14 tény a középkori életről és higiéniáról, ami megérteti velünk, hogy miért hívják "sötét" középkornak

Ha a középkorra gondolunk, sokunk szeme előtt azonnal kellemetlen képek jelennek meg: embertelen állapotok, betegségek, háborúk. Vannak azonban még érdekesebb és szokatlanabb jelenségek ebből az időből, például az, ahogyan az emberek próbáltak megbirkózni a hétköznapokkal, a higiéniával és más mindennapos dologgal.

A Wiku-nál úgy döntöttünk, hogy elmélyülünk kicsit a középkorban és megosztunk veletek néhány új és érdekes tényt erről a nagyon sötét időszakról.

Az egyház megtiltotta a gyermekek születésébe történő beavatkozás minden formáját. Úgy gondolták, hogy ez Isten adománya, ezért a császármetszés törvénytelen volt.

Ekkoriban egy nőnek kevés kényelme volt szülés közben, a középkor rajongó Rosalie Gilbert szerint az anyáknak csak olajat és ecetet adtak inni, hogy ezzel enyhítsék a fájdalmukat.

Császármetszést csak a legvégső esetben hajtottak végre - amikor a nő meghalt, és valahogy meg kellett menteni a gyermeket. Ha volt választás, hogy az anyát vagy a gyermeket mentsék meg, az egyház mindig a gyermek mellé állt. De ha a gyermek valamiért mégis meghalt az anyaméhben, vagy fennállt a kockázata, hogy meg fog, akkor gyorsan, egy speciális keresztelő fecskendő segítségével gyorsan megkeresztelték, hogy a gyermek a mennybe kerülhessen.

A nők minden lehetséges módon igyekeztek felgyorsítani a reproduktív funkcióik helyreállítását szülés után, hogy a lehető leghamarabb ismét teherbe essenek. Ez magyarázza a gyermekek szoptatásának megtagadását is: a laktáció ugyanis lelassítja ciklus helyreállítását.

Ez főleg a jómódú családokra volt jellemző, a parasztasszonyok természetesen általában maguk etették a gyermekeiket, meglehetősen hosszú ideig - körülbelül 2 évig.

A gyerekeket a középkorban mindig bepólyálták. Az orvosok ezt orvostudományi szempontból azzal indokolták, hogy mivel a gyermek gyenge és védtelen, ezért ha nincs bepólyálva, akkor a karjai és a lábai meghajlanak majd, görbén fognak nőni. Ezenkívül praktikusnak is tartották, mivel a bepólyált gyermek nem fagyott meg, és nem esett ki a bölcsőből.

Az emberek megértették, hogy a higiénia fontos, ezért igyekeztek gyakrabban mosakodni, de ez évszaktól függött. A Secretum Secretorum-ban külön rész található a fürdőkről - itt leírják, hogy a tavasz és a tél jobb időszak a fürdőzésre, mint a nyár. Arra is figyelmeztetnek benne, hogy a hosszú fürdőzés teltséghez és gyengeséghez vezethet, valamint, hogy nem ajánlott túl forró vízben fürdeni, mivel az megnyitja a pórusokat és emiatt nagy mértékben megnő a betegségek kockázata.

A legtöbb hétköznapi embernek nem volt saját fürdője, ezért nyilvános fürdőkben fürdött.

A tiszta hajra olajokat kentek, ettől fényesebb és könnyen kezelhetőbbé vált. A hajuk gyorsabb növekedése végett Európa egyes részein azt tanácsolták a nőknek, hogy keverjenek össze égetett árpát, sót, és medvezsírt, majd kenjék azt a hajukra.

Ekkoriban a nők többsége ritkán hordott fehérneműt, vagy egyáltalán nem is. Úgy gondolták, hogy a nadrág és az alsónadrág a férfias erő szimbóluma, ráadásul a finom szövetű dolgok elég drágák voltak, különösen a hétköznapi emberek számára.

A középkorban a nők a menstruáció idején már különböző intim higiéniai termékekkel kísérleteztek, de ez jócskán eltért a ma ismert termékektől. Betétként legtöbbször rongyokat, régi ruhákat, vagy mohával töltött szalvétákat használtak, de egyes feltételezések szerint a mohával töltött szövetdarabokat tamponként is használták már ekkoriban. Biztos ami biztos alapon a nők vörös szoknyákat viseltek ezeken a napokon, hogy elkerüljék az esetleges kínos helyzeteket.

Az első tampon egyébként csak 1896-ban jelent meg, és még azok is nagyon különböztek azoktól a higiéniai termékektől, amiket ma ismerünk.

A középkori Európában az emberek fogmosása nagyjából annyiból állt, hogy egy durva vászonnal dörzsölték át a fogaikat és az ínyüket. Házi fogkrémeket használtak, ami legtöbbször sóból, szénből, valamint aromás gyógynövényekből vagy fűszerekből (pl. fahéj, szerecsendió, szegfűszeg) állt.

A fodrászok látogatása ekkoriban nem volt a legkellemesebb élmény. A hajvágáshoz használt olló inkább hasonlított valami fűnyíró eszközhöz, és egyáltalán nem volt éles.

A borotválás szintén nehéz és kellemetlen volt, mert az akkori szappanok rosszul habzottak, és a borotvák szintén elég tompák voltak.

Ha egy embernek fogfájása volt, sokszor azonnal a fodrászához fordult, a fodrászok ugyanis nemcsak hajvágást végeztek, de fogakat is húztak, illetve vérzést állítottak el.

Azt hinnénk, hogy az ilyen kis csokrok díszek voltak, pedig nem: ilyen friss vagy szárított csokor virágokkal igyekeztek megszabadulni a kellemetlen szagoktól. A nők legtöbbször a kezükön, például a csuklójukon viselték őket, a férfiak pedig az orrukhoz emelték a nők kezét, és nagyot szippantottak a virágba, hogy elnyomják ezzel a nők testéből áradó egyéb szagokat.

A jó mosodai lúg előállításához a legfontosabb alapanyag a hamu és a vizelet volt. Nemcsak a foltok eltávolítására és fehérítéshez, hanem a zsír és faggyú hatékony eltávolítására is használták ezeket. A ruhadarabokat ezután kerítésekre, bokrokra és faágakra akasztva szárították.

A nyár eleje mindig nehéz időszak volt, hiszen ekkor a készletek már kifogyóban voltak, az új növények viszont még csak ekkor kezdtek kihajtani. Az embereknek a maradék készletükből kellett táplálkozniuk - beleértve a rozst is. Az ősszel elraktározott rozsok azonban nem mindig voltak kellően megtisztítva, így az étellel együtt olyan alkaloidákat is bevittek a szervezetükbe az emberek, ami ún. anyarozs-mérgezést (ergotizmust) okozott.

Az ergotizmus két formában is megjelenhetett: elsősorban a végtagokon jelentkező fájdalmas bőrtünetekkel járt, de sokszor hallucinációkat is okozott.

A meggazdagodás érdekében az emberek fokozatosan lereszelték a pénzérmék szélét. A cél az volt, hogy elég reszelék jöjjön össze ahhoz, hogy egy teljesen új érmét lehessen belőle készíteni. Ezzel azonban nem ártott vigyázni: ha ugyanis ilyenen kaptak valakit, azonnal halálbüntetéssel sújtották.

Mivel a középkorban nem olyan gyakran mosták magukat az emberek, mint napjainkban, ezért a test tisztításának módszerei is sokkal radikálisabbak voltak. Például az emberek a testük tisztításához fémből készült lehúzókat használtak. Ehhez a testet először olajjal kenték be, majd ezekkel az eszközökkel erőteljes és sokszor fájdalmas mozdulatok árán lekaparták magukról.

Ugye, Te is örülsz, hogy ma már nem ennyire őrült világban éljük az életünket? *javítva