Délután egy óra van, harmincöt fok, sor a grillnél. Előttem egy nő a harmadik tányérját pakolja meg: saláták, garnélarák, sárgadinnye, valami bundázott dolog. Lehetetlen ezt egyedül megenni, de minden ki van fizetve, és a kéz csak nyúl magától.
Néhányszor voltam már all inclusive szállodákban. Őszintén szólva nem az én világom: a harmadik napra unalmassá válik, a svédasztal pedig akkor is egyhangú lesz, ha százféle étel van rajta. De éppen az unalomból adódóan két hét alatt van idő megfigyelni a strand- és reggelizőpartnereket.
És ezek a szokások szállodáról szállodára ismétlődnek. A fiatalabbaknál ezek szinte következmények nélkül zajlanak. Ám ötven év felett az ilyen apróságok miatt egy egész nyaralási nap is kieshet, sőt, akár több is.
1. Kirándulások vásárlása a szállodai idegenvezetőtől az első napon
Az érkezés napján szinte biztosan odalép hozzád az utazásszervező képviselője, és elhív egy találkozóra. A környezet kedvező: épp csak megérkeztél, minden tetszik, az idegenvezető mosolyog, és szépen mesél a piramisokról, delfinekről, meg arról, hogy „holnap fogynak el az utolsó helyek”. Az emberek az érzelmeiktől vezérelve azonnal befizetnek három kirándulásra, és komoly összegeket adnak ki értük.
A probléma az árban van. Ugyanezeket az utakat szinte mindig olcsóbban lehet megvenni: a városi helyi irodáknál, online elérhető idegenvezetőknél, vagy néha közvetlenül a szomszédos szálloda recepcióján. A különbség nem százalékokban, hanem többszörös szorzókban mérhető, különösen a népszerű úti célokon.
Ráadásul az első napon nehéz felmérni, pontosan mire is fizetsz be.
2. Mindent egy tányérra
Végigmész a kínálaton, látsz húszféle ételt, és mindegyikből szedsz egy keveset, mert úgyis ki van fizetve, és még nem tudod, melyik a finom.
Aztán ott ülsz a teli tányér felett, a felét nem is akarod megenni, de kínos otthagyni. Pár nap múlva megjelenik a nehéz érzés, amit általában a vízváltásra és az éghajlatra fognak, pedig legtöbbször a túlevés az oka.
Pedig a svédasztal választéka szinte nem is változik. Minden, amit ma nem kóstoltál meg, ott lesz holnap és holnapután is, nem kell sietni.
3. Ismeretlen ételek kóstolása az első napon
Csípős helyi ételek, szokatlan tengeri herkentyűk, szószok, tucatnyi gyümölcsfajta egyszerre – minden ki van fizetve, otthon ilyet nem veszel, és mindent egyszerre akarsz megkóstolni.
De az első napon a szervezet amúgy is elfoglalt: átáll az utazás után, szokja a meleget és a másfajta vizet. Ha ehhez még ismeretlen ételeket is adsz, és valami balul sül el, még azt sem fogod tudni, mi nem volt megfelelő.
Érdemes egy-két napot adni magadnak a nyugodt, megszokott ételekre, és csak utána kóstolni a helyi fogásokat.
4. Ebédre érkezés a végén
És nem, nem azért, mert esetleg elfogy az étel. Az ebéd mondjuk egytől háromig tart, és sokan háromnegyed háromkor érkeznek, hogy előtte még úszhassanak egyet. A logika érthető, csak az étel ilyenkor már másfél órája a melegítőpulton áll.
A melegben a majonézes saláták, a szeletelt tengeri herkentyűk és a krémes desszertek szenvedik meg a legjobban. Nyitott tálcákban állnak, és egész ebédidő alatt tucatnyi ember halad el mellettük. Ha a majonézes saláta tálcájának széle már kiszáradt, jobb inkább mást választani.
5. Korlátlan italfogyasztás
Egy pohár a medencénél délben, a második ebéd után, koktél négy óra körül, bor vacsoránál. Egyenként mindegyik jelentéktelen, de együtt a nap végére már elég jelentős mennyiség jön össze.
Ehhez jön még a harmincöt fokos hőség, a nap... A szervezet biztosan nem fog köszönetet mondani az ilyen kísérletekért.
És még valami fontos. Ha rendszeresen szedsz valamilyen gyógyszert, akkor jobb otthon, az utazás előtt megbeszélni az orvosoddal, hogyan egyeztethetők össze az alkohollal, ahelyett, hogy a nyaralás negyedik napján tapasztalatból derítenéd ki.
6. A sima víz elfelejtése
Kávé reggelinél, tea, gyümölcslé az automatából, napközben sör, este bor – folyadékból napközben látszólag van elég, úgy tűnik, folyamatosan iszol.
De tiszta víz lehet, hogy egyáltalán nincs. A szobában van egy kancsó, a strandon semmi, a bárba pedig lusta vagy elmenni a hőségben. Estére jön a fejfájás és a bágyadtság, amit megint csak a napra fognak.
Vigyél a strandra egy üveg vizet, és tedd árnyékba, a nyugágy alá. Egyszerű szabály: ha a víz kéznél van, egész nap nyugodtan iszod, de ha kétszáz métert kell érte gyalogolni a 40 fokban, akkor olyan, mintha nem is ittál volna.
7. Maradás a strandon tizenegy és három között
A szabadság rövid, az idő gyönyörű, és kár otthagyni a strandot a nap közepén. Főleg, ha reggel sokáig válogattad a helyet.
De éppen ezekben az órákban tűz a legerősebben a nap, és az esernyő csak félig véd: a homok és a víz alulról, alóla is visszaveri a fényt. A fülledtség miatt pedig már az árnyék sem segít.
Nem egyszer vettem észre, hogy éppen ilyenkor gyűlik össze a medencénél a legtöbb leégett vállú ember és a vizes törölközővel a fején üldögélő vendég. A tizenegy előtti reggel és a négy óra utáni időszak ugyanazt a tengert adja, csak fölösleges megterhelés nélkül.
8. Hátul nyitott papucs viselése
A medence körüli csempe szinte mindig vizes, a sima strandpapucsok ilyen felületen kiszámíthatatlanul viselkednek, ráadásul csak a lábujjaid tartják őket.
Az esés nyaralás közben apróságnak tűnik egészen addig, amíg meg nem történik.
A sarokpántos és bordázott talpú papucsok nem drágák, és a bőröndben sem foglalnak sok helyet. A zuhanyzóban egy egyszerű gumiszőnyeg segít, és ha a szobában nincs ilyen, mindig meg lehet próbálni kérni a recepción.
Kérni egyébként bármit szabad. Szobát cserélni a diszkótól távolabb, hozatni egy plusz párnát, megkérdezni, hol van a legközelebbi orvosi rendelő – mindez ugyanúgy benne van az árban, mint az étel és az ital.
És te mit hagytál abba az all inclusive szállodákban az első ilyen út után?
