13 ritka természeti jelenség, amiről csak nagyon kevesen tudnak

Nem számít, hogy mennyit tudunk a bolygónkról és a minket körülvevő természetről, mindig lesz valami újdonság, ami csak arra vár, hogy felfedezzük. Épp úgy, mint a most következő 13 rendkívül ritka, kevesek által ismert természeti jelenség, melyek olyan elképesztő izgalmakat tárnak fel a szemünk előtt, melyekről ritkán tesznek említést az iskolai tankönyvek.

Persze, ha csak a tengerszinttől kezdődő részt vesszük figyelembe, akkor a Csomolungma a maga 8 848 méteres magasságával valóban csúcstartó, viszont ha a hegységek tengerszint alatt található részét is hozzászámoljuk, akkor a Top 10-be sem kerül be. Ilyen tekintetben egyébként a Hawaiion található pajzsvulkán, a Mauna Kea a legnagyobb hegység, a maga 10 203 méteres magasságával.

A világ legtöbb tava általában a hirtelen mélyülés és a kiszámíthatatlan örvények miatt veszélyes, ám a Nyos-tó nem ilyen. A Nyos egy krátertó Afrikában, Kamerun Északnyugati tartományában. A Nyos továbbá egy úgynevezett „robbanó tó”, amelynek 1986-os kitörése több mint 1700 embert ölt meg.

1986. augusztus 21-én egy limnikus kitörés hatalmas szén-dioxid felhőt vetett fel a Nyos-tóból, amely megfojtott 1700-1800 embert és mintegy 3500 háziállatot. A tudósok a veszély csökkentésére öt csövet terveztek levezetni a tó mélyébe, hogy felszínre hozzák a felgyülemlő gázok egy részét, de ezekből csak egy készült el. További csövek elhelyezését kockázatosnak tartják, ugyanis félő, hogy újabb kitörést indíthatnának el.

A tó más módon is veszélyt jelent az alatta fekvő régióban élőkre. Természetes sziklafalai gyengülőben vannak, és ha egy földmozgás széttöri ezt a falat, hatalmas mennyiségű víz zúdulhat a mélyebben fekvő falvakra, egészen Nigériáig.

A videóban is hallható éneklést valójában a homokszemcsék súrlódása okozza. Minél nagyobb a mozgó homok tömege, annál hangosabb ez a hang. Néha a homok olyan hangot bocsájt ki, mintha orgonán játszanának – a videóban is hasonlót hallhatunk.

Kevesen gondolnánk, de a valóság az, hogy piszok keveset tudunk a Föld óceánjaiban élő állatokról és növényekről. A tudósok megállapítása szerint a teljes óceán mintegy 5%-át ismerjük napjainkban, ami azt jelenti, hogy alig tudunk róla többet, mint a távoli galaxisokról, noha itt van közvetlen mellettünk a Földön. Ennek megfelelően persze a tudósok szinte hétről-hétre új tengeri állatokat fedeznek fel, a fenti képen látható élőlényeket például 2017. júniusában találták, Ausztrália közelében.

Ha a legszárazabb helyről kérdeznénk az embereket a döntő többségük valószínűleg valamilyen sivatagot tippelne a legszárazabb helynek a Földön és bár nem is járna messze a valóságtól, a bolygónk legszárazabb pontja azonban mégis az Antarktikán található. Azon belül is a McMurdo száraz völgy, ahol nem esett egy csepp csapadék sem nagyjából 2 millió éve – ennek megfelelően ez az egyetlen hely, amit kivételesen nem jég borít a Déli-Sarkon.

Tudósok egy csoportja meg van győződve róla, hogy a növények a múltban klorofill helyett (ez teszi zölddé a növényeket) egy teljesen eltérő színű pigmentet használtak. Ez a szín a lilának egy árnyalata lehetett, melynek köszönhetően maga a bolygónk is viola színben pompázhatott egykoron.

Ez az erdő Lengyelország nyugati részén található, nem messze Gryfino-tól. Az ott növekvő fák természetüknél fogva görbék, hogy miért, az nem teljesen világos. Számos elmélet létezik: egyesek szerint a fákat talán az erős szél vagy hóvihar formálta ilyenné, más elméletek szerint a fákat direkt így ültették egykoron.

A Richat-képződmény (vagy más néven az Afrika szeme) egy akkora méretű kör alakú képződmény a Szahara mauritániai részén, hogy az űrhajósok szokták használni a navigációhoz. A nagyjából 50 kilométer átmérőjű szemet formáló jelenséget kezdetben egy meteoritbecsapódás nyomának vélték, de ma már szimpla talajbesüllyedésnek tartják, ami az erózió miatt jöhetett létre.

A Racetrack Playa egy kiszáradt, hegyekkel körülvett lapos sivatag a Death Valley Nemzeti Parkban. A nyáron szikkadt talajú, télen havas-jeges táj ad otthont a világ egyik legfurcsább jelenségének, a homokban vitorlázó köveknek.

A kövek nagysága a számítógépes egértől a mikrohullámú sütőig terjed, mindegyiket egy nyomvonal követ a porban. Néhány nyom csak néhány méter hosszú, de vannak olyanok is, amelyek egy focipálya hosszát is meghaladják. Bár még nem létezik minden kétséget kizáró jelenség a kövek mozgására, a legtöbb tudós mégis úgy véli, hogy a kövek felszínén képződő jég, egészen pontosabban annak az olvadásával járó csúszósság az, ami miatt a kövek akár szélcsendben is képesek mozogni a homokdűnéken.

Bárki megtekintheti ezeket a szabályos sávban elterülő lyukakat a Google Maps segítségével, ezek ugyanis Észak-Peruból egészen Dél-Peruig tartanak. A régészek úgy vélik, hogy a lyukakat az inkáktól adóként beszedett élelmiszerek tárolására használták.

Számos törzs él a világ különböző részein jól elkülönülve a civilizációtól úgy, hogy semmilyen formában sem tartják a kapcsolatot más emberekkel. Nem sokat lehet róluk tudni, még fényképet készíteni is körülményes róluk, arról nem is beszélve, hogy néhány törzs olyan ellenséges, hogy még megközelíteni sem lehet a területeiket.

Az Antarktiszon van egy vízesés, ami sok tekintetben eltér a bolygó más vízeséseitől: azonkívül, hogy sós víz folyik benne, a vize vérvörös színű. A vízesés forrása egyébként egy ősi tó, ami körülbelül 400 méter vastag jégpáncéllal van borítva. A vízesés „véres” színét a benne található extrém magas vastartalom okozza. Tudósok megállapították, hogy a tó vízében olyan mikroorganizmusok élnek, melyek teljesen alkalmazkodtak a napfény nélküli világhoz.

A képen látható lyukakat Qanat-nak nevezik – ez egy ősi perzsa vízrendszer volt, mely az emberi települések és az öntözés vízellátását biztosította. Egészen hihetetlen építmény, pláne annak tekintetében, hogy ez a kezdetleges, ám annál ötletesebb vízvezetékrendszer körülbelül 3000 éves és még mindig áll!