Hirdetés
Hirdetés
tamas-sabjanics

Kozmikus kannibalizmus: egy csillagot élve nyelt el a társa, és még évekig keringett a belsejében

Kozmikus kannibalizmus: egy csillagot élve nyelt el a társa, és még évekig keringett a belsejében

Képzeld el, hogy két csillag évmilliókon át békésen táncol egymás körül, aztán az egyik hirtelen megdagad, és egészben lenyeli a másikat. Ez nem egy sci-fi regény nyitójelenete, hanem egy valós csillagászati megfigyelés, amelyet a szomszédos Androméda-galaxisban sikerült elcsípni. A kutatóknak a James Webb űrtávcső segítségével most először sikerült bizonyítaniuk, hogy egy csillag szó szerint egy másik óriáscsillag belsejében keringett éveken át, mielőtt a két égitest végleg eggyé vált volna

Amikor a tánc halálos öleléssé válik:

A világegyetemben a csillagok többsége nem magányosan él, mint a mi Napunk, hanem párokban. Ezek a kettőscsillagok szorosan egymás mellett keringenek, és amíg mindketten stabilak, semmi baj nem történik. A gondok akkor kezdődnek, amikor a nagyobb tömegű csillag kifogy az üzemanyagából.  

Ilyenkor a csillag belső egyensúlya felborul, a külső gázrétegei pedig felfoghatatlan méretűre fúvódnak fel – vörös óriássá válik. Ha a társa elég közel kering hozzá, ez a kitáguló, izzó gázburok egyszerűen bekebelezi a kisebb csillagot. A csillagászok évtizedek óta sejtették, hogy létezik ez a folyamat, amelyet „közös burkú fázisnak” hívnak, de a csillagok sűrű gázrétegei eltakarták a drámát a távcsövek elől. Eddig

***

Hét év haláltusa a lángoló pokolban:

Az Androméda-galaxisban megfigyelt rendszerben az áldozat egy a Napunknál valamivel kisebb tömegű csillag volt. Amikor az óriáscsillag elnyelte, a kisebb égitest nem pusztult el azonnal. Ehelyett elképesztő sebességgel száguldott tovább az óriás sűrű, forró belsejében. 

A környező gázok súrlódása azonban folyamatosan fékezte, mintha valaki víz alatt próbálna futni. Emiatt a benyelődött csillag pályája egyre szűkült, és spirál alakban zuhant befelé a gazdacsillag középpontja felé. Ez a haláltánc nagyjából hét éven keresztül tartott. A súrlódás közben akkora energia szabadult fel, hogy az óriáscsillag külső rétegei ledobódtak az űrbe, az egész rendszer pedig hirtelen vakítóan felfényesedett

A James Webb tette fel a pontot az i-reAmikor a két csillag magja végül összeütközött és összeolvadt, a robbanásszerű folyamat után egy hatalmas, lehűlő por- és gázfelhő maradt hátra. A hagyományos, látható fényben működő távcsövek számára a csillag szinte eltűnt a sűrű por mögött. 

  Itt lépett képbe a James Webb űrtávcső, amely az infravörös tartományban lát, vagyis képes átpillantani a porfelhőkön. A műszer mérései megmutatták a porburok alatt izzó, frissen egyesült csillag hőjét és kémiai összetételét, ami pontosan illett az elméleti számításokhoz. 

Miért olyan nagy szó ez? Ez a felfedezés két hatalmas kérdésre is választ ad:

  • Így születnek a legszélsőségesebb objektumok: A csillagászok sokáig nem értették, hogyan kerülhet két fekete lyuk vagy neutroncsillag olyan elképesztően közel egymáshoz, hogy végül összeütközzenek és gravitációs hullámokat keltsenek. Most már biztosan tudjuk, hogy ez a „csillag a csillagban” spirál húzza őket egymás mellé. [1]
  • A saját Naprendszerünk jövőjét is látjuk benne: Bár a Napunknak nincs csillagtársa, körülbelül ötmilliárd év múlva ő is vörös óriássá fúvódik majd fel. Akkor pontosan ugyanez a sors vár a Merkúrra, a Vénuszra, és nagy valószínűséggel a Földre is: a Napunk külső rétegei elnyelik a belső bolygókat, amelyek a súrlódás miatt lassan belespiráloznak a csillagunk belsejébe.

Az Andromédában elkapott jelenet tehát nemcsak egy ritka kozmikus látványosság, hanem egy élő időgép is, amely megmutatja, hogyan alakulnak át a csillagrendszerek – és mi vár a saját otthonunkra a távoli jövőben.

Hirdetés
1
1online
Beszélgetés indítása
Ezek is érdekelhetnek
sludenkor
SludenkorÚjonc2 napjaSzerkesztveFrissítve2026. november 16., 17:15Közzétéve2026. november 16., 16:34
A csillagászok olyan távoli galaxisokat fedeztek fel, amelyek nagyon nyugtalanító kérdéseket vetnek fel

A James Webb űrtávcső egy olyan galaxist kapott lencsevégre, amelynek fénye akkor indult el felénk, amikor az univerzum még csupán 280 millió éves volt. Ez a csillagváros olyan fényesnek és kémiailag rendhagyónak bizonyult, hogy a csillagászok kénytelenek újraírni mindazt, amit az ilyen korai objektumok kialakulásáról eddig gondoltak.

A csillagászok olyan távoli galaxisokat fedeztek fel, amelyek nagyon nyugtalanító kérdéseket vetnek fel
30.7K
21online
Hozzászólás írása
jorus
JorusÚjonc8 napjaSzerkesztveFrissítve2026. november 13., 17:03Közzétéve2026. november 10., 21:05
Egy férfi, aki 45 évig agy nélkül élt, és nem is tudott róla. Hogyan lehetséges ez?

Képzeld el: valaki minden nap munkába jár, beszélget a barátaival, és éli a teljesen hétköznapi életét… Aztán az orvosok egy vizsgálat során kiderítik, hogy szinte egyáltalán nincs agya! Bár úgy hangzik, mint egy sci-fi thriller forgatókönyve, ez egy létező, megdöbbentő eset az orvosi archívumokból.

Egy férfi, aki 45 évig agy nélkül élt, és nem is tudott róla. Hogyan lehetséges ez?
12.7K
2online
Hozzászólás írása