Véletlenszerű események, néhány jó helyen és jó időben kimondott szó vagy csak egy elburjánzó gondolat – néha ennyi is elég hozzá, hogy az életünk gyökeres fordulatot vegyen és teljesen más irányba induljon el, mint amerre néhány perccel korábban tartott.
Az alábbi emberek az interneten osztották meg azokat a példátlan és tanulságos eseményeket, amik az egész életüket örökre megváltoztatták és amelyekből mindannyian tanulhatunk.
3.) Baseball meccsen voltam és mivel nem figyeltem, az egyik kiütött labda fejen talált. Még fel sem eszméltem, amikor két nő rohant oda hozzám segíteni, majd úgy alakult a beszélgetés, hogy az egyik lánnyal telefonszámot cseréltünk és elkezdtünk találkozgatni.
13 éve házasok vagyunk ezzel a lánnyal és van két nagyszerű gyermekünk, csak azért, mert elbambultam, és hagytam hogy fejen találjon egy labda.
4.) A második évfolyamot végeztem éppen az orvosi egyetemen, amikor szünetben az egyik tanárom odalopakodott a hátam mögé és pár percig figyelte és hallgatózott, hogy miket beszélgetünk a barátaimmal. A szünet végeztével odajött hozzám és azt mondta, hogy szerinte egy színész veszett el bennem.
Ezután hobbiból színészkedni kezdtem, és ma lesz az első igazi előadásom a színházban, ahová természetesen az említett tanárt is meghívtam.
5.) 15 éves koromban találtam egy ajándékkártyát egy bevásárlóközpont közelében. Elmentem a pénztárhoz, és kiderült, hogy 8 ezer forint van rajta. Sétáltam a boltban és kerestem, hogy mit vehetnék belőle, mikor megláttam egy táncolós PlayStation 2-es játékot, a Dance Dance Revolution-t. Kellett hozzá pár ezer forint, az kipótoltam, a lényeg, hogy megvettem.
A szüleim garázsában kezdtem el rá táncolni, melynek következtében lefogytam és jobb lett az egészségem. 17 éves koromban egyetemre mentem, és a kollégiumba is magammal vittem a játékot, ahol a barátaimmal játszottunk vele és versenyeztünk. Olyannyira megszerettem a táncolást, hogy beiratkoztam egy tánciskolába és profi táncos lettem. Mindezt azért, mert valahol-valaki egyszer elhagyott egy ajándékkártyát.
6.) Matekóra helyett annak idején elmentem moziba megnézni a Vissza a jövőbe című film második részét. Egy lány ült be mellém, akivel többször is beszélgettünk a film közben, majd megbeszéltük, hogy egyszer elmehetnénk együtt is moziba. Ma ez a lány a feleségem és szerencsére matekból sem buktam meg.
7.) Ötödikes voltam, amikor meghallottam, hogy három tanár épp rólam beszél. Azt mondták, hogy furcsa gyerek vagyok és nem ide való. Nem vicc: az osztályfőnököm maga mondta, hogy nem érti, mit keresek itt, nekem egy speciális iskolában a helyem, hiszen még barátaim sincsenek.
Ez teljesen összetört, hiszen odáig azt hittem, hogy jóban vagyok az osztálytársaimmal. Szörnyű évek következtek ezután, depressziós lettem és a szüleim sem értették, hogyan lettem hirtelen egy extrovertált fiúból ilyen befelé forduló gyerek. Az egész életemre hatással volt ez az elcsípett beszélgetés, azóta is nehezen ismerkedek és csak keresem a helyem a világban.
8.) Épp repülőn utaztam, amikor borzalmas viharba került a gép. A pilóták folyamatosan harcoltak vele, hogy egyenesben tartsák a gépet, és habár csak percekig tartott az egész, nekem éveknek tűntek, az akkor történteket pedig sosem fogom elfelejteni. Emlékszem, ahogy a mellettem ülő srác hangosan imádkozott, én pedig egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mennyi minden várna még rám az életben.
Lényeg a lényeg, végül kikerültünk a viharból, de hetek múltán is rémálmok gyötörtek a repüléstől, ami olyan intenzív hatással volt rám, hogy abbahagytam miatta a dohányzást, az ivást és elkezdtem figyelni az étrendemre. Kizártam az életemből a mérgező embereket, több időt fordítottam a szeretteimre, és bár nem haltam meg akkor éjjel, mégis úgy érzem, mintha újjászülettem volna ettől a repülőúttól.
