Az igazi autóipari „szakértők” azt állítják, hogy a fojtószelepházba jobb nem benézni feleslegesen. Mondván, minél kevesebbet nyúlsz a technikához, annál jobban működik. Mindez igaz, de ez a szabály csak az új autókra érvényes, ráadásul olyanokra, amelyek ideális körülmények között futnak. Egy átlagos autós személygépkocsija viszont, enyhén szólva, nehéz körülmények között üzemel.
Karbantartási előírások
Érdekes, hogy a karbantartási előírásokban vagy az autó kezelési útmutatójában nincsenek konkrét útmutatások arra vonatkozóan, mikor kell megtisztítani a fojtószelepet. Csak olyan általános megfogalmazás szerepel, mint „szennyeződés esetén speciális tisztítószerrel kell lemosni, súrolóporok, csiszolóanyagok vagy kemény tárgyak használata nélkül”.
A szerelők szerint a fojtószelepet leggyakrabban 30 000 kilométeres futásteljesítmény után kell tisztítani és mosni. Ez azonban csak átlagos számadat, a valóságban sok múlik azon, milyen benzint tankolsz az autóba, és milyen utakon közlekedsz vele.
A 30 000 kilométeres határ mindenesetre jó támpontként szolgálhat, ami után érdemes levenni a légszűrőt, a légbeömlő csövet, és benézni a fojtószelepház belsejébe.
A szennyeződés okai
Ha főként agglomerációban vagy a zajos és füstös városi utcákon kívül élsz és közlekedsz, a fojtószelep nagy valószínűséggel viszonylag tiszta marad. Ilyenkor elég csak egy acetonnal átitatott, tiszta pamutkendővel áttörölni, hogy eltávolítsd a munkaperemre és a résbe tapadt kis mennyiségű port és kormot.
Itt minden egyszerű: minél gyakrabban cseréled a légszűrőt, és minél kevesebb az égéstermék a motortérben, annál tisztább marad a szelep. A felület tisztaságát a levegő szennyezettsége is befolyásolja. Minél többet állsz dugóban a városban, annál több korom rakódik le a szelepen.
Néha annyi por és korom van a levegőben, hogy két-három hónap múlva a fojtószelep kerek tárcsáját ismét sötétbarna, gyurmára emlékeztető lerakódás fedi be.
Úgy tűnhet, hogy a fojtószelep tisztasága nem túlzottan fontos. Végtére is az autók már rég megszabadultak a karburátoroktól, ahol a szelep tisztasága közvetlenül befolyásolta az alapjárati rendszer működését. Megszabadulni ugyan megszabadultak tőlük, de az alapjárat megmaradt. Így aztán ezt az egységet épp olyan gyakran kell tisztítani, mint a régi karburátoros autóknál.
A régi és az új autók közötti egyetlen különbség a tárcsa vastagságában és az alkatrész megmunkálási pontosságában rejlik. A régebbi típusoknál a szelep valamivel vastagabb volt, ám a keverékképző zónához nem mindig illeszkedett pontosan.
Ha pedig az alkatrészt a vásárlás óta még egyszer sem tisztították meg, nyilvánvaló, hogy az alapjárat enyhén szólva is ingadozó lesz. A modern autóknál a fojtószelep pozíciója rendkívül precíz, műszeresen kalibrált. Ezért feleslegesen nem érdemes leszerelni a szeleptárcsát. De hogyan tisztítsd meg akkor?
A helyes tisztítási módszer
A tisztítás legoptimálisabb módja ugyanaz maradt, mint harminc évvel ezelőtt. A legjobb kiszerelni a teljes egységet, kézi permetezővel ráfújni egy kevés acetont, átitatni egy tiszta rongyot acetonnal, majd az egészet egy műanyag zacskóba tenni néhány órára, vagy még inkább egy egész napra.
Ezután vedd ki a fojtószelepházat, és egy oldószerrel vagy acetonnal benedvesített puha ecsettel vagy törlőkendővel alaposan, de kíméletesen mosd le a szennyeződést tiszta fémig. És még valami: semmi kemény tárgy, semmi kapargatás késsel vagy finom csiszolópapírral. Ez elvégre nem egy vastag koromréteggel borított gyújtógyertya.
A mosás után érdemes az egységet sűrített levegővel átfújni. Ha a csuklóknál vagy a fúvókákban még maradt felázott piszok, az erős légáram könnyen kifújja a maradékot.
Néha egyszerűen nincs időd vagy kedved leszerelni a fojtószelepházat a szívócsőről. Elvileg a fojtószelep szétszerelés nélkül is tisztítható. A módszer hasonló: spray-vel másfél órára befújod tisztítószerrel, majd ecsettel és egy garázskompresszor sűrített levegőjével eltávolítod a szennyeződés maradványait.
És még egy dolog: ha van rá lehetőség, érdemes speciális karburátortisztító spray-t vásárolni. Ez lényegében ugyanaz, mint az aceton, csak korróziógátló adalékokkal kiegészítve. Ezek biztosan nem ártanak, és állítólag csökkentik a finom por megtapadását a szelepen.
Az ilyen védelem működési elve nem teljesen egyértelmű – valami a sztatikus elektromossággal állhat összefüggésben –, de a szerelők visszajelzései szerint a szer valóban működik, méghozzá kifejezetten hatékonyan.
