Így a barátokkal vagy kollégákkal való kellemes beszélgetés helyett tűkön ülsz, és azon jár az eszed: vajon mit csinál most a gyerek? Miért van ilyen gyanúsan nagy csend?
3. ok
Találós kérdés: ha az elcsendesedett gyerek felborítja a tévét, ki vállalja a felelősséget? A szülők? Aha, persze.
Egy újabb összejövetel során egy ötéves kislány elővett egy ollót, és játszani kezdett a fejhallgatómmal, aminek eredményeként néhány különálló zsinórrá aprította. Ráadásként pedig ott virított a csokoládéval összekent számítógép-monitor. És mindössze ennyit válaszoltak a panaszaimra:
Te vagy a hibás. Egyébként is, a gyerek csak játszik, úgysem érted meg.
A gyerek tönkretett valamit? A szülők nemhogy nem térítik meg a kárt, de még téged állítanak be hibásnak. Felmerül a kérdés: egyáltalán minek kellenek nekem ilyen vendégek?
Ezeket az okokat figyelembe véve megkérem a vendégeimet, hogy gyerekek nélkül jöjjenek, még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy a szülők rendesek. Tudod, nem akarok kockáztatni, mivel a gyerekek kiszámíthatatlan lények, és még a legbecsületesebb, legértelmesebb emberekből is előtörhet a rosszabbik énjük.
Természetesen ezzel a feltétellel az ismeretségi köröm alaposan megcsappant. Nem panaszkodom. Szidhattok, amennyit csak akartok, de a nyugalom fontosabb.
