Észrevetted már valaha azt a parányi lyukat a lakat alsó részén? Olyan, mint az emberi vakbél: senki sem tudja, mire való, amíg meg nem fájdul.
Hallottam már mindenféle vicces elméletet a lakat ezen részletéről: a „gyártási hibától” egészen a „díszítőelemig”.
Pedig ez az észrevétlen lyuk jelenti a különbséget egy tíz évig szolgáló lakat és egyetlen szezon alatt rozsdásodó ócskavas között.
Nézzük meg közelebbről ezt a ravasz megoldást, és egyúttal a lakatokkal kapcsolatos egyéb érdekességeket is! Hiszen valaki egyszer mindezt a zseniálisan egyszerű dolgot kitalálta.
A vízelvezető járat titka
Miért van lyuk a lakaton, ha a teste amúgy is zárt és vízhatlan? A válasz egyszerre egyszerű és zseniális: ez egy vízelvezető járat. A nedvesség eső, hó vagy páralecsapódás révén a kulcslyukon keresztül jut be a belsejébe. Kivezetés nélkül megreked bent, és máris kezdődik a katasztrófa.
A lakat alján lévő lyuk nem a véletlen műve. A víz a gravitáció hatására lefelé csorog, és ezen a nyíláson távozik. A mérnökök évszázadokon át figyelték, hogyan teszi tönkre a lakatokat a korrózió, míg végül rátaláltak erre az egyszerű megoldásra. Korábban a lakatokat teljesen zárt házban készítették, így egy-két év alatt elrozsdásodtak. Aztán megjelent a kis lyuk a lakaton, és az élettartam a többszörösére nőtt.
Minden alkalommal, amikor esik az eső, a kültéren lévő lakat átázik. Ha nincs vízelvezetés, a szerkezet a korrózió nedves csapdájává válik. A kengyelt kiemelő rugót éri az első csapás: elrozsdásodik, elveszíti a rugalmasságát, majd eltörik.
Minden lakat téli rémálma
Miért fagy be a lakat télen? Ez a leggyakoribb panasz.
A fizika kegyetlen. A víz nappal jut be a szerkezetbe, amikor még melegebb van. Éjszaka leesik a hőmérséklet, és a víz jéggé fagy. A jég kitágul, nagyobb térfogatot foglal el, és blokkolja a rugókat meg a csapokat. Hiába próbálod elfordítani a kulcsot, semmi értelme: a szerkezetet mozdulatlanul fogva tartja a jég.
Az átmeneti időszakok a legveszélyesebbek. Különösen a kora tavasz a szeszélyes időjárásával: a pára intenzíven lecsapódik, megfagy, majd újra elolvad. A lakat ilyen körülmények között rohamtempóban rozsdásodik.
– Nappal plusz, éjszaka mínusz: ez nem egyszerű időjárás, hanem szerencsejáték a fémnek.
A lakaton lévő lyuk ebben is részben segít. Amíg a víz kifolyik a lefolyónyíláson, a jégnek nincs hol kialakulnia. Előfordulhat azonban, hogy a nyílást eltömíti a kosz, vagy maga is befagy – ekkor kezdődnek a gondok. Ezért érdemes néha egy vékony tűvel megtisztítani.
Miért szorulhat meg és mehet tönkre a lakat mindezek után? Maguk a tulajdonosok a hibásak. A legnagyobb hiba ugyanis az, ha valaki erővel próbálja kinyitni a befagyott lakatot.
– A lakat meghibásodásának leggyakoribb oka nem a fagy, hanem a türelmetlen, makacs ember.
Nem fordul el a kulcs? Ilyenkor sokan feszegetik, erőltetik, és eltörik a rugót. Helyette meleg vízzel vagy hajszárítóval melegítsd fel a lakatot, és várd meg, amíg a jég kiolvad.
Kenőnyílásként is funkcionál
Hogyan kenheted meg a lakatot anélkül, hogy szétszednéd? Pontosan azon a bizonyos lyukon keresztül! Ez a vízelvezető nyílás második funkciója, amiről nem mindenki tud.
Fogsz egy vékony csővel ellátott spray-t, a lakat alsó nyílásához illeszted, és befújod a kenőanyagot. A kenőanyag bejut a belsejébe, bevonja a rugókat, a csapokat és a hengert.
A gépolaj, a szilikonspray és a lítiumbázisú zsírok megfelelnek. A növényi olaj és az állati zsiradék viszont szigorúan tilos! Magukhoz vonzzák a port, koptató pasztává állnak össze, ami gyakran gyorsabban tönkreteszi a mechanizmust, mintha egyáltalán nem kapna kenést.
– Növényi olajat tenni a lakatba rossz ötlet. Olyan, mintha egy Ferrarit borccsal tankolnál: ugyan zsíros, de árt a szerkezetnek.
Az eljárás pofonegyszerű: behelyezed a csövet a nyílásba, befújod a kenőanyagot, amíg túl nem csordul, vársz 20 percet, majd néhányszor elfordítod a kulcsot. Kész is. A lakat újabb egy évig finoman fog működni.
Az első számú ellenség: a tengeri levegő
A tengerparti területek valódi poklot jelentenek a fémeknek. A levegőben lévő tengeri só rendkívül erős korróziós katalizátor. A mikroszkopikus sókristályok lerakódnak a felületre, a kloridionok pedig behatolnak a mikroszkopikus repedésekbe. A nedvességgel együtt ideális elektrolitot képeznek a vas roncsolásához.
A tengerparton egy közönséges acéllakat mindössze egy-két évet bír ki. A szárazabb belső területeken viszont öt-hét évig is kibírja. A korrózió sebességében a különbség elérheti a tízszeres mértéket is. A tengeri köd szinte állandóan a levegőben lebeg, a lakat felülete soha nem szárad meg teljesen. Ilyenkor még a vízelvezető lyuk sem feltétlenül menti meg a helyzetet: speciális, rozsdamentes acélból vagy sárgarézből készült lakatokra van szükség.
A lakat rövid története
Az első fémlakatok az ókori Rómában jelentek meg az i. sz. 2–3. században. Fa mechanizmusokat az egyiptomiak már időszámításunk előtt 4000 évvel is készítettek. A vízelvezető nyílás azonban jóval későbbi találmány. A mérnökök évszázadokon át látták, hogyan esnek áldozatul a lakatok a nedvességnek, míg végül kitalálták az egyszerű nedvességelvezető járatot.
A kínaiak a Csin-dinasztia idején (265–420) találtak fel hasonló lakatokat. A vikingek tőlük függetlenül, Skandináviában a 9–10. században alkották meg a saját változataikat.
Ez is jól példázza az emberi agy működését: amikor az emberi elme a világ különböző pontjain ugyanazzal a problémával szembesül, hasonló megoldásokra jut.
