Ez az ország hosszabb, mint Európa, és végig tengerpart.
Chile egy nagyon különleges ország. A helyzet azonban az, hogy bármelyik térképet vagy útikalauzt is nyitod meg, sosem fogod megtalálni Chilét a tengerpartjairól és üdülőhelyeiről híres országok között. Ez nagyon meglepő, pláne azért, mivel hasonló méretű tengerpartja van, mint mondjuk Brazíliának vagy Argentínának.
De ha a szomszédos országokban ilyen híresek a strandok, és a világ minden pontjáról vonzzák a turistákat, akkor hogy lehet az, hogy a chilei strandokat egy-két őrült kivételével kerülik az emberek? Elmesélem neked, hogy mi az oka ennek az érdekes jelenségnek.
Ahogy ez a fotó is jól mutatja: Chile tengerpartjai gyönyörűek, a strandjai azonban mégis üresek.
Hogy teljesen őszinték legyünk, azért az ország északi részein az Egyenlítő közelében vannak olyan sekély öblök, melyek többé-kevésbé alkalmasak az úszásra, de csak maximum két hónapig évente.
A turisták vonzásához azonban ez kevés, ezért Chilében alternatívaként hatalmas tengerparti úszómedencéket kezdtek létrehozni, hogy vonzzák velük a turistákat. A chilei San Antonio tartományban található Algarrobo városban található például a világ legnagyobb medencéje. A San Alfonso del Mar üdülőhely medencéje 1 kilométer hosszú, 8 hektár a vízfelülete, és 250 millió liter szűrt tengervízzel van feltöltve. Legmélyebb pontján 3,5 méter mély.
A más, hasonló kaliberű medencékkel ellentétben azonban ez nem a gazdag turisták elkápráztatása végett épült, hanem hogy a szegény helyiek és idetévedt turisták legalább tudjanak valahol úszni, ha a tengerben nem lehet.
Na de térjünk vissza a cikk témájához, vagyis ahhoz, hogy hogy lehet az, hogy egy gyönyörű, trópusi éghajlatú ország nem közkedvelt tengerparti üdülőhely, és nem mernek vízbe menni az emberek? A válasz a Humboldt-áramlatban keresendő, ami Chile egész partja mentén végigfut.
A világ óceánjainak hideg és meleg áramlatainak térképe.
Ha lenézünk a térkép bal alsó sarkába, máris láthatjuk, hogy az Antarktiszról hozott vizet keringető Humboldt-áramlat Dél-Amerika egész nyugati részén végigfut. A jéghideg áramlatok tehát alaposan odavágnak Chile és Peru partjainak, amiknél így még az év legmelegebb időszakában sem melegedik fel a víz 22 °C-nál magasabbra, de jellemzően még a 19 °C-ot sem érik el a nyári hónapokban.
Ennek a meglepő jelenségnek köszönhető többek közt az a tény, hogy az Egyenlítő mentén fekvő Galapagos-szigeteket pingvinek lakják, és hogy Chilében még a legmelegebb évszakokban is maximum az őslakosok merészkednek be a tengerbe, de legtöbbször a turistákhoz hasonlóan ők is elkerülik a csapvíz-hideg chilei strandokat.
Minden rosszban van valami jó.
Mielőtt fejvesztve aggódni kezdenél a chilei turizmus és gazdaság miatt, fontos leszögezni, hogy mint minden rosszban, ebben is van valami jó. A hideg áramlatok miatt a part menti vizek rengeteg oxigént tartalmaznak, ami az intenzív áramlatokkal együtt segít felszínre hozni és könnyebben kitermelhetővé tenni a tengerben található sót.
Chile tengerpartjai emellett különösen gazdag halállománnyal rendelkeznek, ami a tengeri mikroorganizmusok miatt a világ egyik legtermékenyebb halászati területe. Ez az iparág mindig is virágzott és jó bevételt hozott az államnak, így ha a turizmusból nem is feltétlenül, azért a halászatból egész jól fenntartják a gazdaságot.
