Lelepleződött a varázslat: Hogyan sétált át David Copperfield a kínai nagy falon, repült a levegőben, és menekült meg egy összeomló épületből

A szerény zsidó fiúnak, az odesszai bevándorlók unokájának, David Seth Kotkinnak óriási szerencséje volt az életben: a 20. és 21. század fordulójának leghíresebb bűvésze lett. Nyolcévesen már javában hasbeszélt, tízévesen varázslóshow-kat adott a szomszédoknak a New Jersey állambeli Metuchenben, tizenkét évesen pedig belépett az Amerikai Bűvészek Társaságába, ahová korábban soha nem vettek fel gyereket. Végül a Forbes magazin értékelése szerint minden idők legsikeresebb bűvésze vált belőle. Hetvenéves korára a vagyona elérte az egymilliárd dollárt; elég csak annyit említeni, hogy tizenegy sziget van a tulajdonában.

Íme néhány legendás mutatványa, amelyek az 1990-es évek elején a tévénézőket is lenyűgözték – természetesen a leleplezésükkel együtt.

A trükk: a nézők egy szabadtéri emelvényen ülnek New Yorkban. Előttük Copperfield áll. Mögötte két függőleges, villanykörtékkel teli oszlopszerű szerkezet látható, köztük pedig maga a valódi Szabadság-szobor magasodik. Hangos, ünnepélyes zene szólal meg. Az „oszlopok” között felhúzzák a függönyt, majd leengedik... És a Szabadság-szobor eltűnt!

A megoldás: amíg a függöny zárva volt, a nézők emelvénye lassan elfordult. Ebből semmit sem vettek észre, mivel a mozgás rendkívül lassú és egyenletes volt (ennek biztosítása jelentette a mutatvány legfőbb nehézségét), a figyelmüket pedig a dübörgő zene is elterelte. Mire a függöny lehullott, a szobrot már eltakarta a szemük elől az egyik „oszlop”.

A trükk: a kínai nagy fal mindkét oldalához fémrudakból álló, fehér vászonnal letakart, egyszerű kocka alakú emelvényeket állítanak. Copperfield belép az egyikbe, a vásznon látjuk az árnyékát, amint látszólag áthatol a falon, majd eltűnik. Az asszisztensek lerántják a leplet – az emelvény teljesen üres. Eközben a túloldalon, a második emelvény vásznán megjelenik Copperfield árnyéka, amint lassan, látható erőfeszítéssel mászik ki a falból. Ismét lerántják a vásznat – és ott áll előttünk David!

A megoldás: az emelvények közel sem olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnnek. Az első aljában egy kis csapóajtós rekesz rejtőzik, ahol a bűvész hasonmása vár; az emelvényhez vezető lépcső szintén üreges, és elegendő helyet biztosít egy ember számára. Abban a pillanatban, amikor Copperfield belép az emelvényre, azonnal elrejtőzik a lépcsőben, a dublőr pedig gyorsan előmászik a rekeszéből – az ő árnyékát látjuk a vásznon.

Az emelvények világítását roppant ravaszul tervezték meg: a fehér vászonnal borított és látszólag teljesen átvilágított „kockában” valójában sötét sarkok találhatók, így a nézők nem látják, mi folyik bent. A dublőr a szükséges mozdulatok bemutatása után rögtön elrejtőzik az egyik ilyen sarokban. Eközben az igazi Copperfield észrevétlenül kimászik a lépcsőből, egy speciális föld alatti folyosón (vagy valamilyen más módon, akár fent) átjut a túloldalra, és felmászik a másik, szintén trükkösen bevilágított emelvényre.

Egy különleges apróság: mielőtt Copperfield belekezdene a mutatványba, egy törölköző lóg a nyakában (amire valójában semmi szüksége nincs). A hasonmás nyakában ugyancsak ott egy törölköző. Amint árnyékként feltűnik, azonnal leveszi magáról – mintha csak zavarná –, és egy résen át odaadja az asszisztensnek. Apróság, de pszichológiailag kiválóan működik: a néző éppen az ilyen jelentéktelen részletek miatt hisz a bűvésznek, és biztosra veszi, hogy végig ugyanazt az embert látja.

A trükk: Copperfield a levegőbe emelkedik, és nyugodtan repked a színpad felett. Hogy bizonyítsa, nem tartják drótkötelek, karikákon repül át, majd berepül egy üvegdobozba, amelyet felülről lefednek, és még ott is lebeg tovább. Sőt, még egy nőt is felvisz magával a levegőbe, felidézve Superman és Lois Lane repülését.

A megoldás: természetesen a mennyezethez van felfüggesztve, ahol egy különleges, rendkívül összetett rendszert építettek ki. Két kötegnyi, rendkívül vékony, szinte teljesen láthatatlan huzal tartja (ezek a szupererős szálak egyenként 0,25 mm vastagságúak). Copperfield ruhája alatt egy újabb bonyolult szerkezet található, amelyhez mindez csatlakozik. Az asszisztensek úgy mozgatják a karikákat, hogy azok ne érjenek hozzá a huzalokhoz. Amikor a dobozt lezárják, réseket hagynak a sodronyoknak (ám Copperfield mozgástere a dobozban korlátozott, ezért fordul ott oldalra a nézők felé). A hölgy vagy a saját asszisztense, vagy valóban egy néző a közönség soraiból, de úgy tartja őt, hogy ne érintse a huzalokat. A nő kiléte ugyan nem teljesen tisztázott, ám minden más sajnos teljesen egyértelmű: a trükköt részletesen leírja az a szabadalom, amelyet 1994-ben kapott meg az alkotója, John Gaughan, és amely már régen nyilvános. Természetesen ez egy hallatlanul nehéz műsorszám, amely kimerítő, hónapokig tartó próbákat igényel, a végeredmény viszont lehengerlő.

A trükk: Copperfieldet a derekánál egy lézerrel kettévágják. A lábak külön, a felsőtest külön mozog. A két testrész remekül megvan egymás nélkül: a felsőtest oldalról a lábak csípőjébe kapaszkodik, a lábak pedig végighordozzák a színpadon.

A megoldás: ez valójában egyáltalán nem bonyolult. A lábak műlábak (tulajdonképpen egy merev anyagból készült nadrág elülső fele), miközben Copperfield a saját, különleges pózba hajtott lábait vonszolja a színpadon. Eközben a felsőtestét egy szintén merevített póló fedi, amelyre egy hagyományos inget húztak (ez kilóg a nadrágból, és eltakarja azt a részt, amelyet visszafogottan ágyéknak nevezhetünk). Copperfield egyszerre hajol le és billen oldalra, miközben maga előtt tartja a műlábakat – így kelti azt a látszatot, mintha a két testrésze egymástól függetlenül élne. Egyszerű trükk, ha átlátod a működését. Egy óra alatt be lehet gyakorolni és otthon is meg lehet ismételni, plusz egy óra szükséges a ruha elkészítéséhez – az internet tele van leírásokkal. Pontosan ezért vette le Copperfield már régen a repertoárjáról.

A trükk: adott egy robbanóanyaggal teletömött épület, amelyet le akarnak bontani. Az egyik emeleten felállítanak egy széfet, amelybe bezárják Copperfieldet. Egy fix kamera a széfet mutatja, amelyből próbál kijutni, egy másik pedig a rendőröket és robbantási szakembereket veszi, amint a széf körül tevékenykednek, majd sietve elhagyják az épületet. Úgy tűnik, Copperfield lassan kiszabadul, de ekkor – bumm! A robbanóanyag váratlanul működésbe lép, és az épület összeomlik. A robbanástól mintegy 200 méterre azonban ott áll egy emelvény, amelyen egy nagy lepel hever. A lepel mozogni kezd, hirtelen feláll alatta valaki, lerántja magáról az anyagot – és ott terem Copperfield!

A megoldás: ez valójában nem kifejezetten korrekt, ízig-vérig televíziós és már rég leleplezett trükk. A képernyőt két részre osztják, és azt akarják elhitetni velünk, hogy a helyiségben lévő két kamera szinkronban, élő adásban mutatja ugyanazt a pillanatot. Ám a bal oldali felvételeket, ahol Copperfield a széfből igyekszik kikecmeregni, külön és előre rögzítették (erre több apró részlet is utal). A kép jobb oldalán látható alakok – a „rendőrök” és a „robbantók” – természetesen mind Copperfield asszisztensei... Bár a menekülésüket és az épület pusztulását talán valós időben vették fel, Copperfieldnek ennyi idő alatt bőségesen volt lehetősége elhagyni az épületet (például a széf hátulján lévő titkos ajtón keresztül). Röviden: csupa megrendezett trükk az egész. Az egyetlen figyelemre méltó részlet – vagyis az, ahogyan a végén megjelenik az emelvényen – a leleplezés után szintén csalódást kelt: a kamera ugyanis szigorúan csak egyetlen szögből mutatja az emelvényt, így nem látni, hogy a hátsó részében egy rejtett rekesz található, ahol Copperfield mindvégig rejtőzött.

Copperfield eltüntette a Szabadság-szobrot, de Claudia Schiffert nem tudta maga mellett tartani.