A csillagászok első alkalommal fogtak olyan rádiójelet, amely közvetlenül egy exobolygóról érkezik. Földön kívüli életre továbbra sincs bizonyíték, a tudósok azonban tovább kutatnak és elemzik az adatokat abban a reményben, hogy kiderül: egyedül vagyunk-e a világegyetemben.
Nemrég a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ és az Oregoni Egyetem kutatócsoportja fontos eredményt jelentett be: sikerült olyan rádiósugárzást rögzíteniük, amelynek forrása a Naprendszeren kívüli bolygón található. Korábban a bolygókkal rendelkező rendszerekből érkező rádiójeleket nem sikerült egyértelműen magukhoz a bolygókhoz kötni – kizárólag a csillagokhoz, amelyek körül keringenek.
Azonban nem arról van szó, hogy földönkívüliek próbálnának kapcsolatba lépni velünk. Valószínűleg egy exobolygón zajló sarki fény jeléről van szó. Ezek akkor keletkeznek, amikor töltött részecskék lépnek kölcsönhatásba a bolygó légkörével és mágneses mezőjével, aminek következtében energia szabadul fel. A Földön is tapasztalhatók sarki fények, és ezekből is származik rádiósugárzás.
„Bár a sarki fények rádiókitöréseit megfigyelték a Naprendszer bolygóin és néhány ultrahideg törpecsillagon, mindeddig egyetlen olyan esetet sem rögzítettek, amikor a rádiósugárzás forrását egyértelműen egy Naprendszeren kívüli bolygón, nem pedig annak központi csillagánál lokalizálták volna” – írják a kutatók.
A csillagászok gyors, ismétlődő, erősen cirkulárisan polarizált kitöréseket, valamint 0,85 és 3,5 GHz közötti frekvencián állandó sugárzást észleltek. A tudósok pontosan ebben a frekvenciatartományban végeztek megfigyeléseket a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóppal 2025-ben és 2026-ban.
A megfigyelés célpontja a tőlünk körülbelül 63,4 fényévre található Beta Pictoris csillag volt. Három ismert bolygója van: a Beta Pictoris b, c és d. A megfigyelések során a rádióhullámok erős cirkuláris polarizációjával járó, rövid, ismétlődő rádiókitöréseket rögzítettek. Ez a sarki fények által kibocsátott jelek klasszikus jellemzője. A kutatók nagy bizonyossággal megállapították, hogy a jelek a b bolygótól érkeznek, nem pedig magától a Beta Pictoris csillagtól.
A Beta Pictoris b-t 2008-ban fedezték fel. Hatalmas méretű: tömege körülbelül tízszerese a Jupiter tömegének. Minden jel szerint a Beta Pictoris b különösen erős mágneses mezővel rendelkezik – ez összhangban áll a bolygóról és a mágneses mezőt létrehozó belső folyamatairól készített korábbi modellekkel. Korábban a kutatók összefüggésbe hozták a csillagok pusztulását és az élet keletkezését a bolygókon.
„Ez az exobolygó mágneses mezejének erősségére vonatkozó első közvetlen mérés, és összhangban áll a fiatal, masszív óriásbolygó dinamikai skálázására vonatkozó előrejelzésekkel” – mutatnak rá a csillagászok. Számításaik szerint a b bolygó mágneses mezeje több ezerszer erősebb a Földénél, a sarki fény rádiósugárzásának forrása pedig a gyors forgása lehet: a bolygó mindössze 8–9 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot a saját tengelye körül.
A kutatást még nem publikálták lektorált tudományos folyóiratban, de már elérhető az arXiv weboldalán.
