Úgy tűnik, a bocsánatkérés udvarias dolog, a jó modor és a tapintat jele. De mi van akkor, ha e szokás mögött valami sokkal több rejtőzik?
„Kényelmesnek” lenni annyit tesz, mint nem a saját életedet élni.
Félsz megbántani másokat, igyekszel mindenkinek megfelelni, szorongsz, ha valaki hirtelen rossz szemmel néz rád. Ez nem a mások iránti tiszteletről szól. Ez arról a félelemről szól, hogy nem fogadnak el.
Egy adott ponton ez a félelem válik a tetteidet irányító legfőbb erővé.
Az alábbiakban bemutatunk 5 jelet arra, hogy beleragadtál ebbe a forgatókönyvbe – és ideje visszavenned a saját életedet.
1. Mindenért elnézést kérsz
Még akkor is, ha valaki a lábadra lép. Még akkor is, ha elszomorodtál. Még akkor is, ha csak segítséget kérnek tőled.
A pszichéd mintha ezt sugallná: „Nincs jogom kellemetlennek lenni”.
2. Kényelmetlenül érzed magad, ha kérned kell valamit
Még akkor sem tudod kimondani: „Szükségem van rá”, „Szeretném”, ha a kérésed jogos, vagy ha ez a feladatod.
Miért? Mert mélyen legbelül ott rejlik a félelem attól, hogy elhagynak, ha kinyilvánítod a saját akaratodat.
3. Beleegyezel olyasmibe, amit nem akarsz
Tovább bent maradni a munkahelyeden, elmenni oda, ahová nem akarsz, beszélgetni, amikor csendre vágysz…
A válaszod: „Hát jó, semmi baj” – miközben legbelül minden porcikád azt kiáltja: „nem”.
4. A türelmedet erőnek tekinted
Eltűröd a tiszteletlenséget, a leértékelést, a meg nem értést, a túlterhelést.
Úgy tűnhet, ez az „erő”, valójában azonban a kiégéshez és önmagad elvesztéséhez vezető út.
5. Úgy érzed, láthatatlan vagy
Az emberek, akiknek segítesz, nem hallgatnak meg. A kapcsolatok, amelyekbe energiát fektetsz, nem okoznak örömet.
És újra megkérdezed: „Mi a baj velem?”
A válasz pedig az, hogy még mindig engedélyre vársz a saját életedhez.
Hogyan szabadulhatsz ki ebből a csapdából?
Kezdd egy egyszerű kérdéssel:
„Ha nem félnék attól, hogy elítélnek vagy elutasítanak – mit tennék másképp?”
Ez lehet a kapaszkodód.
🟡 Nem vagy köteles kényelmesnek lenni ahhoz, hogy szeressenek.
🟡 Nem kell „kiérdemelned” a pihenéshez, az örömhöz és a semmittevéshez való jogodat.
🟡 Nem kell állandóan magyarázkodnod és mentegetőznöd azért, mert élsz.
Már most jogod van önmagad lenni.
Magadra ismertél?
Mikor kértél utoljára bocsánatot – nem azért, mert hibáztál, hanem pusztán megszokásból?
