Körülbelül 30 éve már, hogy a Szovjetunió és az azzal szoros kapcsolatot tartó országok igyekeznek valahogyan megalapozni a saját életüket. Különféle módszerekkel, apró lépésekben próbálják meg utolérni a világ többi részét. Hiába azonban minden erőfeszítés, rendszerint óriási különbségek vannak ezen országok a világranglista élbolyába tartozó országok között.
Svédországot teljes joggal tartják az egyik legélhetőbb országnak a világon, a skandinávok nagyon sokat tettek a történelem során azért, hogy minél kényelmesebb legyen az életük. A Wiku-nál most utánajártunk, hogy vajon mitől ilyen nagyszerű ez az ország, milyen mentalitásbéli különbségek találhatók közte és más országok között. Egyszerű emberek A demokrácia lényege, hogy az egyenlők közül kiválasztjuk a legjobbakat, hogy átadhassuk nekik a kormány gyeplőjét. Abban persze nem vagyunk biztosak, hogy tényleg a legjobbakat választják-e a svédek, az viszont mindenképpen becsülendő és nagy különbség más országokkal szemben, hogy az így megválasztott képviselők és politikusok nem válnak egy elit társadalmi réteg részévé, hanem továbbra is teljesen hétköznapi, egyszerű életet élnek.
„Közönséges polgárok vagyunk. Nincs értelme különleges kiváltságokat adni a parlamenti képviselőknek, mert az a feladatunk, hogy képviseljük az állampolgárokat és megismerjük a valóságot, amiben élnek. Az állampolgárok képviselete önmagában is kiváltság, hiszen lehetőségünk nyílik általa befolyásolni az ország életét és alakulását." - nyilatkozta Per Arne Håkansson, a Svéd Szociáldemokrata Párt képviselője egy vele készített interjúban.
Parkoló A parlamenti képviselők közül csak három kap autót: az elnök, a miniszterelnök, és a helyettese. Ezeket az autókat azonban csak a hivatalos rendezvényekre történő eljutáshoz használhatják. A képviselők, akik úgy döntenek, hogy inkább tömegközlekedéssel kívánnak bejárni dolgozni, minden évben egy utazási kártyát kapnak, amivel kedvezményes áron vehetik igénybe a különféle tömegközlekedési eszközöket.
Egyedül a miniszterelnöknek van külön gépjárműhasználati joga, ám valójában még ez is az állambiztonsági szolgálaté, és az felügyeli a miniszter közlekedését. Fontos megjegyezni, hogy bármelyik képviselő kérvényezhet autót, ehhez azonban jó indokra van szükség. A parlamenti képviselők általában nem használnak taxikat, ha csak egy sürgős ügy úgy nem indokolja.
A svéd képviselőknek tehát nincs kolbászból a kerítés, és különösen igaz ez a fizetésük tekintetében. 1957-ig a képviselők egyetlen fillért sem kaptak egészen addig, mígnem a parlament megállapította, hogy "egyetlen embert sem lehet megfosztani attól, hogy gazdasági érdekből akarjon képviselővé válni". Ma a miniszterelnök helyettes fizetése körülbelül 40.000 korona, ami egy szinten van például egy általános iskolai tanár fizetésével.
A képviselők nem emelhetik meg a saját fizetésüket, erre lett kitalálva a független Riksdagens Arvodesnämnd bizottság. Ezt a társaságot többek között az elnök, mint bíró, két másik képviselő és általában újságírók vagy nyugdíjazott tisztviselők alkotják.
Lakások Az állami lakásokat érthető módon nem a stockholmi parlamenti képviselők számára tartják fenn, hanem azoknak, akik messzebbről járnak be dolgozni. Nincs bennük nagy luxus, körülbelül 45 négyzetméteres lakásokról beszélünk, amikben egy hálószoba és egy nappali van. A lakás karbantartását maguk a képviselők fizetik, az állam pusztán a lakás takarítási költségeit fizeti, ám ezt is csak éves szinten.
Fontos leszögezni, hogy ezeket a lakásokat kizárólag a parlamenti képviselők használhatják, a családjuknak nincs joguk ott lakni, legalábbis ingyen. A rokonok még csak egy-egy éjszakát sem tölthetnek ott átutazóban, minden ilyen esetben az államnak kell fizetniük érte.
Étkezés A parlament épületében nincsenek pincérek. Minden képviselő maga vásárolja a kávéját és az ételét, étkezés után pedig köteles elmosni maga után az ahhoz használt tányért és evőeszközöket.
Mivel semmilyen módon nincs fizetve a képviselők étkeztetése, ezért igényük sincsen arra, hogy drága luxus éttermekbe járjanak, általában más egyszerű polgárhoz hasonlóan minél olcsóbban próbálják megoldani az étkezésüket, de az sem ritka, hogy otthonról hoznak magukkal ételt. Titkársereg A svéd képviselők egyikének sincs joga saját titkárt vagy asszisztenst alkalmazni. Minden svéd párt egy bizonyos összeget kap az államtól, és ebből kell létrehoznia a párttitkárságát, mely egyszerre mindenki javát szolgálja.
Egyetlen párttag sem alkalmazhat személyes titkárokat a szükségletei kielégítésére, ami azt jelenti, hogy a svéd képviselők maguk készítik el az ütemtervet, egyeztetnek, és a kávét is saját maguknak hozzák.
Nyugdíjak Svédország politikusai számára a nyugdíj egy ismeretlen fogalom. A képviselők általában egyfajta végkielégítésben részesülnek, amikor úgy döntenek, hogy elhagyják a parlamentet. Ez általában a fizetésük 85%-át jelenti maximum két éven keresztül, ám ahhoz, hogy a második évben is megkapják ezt a pénzt, bizonyítaniuk kell, hogy tényleg új munkát keresnek.
Ha egy személy más mandátumot kap, automatikusan megfosztják őt a kiváltságaitól. A parlamenten kívüli helyi politikusoknak, például a polgármestereknek még ennél is szomorúbb a sorsuk, mivel ők nemhogy nyugdíjban, még fizetésben sem részesülnek. Svédországban ugyanis a helyi politikai tevékenység egyenértékű egy munka mellett végzett kiegészítő tevékenységgel, így nem jár érte fizetés.
Svédországban tehát a közszolgálatot nem tekintik túl tekintélyes dolognak, ezért nem is olyan gyakran indulnak el ezen a pályán a svédek. Nem is olyan régen például a svéd miniszter lemondott a hivataláról és sokáig üres volt a helye, mert senki sem akarta vállalni. A parlament aztán szinte erőszakkal ültette a helyére az akkori pénzügyminisztert. Minél sikeresebb tehát egy ország, annál kevésbé jár nagy tekintéllyel az érte történő munka - ilyen furcsa világot élünk.
