Lehet, hogy a tenger azért hullámzik, mert sós a vize?
Természetesen nem, ennek sok más oka van. De ma arról fogunk beszélni, hogy miért sós a tengervíz.
Alfred Wegener szerint a kontinensek valaha egyetlen egészet alkottak. A tektonikus lemezek mozgása miatt azonban szétszakadtak, és létrejöttek a különböző óceánok medencéi. Ezeket a medencéket esővíz és folyóvíz töltötte meg, így alakult ki a világóceán. Jelenleg a kontinentális sodródás sebessége elég magas. Például Afrika és Dél-Amerika évente 2 cm-rel távolodik egymástól.
A tengerek és óceánok számos sziklát mosnak, amitől ionokkal telítődnek, ez pedig sós ízt ad a víznek. Ezt a folyamatot a vulkáni hamu, a csapadék, a folyók lefolyása és még a légköri jelenségek is befolyásolják.
A tengervíz hasznos
Mivel a vízbe különböző kőzetek kerülnek, ezek a Mengyelejev-tábla szinte összes ismert elemét tartalmazó hasznos ionokkal telítik. Az óceán sótartalmát a vízben található ionok átlagos mennyisége határozza meg. Ez körülbelül 35 gramm só egy kilogrammnyi vízben.
A só koncentrációja a vízben mindenhol más. Ez függ a mérési helytől, a párolgástól és a csapadéktól, valamint a víz mélységétől. De még ezen tényezők változása esetén is az átlagos sótartalom nagyjából ugyanaz marad.
A csapadék és a párolgás szélességi körönként változik, ezért az Egyenlítőnél a szint 35 g/kg körül van, de az északi vagy déli pólus felé haladva változások kezdődnek: a gleccserek olvadása és a megnövekedett csapadékmennyiség „felhígítja” a vizet 33-34 g/kg-ra. A terepviszonyok is befolyásolják a víz sótartalmát. Erre példa a Holt-tenger. A tektonikus lemezek hasadékában való elhelyezkedése megfosztotta a kapcsolatát más vízfelületekkel, a környező hegyvidék pedig megnehezíti a csapadék hullását, ezért itt a só szintje eléri a 300 g/kg-ot. Ez a víz sokkal sűrűbb, mint bármelyik más, ezért itt nyugodtan hanyatt fekhetünk a víz felszínén, ha meg akarunk egy kicsit pihenni úszás közben.
Vízi ökoszisztémák
A vízi ökoszisztémák a só szintjétől függenek, mert a mennyisége közvetlenül befolyásolja az élőlények túlélését és elterjedését a folyótorkolatokban, ahol a sótartalom erősen változik. Általánosságban elmondható, hogy az élőlények vándorlását és eloszlását az apály és a dagály határozza meg.
Így például a torkolatokban (a folyótorkolat azon része, ahol az édesvíz és a sós víz keveredik) megjelennek és jól érzik magukat a sztenohalin tengeri élőlények, amelyek nem tolerálják a sótartalom hirtelen változásait. Az apály és a dagály a Nap és a Hold gravitációs erejének köszönhetően biztosítja az édesvíz és a tengervíz periodikus keveredését.
A csapadék és a párolgás befolyásolja a halak populációját a folyótorkolatokban. Például az Amazonasban, amikor eljön az esős évszak, a só szintje csökken, ami megzavarja a halak vándorlását. A Holt-tenger esetében minden egészen más, itt ugyanis az extrém sótartalom esélyt sem ad a túlélésre senkinek, kivéve néhány alkalmazkodott mikroorganizmus fajt.
